Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke úgy véli, egyáltalán nem számít számukra, hogy a szerződtetett pilóták közül bármelyik is német legyen, kizárólag a sebesség számít. Ezen kívül, az utóbbi évek tapasztalatai alapján most már az is fontos a német csapatnak, hogy a két pilóta lehetőleg ne legyen ellenséges viszonyban egymással.
„Mi globális vállalat vagyunk, így szóba sem jön, hogy az egyik pilótaülést mindenképpen egy németnek kellene kapnia. Egyszerűen csak a leggyorsabb embert akarjuk magunkénak tudni” – nyilatkozta Toto Wolff. A Mercedes visszatérésekor két német versenyzőt igazolt 2010-re, Nico Rosberget és Michael Schumachert, de a kezdeti években az autó még elmaradt a várakozásoktól. 2013-ban érkezett Lewis Hamilton Schumacher helyére és valószínűleg még jó ideig maradhat is, ha mindkét fél továbbra is ilyen elégedett lesz.
„Lewis Hamilton jelenleg messze a legjobb, aki márkánk hírnevét öregbítheti. Az az álmom, hogy az Ezüst Nyilak említésekor mindenkinek az első hely jusson eszébe. A Ferrari-mítoszhoz hasonlót szeretnénk teremteni, mindegy, ki ül az autóban” – tette hozzá Wolff.
„Lewis egészen biztosan az egyik legjobb versenyző a történelemben” – dicsérte pilótáját a csapatfőnök. Rossz hír-e ez vajon Pascal Wehrleinnak, aki a Mercedes juniorprogramjának segítségével ért el a Formula-1-ig és nem is vallott szégyent. Ennek ellenére mégis könnyen előfordulhat, hogy jövőre ülés nélkül marad. Esteban Oconnak francia létére ugyanolyan esélye van bekerülni a német csapatba, mivel a Mercedesnél nem élvez előnyt senki a nemzetisége alapján.
Annak lehetősége azonban egy más, fontos dolog miatt csekély, hogy Sebastian Vettel a közeljövőben a német istállóba igazolhat, mivel a két pilóta között jó eséllyel nem lenne harmonikus a kapcsolat. „Amikor két versenyző megérti egymást, az a csapat dinamikájának nagyon jót tesz. Márpedig Valtteri Bottasszal ez tökéletesen megvan” – tért ki a pilótakérdésre Wolff.
A minden tekintetben nemzeti csapatok az elmúlt három évtizedben nem vezettek sikerre, kizárólag Nico Rosberg csillogott és nyert világbajnokságot, igaz, azt a domináló istállóval érte el – bár Lewis Hamiltont megverni sosem kis fegyvertény. Alain Prost próbálkozott tisztán francia csapattal 1997 után, amikor már a csapatfőnök, a főtámogató, az olajbeszállító, valamint (az egyik) pilóta is francia volt, Olivier Panis. Sajnos a Ligier utódja gyors hanyatlásba kezdett, majd a 2001-es szezon végén csődbe is ment.
A Ferrarinál Michele Alboreto 1985-ös sikereit lehet említeni olasz pilótával a volán mögött, utána azonban csak két teljesen sikertelen kísérletet jegyezhettünk fel. Az egyébként nagy tehetségnek kikiáltott (korábban nagy versenyeket produkáló) Ivan Capelli 1992-ben került a Scuderiához, de az egyébként is leszálló ágban levő Ferrarival mélységesen alulteljesített Jean Alesihez képest, 14 futam alatt mindössze három pontocskát gyűjtött az olasz, az utolsó két versenyre már kiadták az útját állandó hibái és lassú sebessége miatt. Egy még borzalmasabb kísérletet leszámítva a következő évben (a Jordan-Hart csapatnál két balul sikerült hétvége) kijelenthetjük, hogy ez F1-es karrierje végét is jelentette egyben.
Felipe Massa 2009-es súlyos fejsérülését követően a Ferrari először Luca Badoer tesztpilótával pótolta a brazilt. Két futamon indult csak Badoer, de annyira lassú és ügyetlen volt (az egyébként zseniális tesztpilóta), hogy gyorsan új helyettes után néztek. A korábbi háromszoros futamgyőztes, Giancarlo Fisichella élete nagy esélyét látta abban, hogy a Ferrari átszerződtette a Force India csapattól az utolsó öt nagydíjra. Éppen egy Belgiumban szerzett második helyen volt túl a rutinos olasz, ám a Ferrarival képtelen volt zöld ágra vergődni.
Fisichella még pontot sem tudott szerezni az egyébként nehezen kezelhető vörös autóval, csak egy kilencedik és egy tizedik helyre futotta tőle, ám ez az akkori pontrendszerben nulla egységet ért. Fisichellát sem láttuk többé Formula-1-es autóban versenyzőként az évadzáró után. A Scuderia számára az utolsó három próbálkozás olasz pilótával totális kudarccal végződött. Vajon eljut-e Antonio Giovinazzi erre a szintre és megtöri-e az olasz átkot?
