A múlt heti Autosport magazinban Nigel Roebuck a közelgő Ausztrál Nagydíj kapcsán röviden megemlékezett a 2010-es futamról, ahol Robert Kubica óriásit harcolva a második helyre repítette a Renault-t – alig egy évvel kis híján végzetes olaszországi ralibalesete előtt. Ebből kiindulva két történetet is felidéz a versenyzőről, akit Fernando Alonso az akkori mezőny legtehetségesebbjének tartott, s aki jó eséllyel előbb vagy utóbb a Ferrarinál kötött volna ki.
Az egyik az első nagy bukásról, a 2007-es montreali balesetről szólt, melyet követően mindössze négy nappal egy újságíró elkezdte részletesen elmondani, hogy történt a bukás, mire a lengyel közbevágott, és így szólt: „Tudom, ott voltam…” Amikor Nigel Roebucknak beszélt az esetről, úgy írta le az életveszélyes csattanást, hogy „nem volt ideális”:
„Az volt a probléma, hogy mind a négy kerekem a levegőbe emelkedett, így egyáltalán nem volt lassulás. Az első falat voltaképpen csak megcsíptem, de a második egészen nagy volt, elhiheted nekem. Még mindig 260 kilométer per óra volt a sebességem, s 260-ról a nullára lassulni egy falban nem volt ideális.”
Aztán jöttek a sikerek, Kubica néhány év alatt az F1 élpilótái közé emelkedett, mígnem a 2011-es ralibaleset véget vetett királykategóriás karrierjének. Viszonylagos felépülését követően ralizni kezdett, s bár a WRC-ben nem sok babér termett neki, a WRC-2-es cím az övé lett 2013-ban, míg utolsó jelentős győzelmét a 2014-es Jänneren szerezte. Kubica itt az utolsó szakaszon vette át a vezetést, olyan teljesítménnyel, amit a sokat látott Dario Franchitti nemes egyszerűséggel hihetetlennek nevezett, amikor a pár hónappal későbbi Indy 500-on szóba került az eset. Kubica óriási sebességgel teljesítette a 18-as gyorsaságit esőben, a sötétben, méghozzá úgy, hogy az egyik lámpája leszakadt, s hol sehová sem világított, hol pedig épp a szemébe.
A belső kamerás felvétel itt megtekinthető a szakaszról, s erősen ajánlott is megnézni, ha valaki rajong a lengyelért, akkor azért, ha pedig valaki kételkedne, hogy kellően tud-e még autót vezetni sérült kezével, akkor azért:
