Ha összehasonlítjuk az 1996-os mezőnyt a 2016-ossal, egyedül a Ferrari, a McLaren, a Williams és a Sauber az, amely jelenlegi nevén szerepelt a csapatok között - a többiek azonban egy, vagy több tulajdonosváltáson is átestek már. Így hívják az akkori Benettont Renault-nak, a Jordant Force Indiának, a Tyrellt Mercedesnek, a Minardit pedig Toro Rossónak.
A mi interpretációnkban teljesen új csapatnak azok a gárdák számítanak, amelyek nem egy korábbi résztvevő alapjaira épültek, vagy lettek jogutódjai az adott csapatnak. Ennek értelmében az 1997-ben debütált Stewart, a 2002-ben induló Toyota, a 2006-ban életre hívott Super Aguri, valamint a 2010-ben csatlakozott három új gárda tartozik ebben a körbe az elmúlt 20 évet illetően - összeállításunkban rövid történetükre tekintünk vissza.
Stewart Grand Prix (1997-1999)
A korábbi háromszoros világbajnok Jackie Stewart fia versenyeztetésének támogatására hozta létre a Paul Stewart Racinget 1988-ban, és kisebb-nagyobb sikerek után 1995-ben fogalmazódott meg az F1-es indulás gondolata a skót apa-fia párosban. Első autójuk megtervezéséhez Alan Jenkinst, a McLaren, a Penske, az Onyx és a Footwork korábbi mérnökét kérték fel, a projekthez pedig sikerült megnyerni a Ford gyári támogatását is - a maláj kormány milliói mellé.
A Stewart már első szezonjában, 1997-ben leszedte magáról a „tipikus újonc” matricát, hiszen Rubens Barrichello második helyig jutott Monacóban, a gyengén sikerült 1998 után pedig 1999-ben negyedik helyig jutottak a konstruktőrök között. A kaotikus Európa Nagydíjon Johnny Herbert emlékezetes győzelmet szerzett csapatának, de Stewarték ekkorra már döntöttek a jövőről: szezon közepén eladták a csapatot a Fordnak, hogy a következő öt évben Jaguarként, a korábbi sikerektől messze elmaradva körözzenek a sportágban. Ők jelentették azonban a mai Red Bull Racing alapját, mely 2010-ben Sebastian Vettel révén világbajnokká vált.
Toyota (2002-2009)
A ralizásban szerzett sikereken felbuzdulva úgy döntöttek Japánban, hogy 100%-os gyári támogatással megpróbálkoznak az F1-es kalanddal, ennek érdekében külön autót építettek a 2001-es szezonra, amellyel végigtesztelték a világ versenypályáit, többek között a Hungaroringet is. A bemutatkozás azonban csúfosra sikerült, hiszen három évig alig-alig tudtak kimozdulni az Arrows, Jordan, Minardi jelentette „futottak még”-kategóriás csapatok sűrűjéből.
Terveik szerint öt éven belül világbajnokok akartak lenni, de 2006-ra csak néhány dobogós helyezés állt a nevük mellett, és hiába kerültek egyszer-kétszer a győzelem közelébe, végül nem tudták beteljesíteni főnökeik álmát - a sajtó által „totojának” csúfolt projekttől 2009 végén vonták meg a támogatást Japánban, így a Toyota a modern F1 legtöbb pénzbe kerülő, de legveszteségesebb csapatává avanzsált.
Super Aguri F1 (2006-2008)
Ritka eset volt a sportág történetében, hogy külön egy pilóta miatt alapítsanak csapatot, de a Super Aguri esetében így történt. Miután a Honda leszerződtette Rubens Barrichellót 2006-ra, Takuma Satónak nem maradt hely a csapatnál, így nem lehetett mást tenni, mint hogy építenek köré egy vadonatúj gárdát. A korábbi F1-es pilóta Aguri Suzuki vezetésével megalakult csapat többre volt hivatott, hiszen hiába használtak elavult konstrukciókat (az SA05-ös szinte teljesen megegyezett az Arrows 2002-re épített A23-asával!), a csapatmorál mindig az egeket verdeste, 2006-ban a suzukai közönség győzelemként ünnepelte Takuma Sato 15. helyét.
A Honda azonban belátta, nem lehet huzamosabb ideig két gárdát fenntartani, így röviddel a 2008-as szezon kezdete után keresztet vetett a Super Agurira - a sportág rajongói azonban örökre szívükbe zárták a gárdát, amikor Takuma Sato merész manőverrel hagyta maga mögött Fernando Alonsót 2007-ben, Kanadában, megszerezve csapata fennállása legjobb pozícióját (6. hely).
Hispania Racing Team (2010-2012)
Úgy tűnik, a harmadik év mindig kritikus egy újonnan induló csapat számára, hiszen az indulási jogot még Camposként megszerző alakulat folyamatosan pénzhiánnyal küszködött, hiába tett szert „jobbnál jobb” fizetős pilótákra fennállása alatt. Szomorú, hogy nekik még komolyabb eredmény sem jutott osztályrészül, így a 2013-as szezon úgy rajtolt el, hogy szinte senki sem hiányolta a többnyire csak a létszámot növelő gárdát.
Lotus F1 Team (2010-2011)
Miután a Toyota 2009 végén bejelentette kiszállását az F1-ből, a Lotus a japánok helyét és indulási jogát kapta meg a 2010-es szezonban. Eleinte úgy tűnt, ők tűnnek a legprofibb újonc gárdának, hiszen két tapasztalt pilótát igazoltak le Jarno Trulli és Heikki Kovalainen személyében, a pénzhiány azonban itt is megmutatta hatását: 2012-ben a csapat neve Caterhamre változott, az eredmények azonban nem, így a 2014-es végén csődeljárás indult Tony Fernandes csapata ellen. Noha az utolsó versenyre közösségi finanszírozásnak köszönhetően vissza tudtak térni, év végén végleg bezártak a korábban éppen a Super Aguri által használt leafieldi központ kapui.
Virgin Racing (2010-2011)
A valóságig el sem jutó USF1 és Campos (majd a Lotus) mellett a Manor kapott rajtengedélyt 2010-re, de első versenyükön már Virgin Racingként indultak, köszönhetően a brit Richard Branson támogatásának. A bohém üzletember szinte mindenből pénzt facsart, amihez hozzáért, az F1-ben azonban nem vált sikeressé, így 2011 végén eladta csapatát a Marussia orosz autógyártónak. Három éven keresztül ezen a néven versenyzett a John Booth és Graeme Lowdon által irányított csapat, Jules Bianchi révén pedig első pontjaikat szerezték meg a 2014-es Monacói Nagydíjon.
A francia pilóta súlyos suzukai balesete után egy autót indítottak Szocsiban, de az Orosz Nagydíj után a Caterhamhez hasonlóan ők is a csőd szélére kerültek. A csapatvezetők odaadó munkájának hála azonban sikerült új tulajdonost a fedélzetre hívni, így 2015-től már eredeti nevükön, Manorként indultak a bajnokságban. A biztosabbá váló háttér, valamint a szezon végén bejelentett Mercedes-motorszerződés lehet a garancia arra, hogy a szimpatikus kiscsapat végleg kitörjön a sereghajtók közül.
