A Renault gyári csapatához azt a Benetton névvel együtt elhagyó, majd három év szünet után visszatérő Giancarlo Fisichella indulhatott a pole-pozícióból a 2005-ös Ausztrál Nagydíjon, melynek rajtsorrendjét alaposan összekavarta az időjárás és az új szabály, melynek értelmében két külön kvalifikációt rendeztek, s a kettő összesítéséből alakult ki a rajtsorrend. Az eső miatt több versenyzőnek, így a Ferrari Schumacher-Barrichello párosának vagy épp Fernando Alonsónak esélye sem volt igazán jó rajthelyet szerezni, az élcsapatok pilótái közül csak egyvalakihez volt kegyes az időjárás...
Ő viszont élni is tudott a lehetőséggel így került a pole-ba Fisichella, aki mellé honfitársa, Jarno Trulli állhatott fel a második rajtkockába. Mögülük a helyi kedvenc Mark Webber és a kényszerű száműzetéséből a Sauberrel visszatérő Jacques Villeneuve rajtolhatott, a harmadik sor pedig az újonc Red Bull csapaté lett Coulthard, Klien sorrendben. Montoya és Raikkönen a 9-10. helyet szerezték meg a két McLarennel, Barrichello a 11., Alonso a 13., Schumacher pedig a 18. helyről indulhatott.
Az első rajt Kimi Raikkönen lefulladása miatt félbeszakadt, így a finn a bokszutcába kényszerült a második startra, melyet követően Fisichella és Trulli megőrizte az első két helyet, mögéjük pedig a Webbert lerajtoló Coulthard zárkózott fel. A pontszerző helyeken utóbbiak csapattársai, Heidfeld és Klien következett, majd Montoya és Barrichello zárta az első nyolcat – ez a sorrend hosszú körökre bebetonozódott, az 1. és a 14. kör közt egyetlen változás sem történt a teljes mezőnyt tekintve. Alonso a 10., Schumacher és Raikkönen a 15-16. helyen haladt ekkor.
Fisichella az első kiállása után is megőrizte vezetését, csak egyetlen kör erejéig kellett azt átadnia Barrichellónak, aki a tankolás után már a negyedik helyen találta magát. Coulthard és Webber a második pozícióért csatázott ekkor, mondanunk sem kell, egy valóra vált álom lett volna mindkettőjük számára, ha sikerül a dobogón zárni.
Michael Schumacher számára idő előtt véget ért az évadnyitó: a második kiállását követően összeütközött Heidfelddel, s bár a bokszig még el tudott jutni, kénytelen volt feladni a futamot – az addig látottak alapján egy, legfeljebb két pontnál többre egyébként sem számíthatott volna. Ezzel Heidfeld is kiesett, így Raikkönen legalább a pontszerzők közé be tudott jönni a futam eleji problémát követően.
Az első nyolc sorrendje tizenkét körrel a leintés előtt alakult ki, miután az utolsó kiállások során Barrichello előretört a második helyre, Alonso pedig letaszította a dobogóról a Coulthard-Webber párost. A spanyol hiába üldözte a brazilt, kénytelen volt megelégedni a harmadik hellyel, így a Ferrarinak nem kellett teljes mértékben keserű szájízzel elhagynia Melbourne-t – ki gondolta volna ekkor, hogy ez a második hely lesz Barrichello szezonjának fénypontja...?
S így volt ez Fisichellával is: bár magabiztos győzelme alapján akár azt is hihettük, hogy még a világbajnoki címre is lehet esélye az olasznak, a következő három futamon elszenvedett három kiesése, miközben Alonso háromszor nyert, teljesen letörte az önbizalmát, s versenyben legközelebb csak Magyarországon tudta megverni a spanyolt – amikor végül egyikük sem szerzett pontot..
