Sokat törtem a fejem azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy Nicolas Hülkenberg, napjaink egyik legtehetségesebb autóversenyzője nem találja a helyét a Formula-1-ben. A paddockban mindenki tisztában van a képességeivel, a rendelkezésére álló technika ellenére is kimagasló teljesítménye, következetes pontszerzése, higgadtsága mégsem elég arra, hogy a középmezőnyben már ötödik évadjára készülő 27 éves pilóta egy versenyképes alakulat számára érdekes legyen. A Ferrari ugyan kétszer - a 2012 és 2013-as idény közben – már bebolondította, és majdnem leszerződtette a következő évekre a németet, de a már elkészült szerződéseket végül sosem írták alá.
Ma már általánosságban elmondható, hogy a versenyzőknek vagy menedzsereiknek kell házalnia a különböző csapatoknál, csupán egyes bajnokoknak adatik meg, hogy egy-két alakulat közül választhassanak. Hülkenbergé viszont – eredmények ide vagy oda - csak egy átlagos ajánlatnak számít a többi, „nyomós érvekkel” és csomaggal érkező pilóta között. A maximum tehetségre épülő „Nico Hülkenberg-csomag” nem kelendő, ezt bizonyítja, hogy visszautasította már a McLaren, a Lotus és a Red Bull is. A mai világban azonban akár azt is mondhatnánk, hogy a német versenyző legalább (még) az egyre inkább „megrövidülő” F1-es mezőny tagja ellentétben az alacsonyabb kategóriákban nagyra tartott Sam Birdökkel, Robin Frijnsekkel vagy Luca Filippikkel, akiknek esély sem jutott egy csúcskategóriás versenyzői ülésre. Hülk viszont bent van, bizonyít és kivár…
Sarkítva kicsit olyan ez, mint amikor a régebbi generáció nem tud mit kezdeni a hatalmas változásokkal járó, új irányvonalakat meghatározó globalizáció jótékony hatásaival. Formula-1-re lefordítva: már rég látható volt, hogy a klasszikus királykategóriába jutási forma, vagyis a bizonyos idő után egy ígéretes tehetség mögé beálló „külsős menedzser minta” ideje lassan lejár (az ezt az utat követő Hülkenberg vesztére), és érkezik egy új, „belsős minta”, maguk az F1-es csapatok utánpótlás nevelő programjának aranykora, amit a Renault talált ki még az ezredfordulót követően. Lényege: időben lecsapni a (vélt) nagyon fiatal tehetségekre, aztán rengeteg befektetéssel versenyeztetni és kinevelni őket a Formula-1-re, hogy előbb vagy utóbb a saját nagy csapatukban hozzák a győzelmeket.Ezen a vonalon érkeztek kezdetben a Kovalainenek, Kubicák, Grosjeanok, vagy a működőképes projektet látva a McLaren révén Lewis Hamilton és a Red Bull által Sebastian Vettel is. A pilótákon túl persze a befektető cégek sem jártak rosszul, hisz a haszon nem csupán egy magánszemély bankszámlájára vagy egy menedzseriroda széfjébe vándorolt, a sikeres befektetés házon belül térült meg.
Ez a folyamat azonban nem olyan őrült módon zajlott le, mint ahogy ma látjuk az egy éves autós karrierrel rendelkező Max Verstappen esetében, aki fel sem eszmélt és már a Red Bullé volt. Az osztrákok aztán úgy irányították gyorspostával a 16 éves kissrácot a kezükben lévő Toro Rossóba, ahogy nem szégyellték. Nem került túl sokba nekik, hisz egy fillért nem fizettek az „iskoláztatására”, egyből a Formula-1-be protezsálták. Persze ez már az extrém formája a felkarolásnak, amit tulajdonképp már Kvjat esetében is láttunk, bár az orosz legalább versenyzett pár évet alacsonyabb kategóriákban, és egy egész idényt is „lehúzott” az F1-ben… Ilyenkor szoktak az illetékes patronálók Kimi Raikkönen másfél éves autóversenyzői múltjának példájára hivatkozni, csak azt felejtik el, hogy a régi generáció tagjai mielőtt formula autóba ültek, nyolc, tíz évet húztak le a „gokartos iskolapadban”! Az újfiúk tagjai közül négyen-öten maximum kikapcsolódásból jártak gokartpályán… Hülkenberg, miután magától is ment a szekér és sorra nyerte a címeket, kimaradt ebből az újmódi, kezdeti stádiumú nevelős programból. Nyilvánvalóan azt gondolta - ha gondolkodott egyáltalán ilyesmin -, hogy ha bekerül a Formula-1-be, egyenlő esélyekkel juthat feljebb a ranglétrán.
Az utánpótlás mintán túl a másik feljutási rendszert a mindig is jelen lévő, de a világgazdasági válság után látványosan előretörő, megaszponzort hozó pilóták csoportja képviseli. Köztük is akadnak persze igazi tehetségek, de ez a társaság összességében nem feltétlen a csúcsteljesítményéről híres - viszont a Formula-1-ben haldokló kiscsapatoknak még mindig egy amolyan utolsó mentsvára lehet. Mellettük is szól érv, nyomós érv.
Mivel Hülkenberg azonban egyik „új” kategóriába sem sorolható, így kénytelen folyamatos harcot vívni az idővel, a motiváció fenntartásával, és persze a hittel, hogy valahogy még odaérhet az őt megillető helyre. A németek tehetségének legnagyobb pechje, hogy épp ezen változások felgyorsulásakor csöppent bele a képbe! A Force India pilótája a német Formula BMW, az A1 GP, a Forma-3 Euroszéria és a GP2 egykori bajnokaként, a Schumacherrel történelmet író, minden hájjal megkent menedzserrel, Willi Weberrel a háta mögött még könnyedén lépett be az elit széria szűk mezőnyébe, aztán egy év és egy szuper rajtelsőség után megváltozott minden. Hülkenberg a Williams ülésének megtartásához szükséges pénz híján tesztpilótai szerepkörbe kényszerült, amit megsínylett a sztármenedzserével lévő kapcsolata is, aminek szakítás lett a vége. Az új tendenciák térnyerése ellenére ez biztosan nem volt egy jó döntés, hiszen Weber Ferrarival való egy évtizedes kapcsolata igen jól jött volna a németnek, amikor csak hajszálon múlt a maranellóiakkal való megegyezés...
Érdekes megfigyelni, hogy ha debütálásuk szerint sorrendbe tesszük a jelenlegi mezőny versenyzőit, Nico érkezése után gyakorlatilag meg is szűnt a klasszikus, csupán tehetségükkel ülést szerzők korszaka. Egyetlen kivételnek Valtteri Bottas tekinthető. A Williamsből épp Hülkenberget kitaszító Pastor Maldonado a PDVSA olajvállalat segítségével, Sergio Perez a Telmex telekommunikációs társasággal, Marcus Ericsson a Volito Aero és egyéb hazai vállalatok szponzorpénzeivel, Felipe Nasr pedig a Banco do Brasil támogatásával léphetett be a Formula-1 szűk ajtaján, míg mint tudjuk, az ifjabb Carlos Sainz, Max Verstappen, Daniel Ricciardo és Daniil Kvjat a Red Bull szárnyain érkezett. Utóbbi kettőről előéletük és a Toro Rossoban nyújtott teljesítményük alapján nem is sejthettük, hogy élcsapatba való pilóták, és most egy világbajnok istálló tagjai. Egy jó év leforgása alatt - Magnussennel kiegészülve - három saját nevelésnek sikerült nagy csapatba kerülnie, míg Hülkenberg továbbra is szívja a fogát...
A németnek vélhetően csak akkor juthat egy értékes hely, ha a Button, Raikkönen, Massa, Alonso „ősgeneráció” nyugdíjba vonul, és a nem teljesítményen alapuló F1-be jutás kapui ténylegesen bezáródnak a jövőben. Ahogy tervezik. Kérdés, lesz-e türelme kivárni ezt a már a hosszútávú versenyzéssel kacérkodó Hülkenbergnek.
Az aktuális Formula-1-es versenyzők debütálásának éve és akkori támogatói hátterük
Max Verstappen 2015 Red Bull
Felipe Nasr 2015 Banco do Brasil
Carlos Sainz Jr 2015 Red Bull
Daniil Kvjat 2014 Red Bull
Marcus Ericsson 2014 Volito Aero
Valtteri Bottas 2013
Daniel Ricciardo 2011 Red Bull
Pastor Maldonado 2011 PDVSA
Sergio Perez 2011 Telmex
Nicolas Hülkenberg 2010
Romain Grosjean 2009 Renault
Sebastian Vettel 2007 Red Bull
Lewis Hamilton 2007 McLaren
Nico Rosberg 2006
Felipe Massa 2002
Kimi Raikkönen 2001
Fernando Alonso 2001
Jenson Button 2000
