Korábban azt mondtad, hogy 2008-at pályafutásod legjobb, de egyben leginkább kiábrándító szezonjának is tartod, mivel a BMW nem tett meg mindent a bajnoki cím megnyerésének érdekében. Az azóta történtek fényében most vajon még nagyobb szomorúsággal tölt el mindez?
Robert Kubica: Őszintén szólva abban a pillanatban sokkal kiábrándítóbb volt, hiszen a szezon feléig könnyedén tartottam a lépést a bajnoki harcban. Kanada után vezettem az összetettben, de még augusztusban is egészen közel voltam.
Akkoriban valami különleges dolog készült a gyárban, ami újabb löketet jelentett volna az autó teljesítményében, de valamilyen okból kifolyólag ez már soha nem került használatba. Akkor sok mindent másképpen láttam emiatt.
Egyrészt persze hálásnak kell lennem a BMW felé, amiért megadták nekem a lehetőséget. Azonban ha az ember a siker kapujában áll, normálisnak tűnik, hogy minden tőle telhetőt megtesz. Talán a csapat prioritásai másak voltak azon a ponton, de én így is sokkal inkább pozitív, mint negatív emlékeket őrzök arról az évről.
Ha az F1-es karriered zavartalanul folytatódott volna tovább, szerinted bekerülhettél volna egy bajnoki győzelemre esélyes autóba? És képes lettél volna megszerezni?
RK: A versenyzői oldalról nem tudom megítélni. Az utolsó három évem az F1-ben nagyon nehéz volt, különösen 2008 és 2009 a BMW-vel. Magammal szemben nagyon szigorú vagyok, és sok időm is van visszaemlékezni, de nagyon kevés olyan versenyem volt, amelyeken jobb munkát is végezhettem volna.
Talán nem én vezettem a leglátványosabban, de nálam mindig az élvezett elsőbbséget, hogy pontokat hozzak a csapatnak. Úgy érzem, nagyon jól átláttam a versenyeket, és jól teljesítettem. Ha a 2010-es szezont nézzük, csak egy-két olyan futamra emlékszem, amelyeken a saját hibám miatt veszítettem pozíciókat.
17 futamon nagyon jól mentem, és csak a 2010-es Abu Dhabi Nagydíjon, balszerencse miatt szorultam ki a legjobb tízből az időmérőn. Odáig a szezonban minden alkalommal a top10-ben voltam.
Nagyon erős versenyeket futottam Monacóban és Spában is. A pályafutásom legjobb körét pedig Suzukában teljesítetttem, ahol második helyre kvalifikáltam [valójában 4. volt - a szerk], de nem sokan tudják, hogy problémánk volt a sérült padlólemez miatt. Az autó nem teljesített 100%-on, így nagyon lenyűgözött az eredmény. Két óra kellett, hogy lehiggadjak az a kör után. Suzuka még a régi vágású pályák egyike, ahol nincsenek széles bukóterek és kavicságyak, ez pedig extra lendületet adott számomra.
Nem tudom, hogy megnyerhettem-e volna a bajnokságot az F1-ben, de mindenképpen a legjobbamra törekedtem. Ha megnézzük, hogyan alakultak az évadok a balesetemet követően, nagyon nehéz lett volna legyőzni Sebastian [Vettel] és a Red Bull kettősét. Nagyon más lett volna a helyzet, mint korábban. Azonban immár a jelenre kell koncentrálnom.
A Ferrari érdeklődött irántad. Mennyire kerültetek közel a megállapodáshoz, és szerinted 2012-re vagy "™13-ra kiköthettél volna náluk?
RK: Ez egy elég kényes téma. De azt hiszem, ha 2011-ben folytatni tudom a pályafutásom, nem sokáig versenyeztem volna ugyanazokban a színekben. A mondat második részét mindenki helyettesítse be a saját kedve szerint...
Az Autosport az egyik legjobb F1-es versenyzőnek választott azok közül, akik soha nem nyertek bajnokságot. Mennyire frusztráló, hogy nem tudtad kiaknázni a benned rejlő potenciált?
RK: Amikor ezt így mondják, az tényleg elég rossz érzés. Másrészt azonban olyan lehetőséget kaptam, amilyen más tehetséges versenyzőknek sohasem adatott meg. Esélyem volt arra, hogy megmutassam a képességeimet, profi csapatokkal dolgozzak, és emiatt nagyra értékelt versenyzőnek tartottak.
A 2011-es történések persze nem voltak tervben, és ezzel a legrosszabb forgatókönyv valósult meg. Azonban pozitívan kell visszatekintenem. Nem tudom, hogy hány versenyző nyert futamot az F1 története során, de én is köztük vagyok, és ez különlegessé teszi az életemet.
Mindkét oldalt figyelembe kell vennünk, de én sokkal inkább a pozitív oldalt látom, mint a negatívat. Sokan vannak, akik nem lettek világbajnokok és én is egy vagyok közülük, azonban futamgyőztesnek mondhatom magam, és nagyon sok jó versenyző van, akiknek ez sem sikerült soha.
Amikor az ember újoncként megérkezik az F1-be, mindig arra hajt, hogy legalább egy futamot nyerjen. Aztán amikor ez megvan, természetesen még többet akar.
És valahogy mindig féltem ettől. Amikor győztem Kanadában, már nem tudom milyen okból kifolyólag, de beszélgetni kezdtem Jean Alesivel, aki azt mondta: "ne legyél olyan, mint én".
Ez a mondat pedig azonnal megragadt a fejemben, és azt mondogattam magamnak, hogy muszáj további versenyeket nyernem, de végül erre már nem voltam képes. Ãm ilyen az élet.
Melyik volt a legjobb versenyed az F1-ben?
A legjobb versenyem? Huh... Volt 12 kör Kanadában, amely során előnyt kellett kiépítenem Nickkel [Heidfeld] szemben, aki eltérő stratégiával autózott. Az mindenképpen emlékezetes 12 vagy akármennyi kör volt! De 2008-ban Monacóban is nagyon jó versenyt futottam.
Az ember a győzelmére mindig emlékezni fog, de sok olyan eset volt, amikor egy 7-8. hely után boldogabb voltam, mint egy 3. pozícióval. Csak a pilóta tudja megítélni, hogy hogyan teljesített, és ezt kívülről nagyon nehéz látni.
Valójában a legjobb versenyem is egy olyan volt, amire az emberek nem is gondolnának: 2008, Fuji. Az autó akkor már koránt sem volt a legjobbak között. Sokan úgy láthatták, hogy az nem volt egy különösebben jó futam számomra, hiszen a harmadik sorból rajtolva csak azért kerültem az élre, mert nagy zűrzavar volt az első kanyarban. Aztán pedig Fernando Alonso tovább kint tudott maradni a bokszkiállása előtt, így második lettem mögötte.
Tisztában voltam az autóm akkori képességeivel, amelyek Fujiban már koránt sem voltak valami jók, így mindenképpen azt tartom a legerősebb versenyemnek.
