DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. április 26. péntek
Retro

Pilóták, akik reményt adhatnak Russellnek

Nem egy világbajnok és futamgyőztes F1-es pilóta bölcsőjét ringatták olyan csapatok, melyek kis túlzással önmagukkal versenyeztek egy adott szezonban. Idén a Williams kénytelen betölteni ezt a hálátlan szerepet, de a történelem a tanúja, hogy innen csak felfelé vezet az út a tehetségek számára.

Irigylésre méltó eredménylistával rendelkező pilóta nem igazán került még olyan helyzetbe, mint az idén debütáló George Russell: a brit pilóta egyetlen ellenfele a 2019-es szezonban csapattársa, Robert Kubica, hiszen a Williams mérföldekkel van lemaradva a középmezőnytől. Sőt, egyelőre semmilyen jel nem utal rá, hogy változzon a szebb napokat megélt gárda helyzete.

Nem minden tehetség jut egyből ütőképes autóhoz, mint ahogyan Lewis Hamiltonnak, Sebastian Vettelnek, vagy Charles Leclerc-nek sikerült, de bőven lehet erőt meríteni azok példájából, akik szintén a futottak még kategóriából jutottak fel – talán éppen a sportág csúcsára.



Fernando Alonso

A spanyol reménység ugyanúgy a 19. helyre kvalifikált első nagydíján, a 2001-es Ausztrál Nagydíjon, és ugyanúgy két kört kapott a győztestől, mint most Russell. Ugyan a versenyképtelen Minardival Alonso képes volt egyszer-kétszer a középmezőny sarkára lépni a szezonban, de pontot nem szerzett, legjobb eredménye egy 10. pozíció volt Hockenheimből. A folytatást mindannyian ismerjük: a pilóta 2002-re a Renault-hoz került tesztpilótának, 2003-ban már futamot nyert, 2005-ben és 2006-ban pedig világbajnoki címeket ünnepelt az istállóval.

Mark Webber

A sportág régóta várt az ausztrál bemutatkozására, aki éppen Alonso helyén kezdte F1-es karrierjét, hazai pályán: a rajtot csodálatos ötödik hely koronázta meg mezőnyt felfaló melbourne-i pályán, a folytatás azonban keserűnek bizonyult. A szezont a 16. pozícióban zárta, útja a Jaguaron és a Williamsen keresztül a Red Bullhoz vezetett, mely csapat színeiben három alkalommal is harmadik helyen zárta a világbajnokságot – 2010-ben kevésen múlt az örök dicsőség.

Daniel Ricciardo

A Red Bull legújabb ausztrál tehetsége a Toro Rosso tartalékjaként kezdte a 2011-es évet, amikor azonban a HRT-nek anyagi segítségre volt szüksége, az energiaitalosok nem haboztak, és tizenegy futamra beültették Ricciardót a mezőny leggyengébb autójába. A borzalmas F111-gyel nem jutott feljebb a 18. helynél, de a Red Bull tudta, hogy mi rejlik a pilótában, ezért a következő év már a Toro Rossónál találta őt. 2014-ben jött az előléptetés az anyacsapathoz, ahol Ricciardo nem csak többszörös futamgyőztessé vált, de a mezőny legjobb előzőjévé és egyik legnépszerűbb arcává is.

Valtteri Bottas

Amikor a finn tesztpilótaként lehetett a Williams tagja 2012-ben, a gárda még futamot is nyert, a következő évben, debütálása alkalmával azonban azzal kellett szembesülnie, hogy csapata egyedül a Marussiánál és a Caterhamnél tud erősebb tempót diktálni. Pontokat egyetlen alkalommal, Austinban szerzett (8. hely), a szezon fénypontja azonban Kanada volt, ahol a viharvert időmérő edzésen a harmadik helyet sikerült megcsípnie Sebastian Vettel és Lewis Hamilton mögött. Kitartásának meglett a jutalma: a Williamsnél megszerezte első dobogós helyezéseit a következő három szezonban, kiérdemelve Nico Rosberg megüresedett autóját a Mercedesnél.

Esteban Ocon

A Mercedes és a Renault egyaránt pátyolgatta a még mindig csak 22 éves franciát, aki végül a csillagos márka mellett tette le a voksát. Az ő segítségükkel került be a 2016-os szezon közepén a Manorhoz, ahol megalapozta hírnevét, a Force India – egy másik Mercedes-motoros alakulat – pedig nem habozott lecsapni rá. Noha Ocon 2019-ben partvonalon kívülre került, a szezont a brackley-i gárda első számú tartalékpilótájaként tölti, a csapat pedig minden áron szeretné üléshez juttatni őt a következő évre.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: