(Megjegyzés: a cikk 2015. április 4-én született)
Az 1982-es Long Beach-i futamra április 4-én került sor a vb harmadik állomásaként. A pole-pozícióba egy fiatal olasz versenyző állhatott fel, aki ezt követően még bő tizenkét éven át versenyzett a Formula-1-ben, de ezt a bravúrt egyszer sem tudta megismételni, s futamot sem tudott nyerni: Andrea de Cesarisról van szó, aki egyúttal az Alfa Romeo történetének utolsó rajtelsőségét is szerezte. Mögötte következett a több év kihagyás után visszatérő Niki Lauda, akinek ez volt az egyetlen első rajtsoros indulása egy világbajnoki címet is hozó „második karrierjében”.
A második soron a két Renault, Arnoux és Prost osztozott, majd következett de Cesaris csapattársa, Giacomelli, aki két évvel korábban – szintén a tengerentúlon – az „új” Alfa Romeo csapat egyetlen másik pole-ját szerezte. Mellé a címvédő Nelson Piquet állhatott fel a Brabhammel, akinek csapattársa, Riccardo Patrese kellemetlen meglepetésre csak 18. lett – de az előle induló két Lotus-versenyző, Mansell és de Angelis sem lehetett igazán büszke a teljesítményére.
Vasárnap 82 ezer néző láthatta, amint de Cesaris megőrzi a vezetést, Lauda viszont elveszíti pozícióját Arnoux-val szemben. Jól jött el Giacomelli is, aki a negyedik helyen zárta az első kört Villeneuve és Prost előtt. Hátul viszont volt kavarodás, Patrese ugyanis először rossz rajthelyre állt be, majd amikor ezen korrigálni akart, tolatásra kényszerítette csapattársát, Mansellt, aki ennek következtében (állítólag) az egyetlen versenyző lett, aki rükvercben kezdett meg egy futamot...
Arnoux és Giacomelli remeklése nem tartott sokáig, az olasz ugyanis a 6. körben Laudát előzvén blokkolta kerekeit és belecsúszott a Renault-ba. Mindketten kiestek, az osztrák pedig de Cesaris után eredhetett. A harmadik helyre eközben Lauda csapattársa, a 11. helyről rajtoló Watson zárkózott fel, aki útközben többek közt Piquet-t, Rosberget és Villeneuve-öt is megelőzte, s hamarosan ő lett de Cesaris üldözője is, miután az erőre kapó Lauda a 15. körben átvette tőle a vezetést.
Az élmezőny mögött több szép csata is kialakult, Villeneuve és Rosberg hosszú körökön át küzdöttek a negyedik helyért, s falnak ütközéséig az időmérőt elrontó Andretti is remekül tört előre. A győzelem sorsa a 30. kör táján viszont végleg eldőlt, miután de Cesaris autóján elkezdtek elmenni a fékek, így Lauda előnye alaposan meghízott. Az olasz versenye hamarosan véget is ért, miután egy pillanatnyi koncentrációzavart követően ő is a falnak csapta, s alaposan összetörte Alfa Romeóját.
Ezzel Keke Rosberg került a második helyre, aki a gumijait elfogyasztó Watsont néhány körrel korábban sikeresen maga mögé utasította. Villeneuve örökölte meg a harmadik pozíciót, s a dobogósok sorrendje már nem is változott a hátralévő negyven körben. Lauda visszatérése óta első győzelmet szerezte, míg a későbbi világbajnok Rosberg az évi első dobogóját gyűjtötte be – Villeneuve viszont nem örülhetett sokáig, miután a hátsó szárnya szabálytalansága miatt kizárták, így Patrese örökölte meg a harmadik helyet.
Rajtuk kívül Alboreto, de Angelis és Watson szerzett még pontot a futamon, ahol a résztvevők fele baleset miatt esett ki. Az említetteken kívül Winkelhock, Salazar, Pironi, Prost, Daly, Piquet, Laffite, Guerrero és Henton is megtanulhatták, milyen könnyű hibázni a Long Beach-i aszfaltcsíkon...
