Hugo Valente és Gabriele Tarquini közös története tavaly Kínában kezdődött meg, amikor az akkor még a Camposnál, illetve a Hondánál szereplő versenyzők összeütköztek egymással, majd az ifjú francia a kamerák előtt osztotta ki a nála jóval idősebb egykori világbajnokot. Aztán némi meglepetésre csapattársak lettek a Ladánál, ez azonban egyáltalán nem békítette ki a kettőst, hiszen az eddig négy versenyhétvégén háromszor is ütköztek egymással, legutóbb a marokkói második futamon.
Az olasz versenyző csapattársa hibáját kihasználva előzte meg őt, ám az egyes kanyar kijáratán összeértek – hogy ki hibázott, arról aligha meglepő módon megoszlanak a vélemények. Valente, aki az első futamon James Thompsont, s büntetése miatt saját magát is elütötte az első két helytől, így nyilatkozott a motorsport.com-nak a történtekről:
„Elfékeztem magam az egyes kanyarban és elvétettem az első csúcspontot. Tudtam, hogy belülről mellém kerül, épp ezért nem tértem vissza az ideális ívre, a kijáraton mégis elkezdte rám húzni az autót, így hiába voltam a lehető legközelebb a falhoz, összeértünk. Túl agresszív, különösen egy csapattárssal szemben, hiszen már az övé volt a pozíció, gyorsabb is volt, és még volt 17 kör, szóval később is megelőzhetett volna.”
„Ez egy ostoba manőver volt” – folytatta Valente. „A kanyar kijáratán fékeznem kellett, különben a falba küldtem volna őt, s mindketten kiestünk volna. Ostobaság, de ő ilyen, mindig is ilyen volt, nemcsak velem, hanem mindenkivel. Nem mondom, hogy ez rossz hozzáállás, a pályán olyannak kell lenned, mint egy kutya, de a csapattársaiddal azért lehetne kicsit finomabb. Nem beszéltem vele, mert rosszul éreztem magam, de nem is volt miről. A Paul Ricard és a Slovakia Ring után beszéltünk, és semmi sem változott, semmi értelme, ez nem fog megváltozni.”
Tarquini más szemszögből látja az esetet: „A lényeg, hogy ha a csapattársad sokkal gyorsabb nálad, akkor ne versenyezz vele, az én filozófiám legalábbis ez, így tanultam. Elsősorban nem őt kell legyőznöd. Az autóban ülve egyértelmű a teljesítménykülönbség, én a helyében elengedtem volna. Megértem, hogy még fiatal, így természetes, hogy így reagál a dolgokra, de őszintén megmondom, nem hiszem, hogy bármi rosszat tettem volna. Ha nem szélesíti le a pályát, sok időt veszítettem volna mögötte.”
„Nem hiszem, hogy ez egy agresszív manőver volt. Amikor Le Castellet-ben hibáztam, utána elnézést kértem tőle. De nem hiszem, hogy akár a mostani, akár a szlovákiai ütközésünknek az én agresszivitásomhoz lett volna köze.”
