Kochi-san délelőtt jött ki a JAS műhelyéből Arlunóban és azonnal irányt vett a teszt pálya felé. Először Tarquini megy vele, majd átadják Norbi kezébe és a csapat is neki eshet, de csak ésszel. Nagy állításra nincs lehetőség, csak kocsizás van.
Az eddigi tesztek alapján kemény lesz az indulás. Másodperc fölött van a lemaradás a Citroenhez képest. Oké csak az eddigi teszteken. Nyilván nem úgy tesztelnek egy új versenyautót a hondások, hogy akkor altatnak a teszteken és az első helyszínen majd elugranak a mezőnytől. Nem, erről szó nincs. Szomorú, hogy Marokkóban kezdünk, hiszen a betonfalak nem kedveznek az ismerkedésnek. A határokat nem tudod kipróbálni, mert ha sok, törik az autó, nincs bukótér. Ha meg törik az autó, nincs új pikk-pakk, ezért írtam, ez nagyon nehéz lesz. Tarquini és Monteiro a gyári színekben már tesztelt többször is, de az idők alapján sok dolog van még, ha versenyben akarunk maradni az élmezőnyben. Talán nekünk is lesz lehetőségünk az autóval holnap foglalkozni.
Ãgy néz ki most az Kochi-san, fehéren, mint a hó, de így is jól látszik a szélesítés, és az optikai vaddisznó hatás kergetése, ami természetesen jótékonyan segíti a gyors haladást.
Feszült a csapat, nagyon feszült a csapatvezető, feszült mindenki; teszt nélkül nagyon bevállalós a kezdés. Nem csak mi utazunk ezen a vonaton, több versenyző is az utolsó pillanatara kapja az autót, de sajnos a valós ellenfelek már nagyon elől járnak, a többieknek pedig drukkolunk, hogy ott legyenek a rajtrácson.
A következő két nap nem az időkről szól. Működjön az autó, ez a lényeg, Norbi vegye fel a ritmust, a csapat pedig ismerkedjen az új technikával. A padlógáz még odébb van. Holnap estére okosabbak leszünk, délutántól reméljük, minden rendben megy, de leginkább az autó legyen most százas.
