A Ferrari kettős győzelmét hozta az Endurance-világbajnokság spái 6 órás versenye: az Antonio Giovinazzi, Alessandro Pier Guidi, James Calado fémjelezte #51-es egység nyert a pole-ból induló testvérautó előtt. A dobogót a Mick Schumacher-féle Alpine tette teljessé.

A Ferrari már a pénteki kvalifikációt is dominálta, hiszen kisajátították az első három pozíciót – igaz, a Robert Kubica-féle #83-as privát AF Corse hamar kiszállt a győzelemért folyó küzdelemből különböző problémák miatt. S a két gyári egység sem dőlhetett hátra, a több balesettel és biztonsági autós fázissal szabdalt hat óra során ugyanis az Alpine, a BMW és a Peugeot is ideig-óráig harcban tudott lenni velük.

Végül így is a két Ferrari hozta el az első két helyet: az #51-es azzal múlta felül az Antonio Fuoco, Miguel Molina, Nicklas Nielsen triót, hogy bár az utolsó előtti óra végén rövidebb ideig tankoltak, a hajrára kiépítettek akkora előnyt, hogy egy plusz rövid kiállás ellenére is az élre tudtak visszatérni. A Ferrari ezzel hibátlan idén, hiszen mindhárom futamot megnyerték (2-1 arányban vezet az #51-es), így érkeznek meg majd egy hónap múlva a legendás Le Mans-i 24 órásra.

A legnagyobb fenyegetést a vörösök sikerére az Alpine jelentette, ám a #36-os lassú defektet kapott az utolsó előtti órában, ami rontotta az esélyeiket – igaz, a Schumacher, Jules Gounon, Frederic Makowieczki így is közvetlenül az #50-es Ferrari mögött, a harmadik helyen futott be a célba, s ezzel sorozatban második pódiumukat jegyezték.

A BMW is vezette egy ideig a versenyt, ám a Robin Frijns, René Rast összeállítású #20-as autó fékproblémák miatt kénytelen volt feladni a küzdelmet az utolsó órában – így a német márka csak egy tizedik hellyel távozott Belgiumból a Kevin Magnussen-féle testvérautó révén. A Peugeot is esélyes volt egy dobogóra, ám a Stoffel Vandoorne, Loic Duval, Malthe Jakobsen hármas szintén kiesett, miután ütköztek Frijnsszel.

A versenyen a legnagyobb felzárkózást a Toyoták produkálták, miután az időmérőn csupán a két Aston Martint tudták lenyomni (amelyet követően sejtelmesen – hiszen a nyílt kritikát tiltja a szabályzat – odaszúrtak a BoP-nek, azaz a teljesítmény-kiegyenlítő rendszernek). A #8-as egység (Sebastien Buemi, Brendon Hartley, Ryo Hirakawa) a negyedik, a #7-es (Kamui Kobayashi, Mike Conway, Nyck de Vries) a hetedik helyig kapaszkodott előre.

A két Toyota közé a két JOTA Cadillac ékelődött be, míg pontot szerzett még a másik Alpine, illetve egyedüli Porscheként az #5-ös egység – utóbbi gyártó a tavalyi remeklés után továbbra is pocsék formát mutat 2025-ben. Az idén debütáló Aston Martinnak ezúttal sem fért be a top 10-be, s újfent a Hypercar kategória utolsó két célba érőjeként zártak.

Ferrari-diadal az LMGT3-ban is

Hogy teljes legyen a Ferrari öröme Spában, arról az LMGT3-as géposztály eredménye gondoskodott. Ugyanis azok után, hogy a pole-t szerző Lexus egy lassú bokszkiállást követően kiszállt a győzelemért folytatott küzdelemből, a hatvanas éveket idéző Ford vs. Ferrari csatává vált a harc az elsőségért.

Végül Simon Mann, Alessio Rovera, Francois Heriau összeállítású #21-es Vista AF Corse meggyőző, 40 másodperces fölénnyel húzta be az elsőséget a Proton Competition #88-as autója előtt, míg a dobogót szoros küzdelemben az #54-es Ferrari tette teljessé, megelőzve a másik Fordot. A bajnokságot a Ben Keating-féle #33-as TF Sport vezeti annak ellenére is, hogy ezúttal a 13. helyen nem szereztek pontot.

A WEC idénye június közepén folytatódik a legendás Le Mans-i 24 órással.

A Hypercar kategória végeredménye – top 10: