Az eső és a safety car-fázisok határozták meg a 89. Le Mans-i 24 órás első harmadát: a versenyt a felvezető autó mögött indították el, majd a zöld zászlót követően azonnal történt több baleset is, melyek egyike döntő hatással volt a verseny alakulására, hiszen a #8-as Toyotát kiütötték az első féktávon, s hosszú felzárkózásra kényszerültek, összességében nem volt olyan pillanat, amikor sikerült volna teljesen egalizálni a lemaradást a #7-essel szemben. Kamui Kobayashi, Mike Conway és Jose Maria Lopez az elmúlt évek pechsorozata után végre megnyerték a 24 órás versenyt.
A harmadik helyen az Alpine végzett, akik a Rebellion tavalyi autójával, az egyetlen itt maradt LMP1-esként a Toyotával nem tudták ugyan felvenni a versenyt, viszont ahhoz kétség sem férhetett, hogy ez volt a harmadik legerősebb egység Le Mans-ban. Technikai gondjaik nemigen adódtak – ellentétben az üzemanyagpumpával megizzadó Toyotával –, a kisebb vezetői hibák pedig belefértek. Mindenekelőtt azért, mert a Glickenhaus számára ez a Le Mans még csak a tanulásról szólt, sokáig még az sem tűnt garantálntak, hogy a két egység meg tudja előzni az LMP2 élmenőit.
Ez végül sikerül, az említett élmezőny pedig igen sokat változott a verseny során: az elképesztő erősen kezdő, a felszáradó pályán a hypercarok tempóját is tartó Jota #38 egy kicsúszás, a G-Drive #26 szintén egy vezetői hiba, a United #23 egy vétlen baleset, Zak Brownék #22-ese pedig egy hosszadalmas szerelés miatt tűnt el az élmezőnyből. Amikor az éjszaka során a #28-as Jota büntetésekbe szaladt bele, az élre került a belga WRT két egysége, s az utolsó körig úgy tűnt, hogy a győzelmet Ye Yifei, Robert Kubica és Louis Deletraz szerzi meg. Aztán szó szerint az utolsó körben a remekül teljesítő Ye alatt megállt az autó, így végül Frijns, Milesi és Habsburg értek fel a kategória csúcsára. Az LMP2-n belül idénre létrehozott Pro-Am alkategóriát, melyben azok az egységek indulhattak, akik alkalmaznak bronz kategóriás versenyzőt, a DragonSpeed nyerte Montoyával, Hanleyvel és a svéd úrvezetővel, Hedmannal.
A GTE Próban nyugodtan kijelenthető, hogy a legmeggyőzőbb egység nyert: az #51-es Ferrari már tegnap este a verseny élén állt, mikor ki volt a kihívójuk, hol a testvérautó, hol pedig a #63-as Corvette, na és a verseny első felében olykor a Porsche is feltűnt a közvetlen élmezőnyben, de miután egy safety car-szakasz kissé szétszedte az élbolyt, a németek csak a dobogó alsó fokáért lehettek harcban. Végül a Ferrari nagyjából egy kiállásnyi előnnyel verte a Corvette-et, így James Calado és Alessandro Pier Guidi másodszor, Come Ledogar pedig először Le Mans-i kategóriagyőztes.
Az amatőrök között szintén egy domináns egység győzött: a #83-as AF Corse-nek egy apró problémája volt ugyan a verseny elején, de ennyi belefér, különösen ebben a géposztályban. Perrodo, Rovera és Nielsen legnagyobb ellenfele a TF Sport Aston Martinja volt, benne többek között Ben Keatinggel és Felipe Fragával, akiket egy éjszakai defekt hátráltatott mindenekelőtt – ha az nincs, a szűk egykörnyi különbség sokkalta kisebb lehetett volna. A versenyt a rajthoz álló 61-ből 44 autó fejezte be, a legtöbb „veszteséget” a GTE Am szenvedte el, ott a 23 indulóból mindössze 14 ért célba.
A Le Mans-i 24 órásról maratoni élő szöveges közvetítésben számoltunk be, amely itt található meg.
