Steward
Admin
DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak JOHNNYBET
2021. március 2. kedd
WEC

Egy Le Mans-győztes, aki egy éve nem járt otthon és találkozott párjával

Az LMP2-es Richard Bradley története szélsőséges példája annak, hogyan keserítheti meg egy autóversenyző életét a világjárvány. A Kínában élő versenyző tavaly februárban látta utoljára párját.

A múltban nem okozott problémát, hogy a 29 éves hosszútávú versenyző, Richard Bradley székhelye Kínában, a 11 millió lakosú Hangcsouban található. Aztán jött a koronavírus, ami mindent felülírt – a versenyző történetét a The Race cikke alapján mutatjuk be.

„Életem nagy része Ázsiához kötődik, ott van a párom, a holmim, az ingatlanjaim, a barátaim. A párom február 26-án láttam utoljára, és fogalmam sincs, mikor találkozhatunk legközelebb” – kezdte sztoriját erős felütéssel Bradley. Az első fejezet 2019 decemberében játszódik, amikor Matthew Howson – vele nyerte LMP2-ben a 2015-ös 24 órást – Angliába invitálta egy közös utazásra.

„Matt-tel Manchesterbe mentünk focimeccset nézni, egy hétvégére utaztunk el karácsony előtt. Matt Makaóból érkezett, és emlékszem, mondtam is neki, hogy gyászosan néz ki, mi van vele. Mondta, hogy elég pocsékul érzi magát. Karácsonykor, a manchesteri hétvége után már én is úgy éreztem, hogy végem van, nagyon rosszul voltam: krónikus fáradtság, de annyira, hogy egy vacsoráról hétkor el kellett jönnöm, mert nem bírtam maradni.”



Richard szamárköhögésnek vélte a betegségét, és két ágyban töltött hét után jobban lett, Ausztráliában versenyzett is január végén, mikor a tünetek még súlyosabban visszatértek: „Egyik este vacsorán voltam, és a dolgok egy másik szintig fokozódtak. Hamar távoznom kellett, amikor pedig visszafelé tartottam a hotelba, nem tudtam rendesen vezetni, felegyenesedni sem bírtam az ülésben, mert állandóan köhögtem, fájt a mellkasom. Őszintén azt hittem, szívinfarktusom lesz.”

„A tüdőim annyira megduzzadtak, hogy védekezzenek, hogy a szívemhez préselődtek” – mondta, mit állapítottak meg a kórházban az eset után. Lassan sikerült felépülnie: egy hétig ülve aludt, hogy enyhüljön a tüdőre gyakorolt nyomás.

Mire meggyógyult, már uralta a kínai híreket – akárcsak a világsajtót – az akkor még főként egyszerűen koronavírusként emlegetett Covid-19 terjedése. Richard párjának egészségügyben dolgozó édesanyja állt elő egy szélsőséges javaslattal: bölcs döntés lenne a fiataloknak már másnap elhagyni az országot. Richard és Elaine megfogadták a tanácsot, és Thaiföldre utaztak. Még éppen időben.

„Emlékszem, mennyire szürreális volt, mert hirtelen, tényleg egyik napról a másikra ez a nyüzsgő metropolisz kiürült. Teljesen elhagyatott lett” – mondta Richard. Ő egy hónapot töltött Bangkokban, a közös nyaralójukban, Elaine azonban egészen júniusig ott maradt és a távolból végezte munkáját, amíg biztonságosnak ítélte a hazautazást Kínába. Az LMP2-es pilóta február végén telepedett át az Egyesült Királyságban levő második otthonába, mivel közeledett az ELMS szezonja.

„Röviddel azután, hogy megérkeztem, Párizsba kellett repülnöm, üléspróba miatt az IDEC Sporthoz. Az autóbérlésnél mindenki megbámult, volt, aki nyíltan ki is nevetett, amiért maszk volt rajtam. Nem hittem el, arra gondoltam, fogalmuk sincs arról, mi történik a világban és mi vár rájuk…”

Azóta 11 hónap telt el, Richard közel egy éve nem járt hangcsoui otthonában, és azóta nem találkozott párjával, Elaine-nel. A lány elvileg már utazhatna Európába, de inkább nem teszi, mivel Kínában teljes biztonságban érzi egészségét, és visszatért a normál kerékvágás, miközben Európában továbbra is dúl a járvány. A Kínában előírt háromhetes kötelező karantén – amelyet egy hotelszobában kell tölteni – ugyancsak elrettentő erejű a pár számára. A versenyző ma úgy érzi, Európában félvállról vették a járvány fenyegetését – ahogyan akkor a párizsi autókölcsönzőben megtapasztalta –, és ez játszott közre abban, ahol most tartunk.

„Személyes nézőpontból sokkal nehezebb számomra megélni a helyzetet, mint gazdasági szemszögből, pedig odaát sokat vesztettem a befektetéseimmel. Hangcsouból január végén távoztam, és figyelmeztettem az embereket itt, hogy bajban vagyunk, óvatosnak kell lenni és készen kell állni.”

„És nem az államigazgatás embere beszél belőlem, egy egyszerű polgár vagyok, aki tudta már januárban, milyen rossz a helyzet. Felbosszant az a túlzott nyugalom és naivitás, aminek szerepe volt benne, hogy ilyen szintű lezárásoknál tartsunk most” – folytatta Richard Bradley, nem titkolva, hogy a kínai szigor híve, amely révén a járvány kiindulópontjában mára már visszaállt a normál élet, míg Európában a közeljövő továbbra sem ígér biztató kilátásokat, ez pedig az autósport újabb szezonjára is nagyban rányomja bélyegét.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?