A brazil Fittipaldi, aki a profi versenyzéssel 1996-ban hagyott fel, meghökkentő módon hétvégén újra pilótafülkébe ült, a Hosszútávú Világbajnokság hazai, interlagosi fordulóján, az AF Corse Ferrarijával, Alessandro Pier Guidi és Jeff Segal oldalán, a GT Am kategóriában – hat évvel azután, hogy utoljára vett részt bármilyen versenyen. A triónak balszerencsés napja volt műszaki hibával, így utolsóként értek célba. Fittipaldi azonban motivált, és már újabb szereplések járnak a fejében.
„Nem ez volt az utolsó versenyem. Szeretem a motorsportot, ezért miért ne vágnék bele újra? Élvezem. A következő álmom az, hogy Pietróval és Christiannal együtt versenyezzek. Teljesíthetnénk egy WEC-versenyt együtt, ami remek szórakozás lenne” – idézi 1972 és 1974 világbajnokának szavait az Autosport.
Christian Fittipaldi Emerson bátyjának, Wilsonnak fia: ő is megfordult már a Formula-1-ben a 90-es évek elején, a 43 éves versenyző idén az amerikai USC szériában szerzett bajnoki címet. A család legújabb reménysége pedig a 18 éves Pietro Fittipaldi, aki formaautós pályájának elején jár, a brit Formula Renault-t söpörte be, jövőre pedig valószínűleg a WSR kétliteres kategóriájában vagy F3-ban folytatja. A legidősebb Fittipaldi arról nem beszélt, hogy melyik versenyen indulnának – Brazília kikerül a naptárból – arról viszont igen, hogy valószínűleg melyiken nem.
„Alaposan át kellene fontolnom, mielőtt nekivágnék Le Mans-nak. Sosem vettem részt rajta, amikor az F1-ben versenyeztem, mert túl veszélyesnek gondoltam” – árulta el Fittipaldi. 68 évesen valóban merész próbálkozás lenne a 24 óráson debütálni, habár Nigel Mansell is 56 volt, amikor 2010-ben először rajthoz állt a legendás versenyen.
Az Autosport különlegességként megemlíti, hogy 1991-ben, amikor Indycarban versenyzett, egy másik szupercsapat tagjaként Fittipaldi majdnem eljutott a 24 órásra: a Sauber Mercedes autóját Mario és Michael Andrettivel osztotta volna meg, de aztán kiadták a versenynaptárat, amelyből kiderült, hogy Le Mans időpontjával saját szériája ütközik. „Mindenben megegyeztük, aztán jött az ütközés. Mindig tartottam attól, hogy részt vegyek Le Mans-ban, de pont ebben az időben telepítették a sikánokat a Mulsanne-egyenesbe, ez pedig segített, hogy meggondoljam magam.”
