A páros körülbelül 40 kilométerre a tábortól beragadt egy olyan helyre, amely még a segítségükre siető mentőkamionnak is megoldhatatlan feladatot jelentett. A BMW-sek ahelyett, hogy a mauritániai csillagos égboltban gyönyörködött volna, a saját autójuk és a mentőkamion kiszabadításán fáradozott egész éjjel, valamint a mai nap zömében is, így végül a versenygép kiszabadult és a duó késő délután megérkezett a táborba.
Varga Imre beszámolója:
„Átestünk mi is a mauritániai tűzkeresztségen, Atar dűnéi bizony bennünket is foglyul ejtettek egy időre. Az autón nem működött a diffizár, de eddig a Fortuna kegyes volt hozzánk. Ezúttal csak egy pillanatra nem figyelt és meg is történt a baj... Nagyon, nagyon sokat tanultunk az esetből, amit - ha megadatik a jövőben – biztosan tudunk majd hasznosítani. Egy rossz mozdulat, egy rossz döntés, egy pillanatnyi figyelemkihagyás és a dűnék büntetnek, mégpedig kegyetlenül. Minden milliméterét tisztelni kell és akkor talán van esélyed arra, hogy átjuss rajta. Most már tudjuk, milyen az éjszaka a dűnék között Marokkóban és Mauritániában is. Most saját erőből jöttünk ki, mert meghallgattuk nálunk tapasztaltabbak tanácsát, hogy mit és hogyan kell csinálni, de a segítő jármű, ami értünk jött, az is elakadt és nem hagyhattuk ott őket. Részben ezért értünk ki ilyen sokára a dűnékből. Nem adjuk fel, természetesen folytatjuk, ám tudjuk, hogy rengeteg időbüntetést fogunk kapni. Első bálozóként a legkisebb mértékben sem vagyunk elkeseredve, sőt, inkább sikerélmény, hogy ilyen küzdelem után, önerőből ki tudtunk kecmeregni a Szahara fogságából. Számunkra továbbra is Dakar és a Rózsaszín-tól a cél, ott akarunk lenni célceremónián, ott akarunk lenni azon a sokszor látott pódiumon a versenyen végén. Mindent megteszünk ezért, mert szeretnénk örömet szerezni nektek is, akik szurkoltok értünk. Köszönjük a rengeteg támogató szót, amit eddig kaptunk tőletek, nagyon sokat segített odabent!”
