1991-ben, néhány hónappal Formula-1-es debütálása előtt Michael Schumacher szerencsét próbált a híres, 24 órás versenyen, utólag derült csak ki, hogy ez volt az egyetlen indulása Le Mans-ban. A Formula-3 után, junior pilótaként a sportautók világában kötött ki először. Ez még 1990-ben történt a Sauber-Mercedes istállóval, a szezonzáró, mexikói futamot meg is nyerte Jochen Mass oldalán, pedig akkor még csak harmadszor vett részt ilyen versenyen.
A következő évben hasonlóan fiatal honfitársa, Karl Wendlinger lett a csapattársa, aki később szintén versenyzett a száguldó cirkuszban. Le Mans-ban Fritz Kreutzpointnerrel egészültek ki, így indultak a Sauber Mercedes C11-essel. Ez volt Schumacher egyetlen rajtja a patinás versenyen, mégis megnyerhette volna.
Tempóban utolérhetetlen volt a szürke autó, néhány óra elteltével az első három helyen Mercedesek álltak, az élen pedig Schumacher. Igaz, nem tartott sokáig, mert Wendlinger a bokszmunkák után a hideg gumikon megperdült és összetörte a hátsó szárnyát. Két körig tartott a javítás, a hatodik helyre estek vissza.
Schumacher azonban nem a feladós fajta, kőkeményen nyomta. Ahogy besötétedett, új körrekordot állított fel, közel öt másodperccel döntötte meg az addigi csúcsot. Átlagban is két másodperccel gyorsabban futott, mint bárki más a mezőnyből. Utána azonban beütött a krach, az autó négyes sebességi fokozatban ragadt és a sebességváltó javításával 35 percet veszítettek, ami kilenc kör lemaradást jelentett.
És hogy mennyivel kaptak ki végül a győztes Mazda 787B-től? Hét körrel. Ezek után el lehet képzelni, mi történt volna a váltóhiba nélkül. Utána pedig, amit a Formula-1-ben elért a hétszeres világbajnok, már történelem.
