Az egyébként is izgalmas világbajnokságba új csavar került, amikor a pontverseny vezetője, Niki Lauda a nürburgringi Bergwerk előtt kis híján halálos balesetet szenvedett. A következő futamot, az Osztrák Nagydíjat így némileg nyomott hangulatban rendezték két héttel később - bár ekkora tudni lehetett, hogy a ferraris túl fogja élni a bukást, a lapok többek között olyan szalagcímekkel riogatták az embereket, mint hogy „Laudának nincs arca” és hasonlók. A hétvége másik nagy sztorija volt, hogy Enzo Ferrari visszaléptette csapatát az österrechringi küzdelmektől - nem Lauda balesete miatt, hanem azért, mert James Hunt megtarthatta Spanyol Nagydíjon aratott győzelmét.
A maranellóiak ugyanis megkérdőjelezték a McLaren szabályosságát, melynek következtében kizárták Huntot a versenyből, de az Osztrák Nagydíj előtt a brit visszakaphatta pontjait - a Ferrari eredetileg az egész világbajnokságtól vissza akart lépni, de a Scuderia végül csak két futamtól maradt távol. Ez igencsak éreztette hatását a Spielbergbe kilátogatók számán, az osztrákok Lauda, a svájciak Regazzoni miatt döntöttek úgy, hogy inkább otthon maradnak, így pedig a Ferrariért rajongóknak sem volt kinek szorítani.
James Hunt annak rendje és módja szerint megszerezte a pole-t, de nem örülhetett sokáig első helyének - a mellette meglepetésre második helyre kvalifikáló John Watson már az első, Hella-Licht-kanyar után átvette a vezetést. Mögöttük Ronnie Peterson zárkózott fel harmadiknak, aki hamarosan megelőzte Huntot is, hogy a brit után vethesse magát. Miután néhány csepp eső is megszórta a pályát, az ötödik körben sikerült is megelőznie a Penske-pilótáját. Hátrébb is folyt az akció, Jody Scheckter a hatkerekű Tyrrell-lel nagyon elemében érezte magát, és rövid időn belül felzárkózott Peterson mögé.
A 10. körben megelőzte a svéd pilótát, Peterson viszont nem hagyta magát, és részben a lekörözöttek miatt vissza tudta venni az éllovas pozíciót. Előzés előzést követett, két körrel később már Watson állt az élen Peterson és a svéd honfitársa, Gunnar Nilsson előtt. Scheckter versenyének egy alattomos felfüggesztéshiba vetett véget, a mögötte haladó Hunt-Laffite párosnak némi szerencsére is szüksége volt ahhoz, hogy elkerüljék a korlátról visszapattanó Tyrrellt. Watson aztán begyújtotta a rakétákat, és féltávig több mint nyolc másodpercre nyújtotta előnyét - mögötte Peterson, Nilsson, Hunt és Laffite küzdött a dobogós helyekért.
Végül senki nem tudta megszorongatni a brit pilótát, aki több mint tíz másodperccel előzte meg a célban Laffite-ot, a dobogó harmadik fokára pedig Gunnar Nilsson állhatott fel. James Huntnak csak a negyedik hely jutott, Mario Andretti az ötödik pozícióba zárkózott fel, az utolsó pontot pedig Peterson kaparintotta meg. Watson életében először állhatott fel a dobogó legfelső fokára - győzelme egyben az egyetlen F1-es diadala lett a Penske csapatának, mely év végén kivonult a száguldó cirkuszból, hogy az amerikai versenyzésre koncentráljon.
