A két éven át szinte verhetetlen, számítástól függően zsinórban hét vagy kilenc világbajnoki futamgyőzelmet szerző Alberto Ascari karrierjét korábban már felidéztük Retro-rovatunkban – ezt a cikket ide kattintva érheted el. Most, az olasz klasszis halálának évfordulóján a tragédia körülményeit idézzük fel röviden, amihez legalább annyi legenda és szóbeszéd kapcsolódik, mint a Ferrari első bajnokának páratlan pályafutásához.
Négy nappal korábban Ascari a Formula-1 történetének egyik legemlékezetesebb túlélését „produkálta” a Monacó Nagydíjon a pálya kikötői részén vesztette el uralmát a Stirling Moss autójából elfolyt olajon, s a tengerbe zuhant egy lehorgonyzott jacht mellé. Alberto Ascari egy rövid időre eltűnt a habok között, ám hamarosan felbukkant, s bár sokkos állapotban volt, orra pedig megsérült, ki tudta szabadítani magát a süllyedő autóból.
Az autósport világa ekkor a nagy bajnok megmenekülését ünnepelte, négy nappal később viszont már őt gyászolta. A következő hétvégi 1000 kilométeres versenyre készülő Ferrari 750S-t vette át Monzában csapattársától, barátjától és pártfogoltjától, Eugenio Castellottitól, ám harmadik körében hatalmasat bukott a később róla elnevezett Vialonében, s az aszfaltra zuhanva végzetes sérüléseket szenvedett.
A tragédiával kapcsolatban több különböző magyarázat látott napvilágot, egyesek úgy hitték, hogy monacói balesetének utóhatásai játszhattak közte a balesetben. Mások viszont úgy vélik, hogy a baleset azzal függ össze, hogy eredetileg nem is akart aznap autóba ülni, csak Castellottit akarta megnézni, épp ezért versenyzői felszerelés helyett öltönyben és nyakkendőben szállt be az autóba, s utóbbit a szél a szemébe fújta, elvakítva őt a veszedelmes balkanyar előtt. Emellett szól az a tény is, hogy a roppant babonás Ascarinál nem volt ott szerencsehozó halványkék sisakja, így Castellotti fejvédőjével kezdte meg a végzetes etapot...
A későbbi világbajnok Mike Hawthorn egy jóval földhözragadtabb magyarázattal állt elő: szerinte az Englebert által szolgáltatott abroncsok túl nagyok voltak a vadonatúj 750S kerekeihez, s a Vialone egyenetlen aszfaltja lerázhatta a gumit az autóról. Ezt az elméletet támasztja alá az a beszámoló is, mely szerint az aszfaltot valami megkarcolta a baleset helyszínén...
A pályán azonban más nyomokat is találtak: határozott, erős fékezését, mintha Ascari ki akart volna kerülni valakit – vagy valamit... Egy helyi újság arról számolt be, hogy a monzai létesítmény egyik alkalmazottja beismerő vallomást tett egy papnak arról, hogy átfutott a pályán, s ő okozta a balesetet – mielőtt öngyilkosságot követett el. Egy másik lap később ezt cáfolta: az ő beszámolójuk szerint a vétkest a bűntudat szó szerint megőrjítette, s a zártosztályra került...
A rejtélyes baleset körülményei mellett sok szó esett az elmúlt hat évtizedben Ascari és édesapja halálának hasonlóságairól is: 30 évvel előtte vesztette életét az első olasz szupersztár, Antonio Ascari, épp 36 évesen, épp a hónap 26. napján – négy nappal azt követően, hogy túléltek egy másik súlyos balesetet. Mindketten egy gyors balkanyarban szenvedtek végzetes balesetet, feleségüket és két gyermeküket hagyva hátra.
Ascari halála jelentette egy szörnyű balesetsorozat kezdetét: bő két hét leforgása alatt az autósport világát két tragédia megtörte, majd egy harmadik örökre megváltoztatta. Négy nappal később, május 30-án Indianapolisban elhunyt a kétszeres Indy 500-győztes Bill Vukovich, akit sok kortársa az amerikai autósport története legjobbjának tartott, majd június 11-én bekövetkezett a több mint 80 ember életét követelő Le Mans-i tragédia...
