Az 1955-ös Le Mans-i 24 órás versenyen hat gyártó, a Mercedes, a Porsche, a Jaguar, az Aston Martin, a Maserati és a Ferrari vívott hatalmas csatát egymással, egyre jobb és jobb teljesítménybe, erősebb és erősebb köridők elérésébe hajszolva egymást. A futam két és fél órája tartott, amikor az élen haladó Mike Hawthorn Jaguarja, nyomában a lekörözött Pierre Levegh Mercedesével megérkezett a célegyenesbe a szintén lekörözendő Lance Macklin Austin-Healey-jét üldözve.
Hawthorn csak a lekörözés után, az utolsó pillanatban vette észre a jelzést, hogy álljon meg tankolni, így hirtelen fékezett, ami a Jaguar esetében a többiekéhez képest különösen nagy lassulást jelentett a fejlettebb fékrendszer miatt. Macklin hiába fékezett hatalmasat, nem tudta megállítani az autóját, s megpróbálta visszaelőzni a Jaguart balra rántva a kormányt, csakhogy nem vette észre, hogy Levegh (és márkatársa, a verseny második helyén álló Fangio) szorosan mögötte van.
Levegh már nem tudott reagálni: 240 kilométer per óra körüli sebességgel hátulról belerohant az ekkor már jóval lassabb Macklin autójába, s ezzel a sorsa megpecsételődött. Az autó a felrepült s a pálya bal oldala felé sodródott, majd nekicsapódott a nézőket a pályától elválasztó töltésnek, amitől darabokra szakadt. Levegh kirepült a Mercedesből, s a betonnak csapódva szörnyethalt.
Az igazi borzalmak azonban a nézőtéren játszódtak le: a szétrepülő alkatrészek, köztük az első tengely és a guillotine-ként repülő motorháztető iszonyatos pusztítást végeztek a lelátón. Nyolcvankét embert öltek meg a pálya bal oldalán szétrepülő darabok, s Macklin a célegyenesben ide-oda csapódó autója is egy halálesetet, valamint számos sérülést okozott. Több mint százhúsz embert kellett kórházba vinni, közülük egyesek soha nem épültek fel.
A helyzetet csak rontotta, hogy a magas magnéziumtartalmú karosszéria könnyedén lángra kapott, miután kiszakadt az üzemanyagtank, s csak órákkal később sikerült eloltani a tüzet – melyet eleinte vízzel próbáltak meg, ami csak tovább fokozta a problémákat, a magnéziumot ugyanis nem szabad vízzel oltani...
A versenyt mindeközben nem szakították félbe, a hivatalos álláspont szerint azért, hogy a hazainduló nézők nehogy megakadályozzák a mentők közlekedését. A Mercedes aztán néhány órával később kiintette a versenyből az élen álló autóit az áldozatok előtt tisztelegve, s arra kérték a Jaguart, hogy ők is tegyenek így. A britek azonban visszautasították ezt, s Mike Hawthorn oldalán Ivor Buebbel meg is nyerte a futamot.
Az esetnek rengeteg következménye lett: több országban betiltották a versenyzést, sőt Svájcban egészen 2015-ig érvényben volt ez a tiltás. A Mercedes, miután a szezon végén megnyerte a sportautó- és a Formula-1-es világbajnokságot is, felhagyott a motorsporttal, s hosszú évtizedeken át nem folytatott ilyen programot. A Jaguar szintén évtizedekre befejezte a versenyzést, s több pilóta is volt, aki nem tért vissza többé Le Mans-ba, köztük Juan Manuel Fangio sem.
Az argentin később elmondta, hogy Levegh élete utolsó pillanataiban megmentette az övét: tudván, hogy ő maga már nem kerülheti el az ütközést, felemelte a kezét, ezzel jelezve Fangiónak a veszélyt, aki így sikeresen áthaladt a két autó közt. A baleset másik szereplője, Lance Macklin nem sérült meg komolyabban, s nem sokkal később visszatért a pályára, ám amikor vétlenül egy másik halálos baleset részese lett, visszavonult a versenyzéstől...
