Ha az elmúlt két szezon során a Mercedes egyeduralma miatt úgy éreztük, unalmassá váltak a Formula-1-es versenyek, akkor el tudjuk képzelni, milyen hangulat lengte körül a száguldó cirkuszt 2002 végén. A Ferrari és Michael Schumacher már 2001-ben is elképesztő dominanciát mutatott, amelyre aztán rátettek még egy lapáttal: a német pilóta úgy szerezte meg – már a júliusi Francia Nagydíjon - ötödik világbajnoki elsőségét, hogy minden futam után dobogóra állhatott, amelyre azelőtt és azóta sem volt példa az F1-ben.
A sportág vezetői érezték, hogy valamit tenniük kell, hiszen a nézők tömegesen fordultak el a Formula-1-től a túlságosan kiszámítható versenyek miatt. A döntéshozók úgy vélték, szabálymódosításokkal izgalmasabbá lehetne tenni a hétvégéket: egészen elképesztő ötletek is felmerültek akkoriban – egyes elképzelések szerint a pilótáknak nagydíjról nagydíjra más autóba kellett volna beülniük!
Bár a legőrültebb javaslatokat végül elvetették, két igen fontos és régóta érvényben lépő szabályt így is alaposan átírtak. Az FIA 2002. december 13-án jelentette be, hogy a pontrendszert és az időmérő edzés lebonyolítását is átalakítják, ezzel is igyekezvén fokozni az izgalmakat.
Mindkét változtatás meglehetősen radikális volt akkoriban, hiszen a Formula-1 történetében első ízben kapott pontot az első nyolc helyezett: a győzelemért 10, a második helyért 8, a harmadikért pedig 6 egység járt, de még a nyolcadik pozícióban célba érő pilóta is kapott egyet. Ezzel azt szerették volna elérni, hogy az esetlegesen domináns csapat és versenyzője ne tegyen szert idejekorán túl nagy előnyre az összetettben. Korábban nagyobb különbség volt az első és második helyezett jutalmazása között: 1961-től 1990-ig, azaz három évtizeden keresztül három (9 és 6 pont), 1991-től kezdve pedig négy (10 és 6 pont) egység választotta el a győztest az „első vesztestől”.
A kvalifikációs szisztéma átalakítása legalább ekkora horderejű módosítás volt. A Formula-1 1950-es indulásától kezdve 1995-ig kétszer egy óra állt a versenyzők rendelkezésére, hogy eldöntsék egymás között a rajthelyek sorsát, de még 1996 és 2002 között is 12 kört futhattak a pilóták. Ezzel szemben 2003-tól bevezették az egykörös rendszert: nem nehéz belátni, hogy ezzel is a kiszámíthatatlanságot igyekeztek növelni az illetékesek, hiszen egyetlen gyorskörön sokkal nagyobb eséllyel hibáztak a pilóták. Emellett fontos újdonság volt, hogy az autókba annyi üzemanyagot kellett tankolni, amennyivel nekivágnak a vasárnapi versenynek – ez szintén egy újabb bizonytalansági tényezőt jelentett.
Nos, azt nem tudni, hogy a szabályváltozások tették-e, mindenesetre a 2003-as idény nagyságrendekkel izgalmasabban alakult, mint az előző két esztendő, hiszen Schumacher csak az utolsó, japán futamon biztosította be rekordot jelentő hatodik vb-címét. Jól mutatja azonban, hogy a problémákat azóta sem sikerült teljesen megoldani, hogy az elmúlt 13 évben is többször módosítottak az időmérő lebonyolításán, ahogy a pontokat illetően sem a 10-8-6-5-4-3-2-1-es rendszer van már érvényben.
