Retro – Hakkinen legellentmondásosabb győzelme

Összességében ez már a 63. Ausztrál Nagydíj volt, a hatodik, amelyet a melbourne-i Albert Parkban rendeztek, a harmadik, amelyet már a felújított, ma is ismert és használt pályán. Ez volt az 1998-as szezon első futama, az előző két évben ugyebár a Williams lett a világbajnok Damon Hill és Jacques Villeneuve révén, míg az előtti két év Michael Schumacher és a Benetton közös sikerét hozta. A német ekkor tehát még első ferraris vb-címére hajtott, ám ebben az évben a McLarenek nagyon nehéz falatnak bizonyultak számára.

1998. március 7-én, az új szezon első időmérő edzését Mika Hakkinen nyerte meg, mindössze 43 ezredmásodperccel megelőzve csapattársát, David Coulthardot. Ennek a minimális különbségnek kettejük között később a győzelmet befolyásoló jelentősége lett. A rajtrács 3. helyére Schumacher sorakozhatott fel, mellőle a vb-címvédő Villeneuve (Williams) várta a piros lámpák kialvását.

A rajtot a két McLaren egyformán jól kapta el, így Hakkinen fordult el az élen az első kanyarban, míg Schumacher egyből támadásba lendült Coulthard ellen, de a skót derekasan állta a rohamokat. Ez a csata sajnos csak a 6. körig tartott, ekkor Schumacher alatt elfüstölt a Ferrari motorja. Ez a verseny izgalmainak kifejezetten rosszat tett, hiszen egyedül a német lehetett volna képes tartani a McLarenek eszeveszett tempóját.

A 36. kör egy nem várt fordulatot hozott: Hakkinen egyszer csak megjelent a bokszban, ám csapata nem számított rá, ezért a finn egyenesen visszahajtott a pályára, a vezetést viszont értelemszerűen Coutlhard vette át tőle. A skót aztán néhány körrel a leintés előtt visszaengedte csapattársát az élre a célegyenes végén, így a versenyt a kis közjáték ellenére végül Hakkinen nyerte.

A McLaren első pillantásra sportszerűtlen ténykedése és helyzetmegoldása azonban többeknek nem tetszett. Nemcsak a szurkolók kezdték el kritizálni a wokingiak versenygyilkos manőverét, de maga a verseny rendezője, Ron Walker is hivatalos panaszt tett az ügyben az FIA-nál, és a Motorsport Világtanács is nagyon szigorúan kivizsgálta a történteket. A büntetést végül megúszta a csapat, de az FIA leszögezte, a jövőben minden hasonló, a versenyre káros hatást gyakorló taktikai húzást büntetni fognak.

Ron Dennis, a McLaren csapatfőnöke a következőkkel védekezett: „Soha nem manipuláltunk és manipulálunk versenyeket, ha csak nem áll elő olyan rendkívüli helyzet, mint Ausztráliában 1998-ban, amikor valaki feltörte a csapatrádiónkat, és kihívta Mika Hakkinent a bokszba” – szólt az első hallásra elképesztő indoklás, amely valóban megmagyarázná, miért jelent meg a finn hívatlanul a bokszban, úgy, hogy a csapat nem számított rá.

Ennek az indoklásnak némileg ellentmond Coulthard későbbi nyilatkozata, aki elismerte, hogy a rajt előtt megállapodtak csapaton belül Hakkinennel: aki az első kanyarban elsőként fordul el, azé a „jog”, hogy megnyerje a versenyt. Ezek szerint tehát eleve eldöntötték, hogy bármi történjék, egymással nem fognak vívni, és ezzel lényegében teljesen megölték a verseny izgalmait, hiszen a mögöttük a 3. helyen célba futó Heinz-Harald Frentzen is kört kapott tőlük a Williamsszel, akkora volt a McLaren erőfölénye.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez volt Hakkinen pályafutásának legellentmondásosabb győzelme, ami ugyanakkor elindította azon az úton, amelynek végén első vb-címét ünnepelte. A világbajnoki pontversenyt végül 100 ponttal zárta az élen Schumacher 86 és Coulthard 56 pontjával szemben, vagyis nem a melbourne-i 10 ponton múlt a siker, vélhetően e nélkül is ő lett volna a bajnok.

Bár a botrányszagú eset ezt kicsit háttérbe szorította, de jelentős mérföldkő volt ez a verseny a Bridgestone számára is, amely történetének első győzelmét aratta az F1-ben. ahová egy évvel korábban csatlakoztak be gumibeszállítóként. 

A verseny végeredménye: