A nagy nap 1985. december 14-én jött el az afro-amerikai versenyző számára, aki ekkor vezethette az akkor Bernie Ecclestone által tulajdonolt Brabham istálló BT54-es kódjelű F1-es versenygépét, a portugáliai Estrorilban. Mint ismert, Ecclestone-nak később az F1 kereskedelmi jogtulajdonosaként is szívügye volt, hogy legyen színes bőrű versenyző is az F1-ben, erre azonban Ribbs röpke tesztjét követően egészen Lewis Hamilton 2007-es feltűnéséig kellett várni. A brit azóta már kétszeres világbajnok és egyből elnyerte a szurkolók szeretetét, de sajnos könnyen lehet, hogy a mai botrányt kirobbantó rasszista üzenet kárvallottja is ő volt, ahogyan 1-2 éve sajnos néhány szurkoló is kipécézte őt magának származása miatt, ami ellen az FIA akkor nagyon szigorúan fel is lépett.
Hamilton sportemberhez méltó magatartásával abszolút jó nagykövete lehet a rasszizmus elleni harcnak, ami elődjéről, Willy Ribbsről éppenséggel nem volt elmondható. Az 1955-ben, Californiában világra jött versenyzőt annak idején többen is élesen kritizálták nem sportemberhez méltó, sokszor harsány magatartása és megnyilvánulásai miatt, és a legélesebb kritikákkal éppen afro-amerikai versenyzőtársai illették, mondván, az ő rossz példája folytán őket is ezzel a nem éppen hízelgő képpel azonosítják sokan.
Ribbs ugyanis kétségkívül az autósport történetének egyik legellentmondásosabb alakja. Bár igazán kiugró eredményeket sehol nem ért el, gyorsaságát általában mégsem vitatta senki. A Trans-Am Szériában, az IndyCarban, a ChampCarban, a NASCAR Sprint Kupa Szériában és a NASCAR Craftsman Truck Szériában is a legkeresettebb versenyzők közé tartozott éveken át.
Ez áll az egyik oldalon, ellentmondásos tettei és stiklijei pedig a másik oldalon. 8 évesen elütötte egy elszabadult versenyautó, és sérüléseibe majdnem belehalt. Talán ekkor kattant el nála valami, és ez határozta meg későbbi sorsát, de innentől kezdve két dolog kísérte útját: a száguldás és a balhék.
Tinédzserként rendszerint a környékbeli hegyi utakra lógott el, ahol szülei autójával hódolt – közúton – a sebesség szenvedélyének. A helyi rendőrök többször is elkapták, és megbüntették őt ön- és közveszélyes magatartásáért. Alig kezdett el versenyezni, de 22 évesen máris eltiltották, miután az egyik verseny végén arcon ütötte egyik riválisát, aki állítólag megakadályozta őt a győzelem megszerzésében.
Még mindig csak 23 éves volt, amikor leigazolta egy NASCAR csapat, de hamar menesztették is, miután két szabadedzést önkényesen ellógott, és ami még durvább, letartóztatták, amiért forgalommal szemben hajtott be és száguldozott egy egyirányú utcában.
1990-ben az egyik NASCAR versenyen elütött egy sportbírót, aki a helyszínen életét vesztette. Ebben az esetben vétlen volt, nem tehetett a balesetről. Továbbra is kereste viszont a bajt, egyik nyilatkozatában például a NASCAR-t az Al-Qaida terrorszervezethez hasonlította.
1991-ben első afro-amerikai versenyzőként kvalifikálta magát az Indianapolis 500 futamára, ami később 1993-ban is sikerült neki. Jóval előtte a Trans Am-Szériában az Év Újonca is volt, tehát balhés természete mellett tehetségét sem lehetett elvitatni tőle. A legmegosztóbb személyiség volt a depóban, de az emberek általában imádták. Támogatói között profi bokszpromóter és Bill Cosby komikus is ott volt.
2011-ben, Indy500-as debütálásának 20. évfordulója alkalmából megalapította a Willy T. Ribbs Racinget, amelynek színeiben egy másik afro-amerikai versenyzőnek, Chase Austinnak biztosított versenyzési lehetőséget a NASCAR egyik rangos versenyén.
Jelenség volt a pályán és azon kívül is, és noha tettei alapján lehet szimpatikus vagy kevésbé rokonszenves, de abban bizonyára mindannyian egyet értünk, hogy ehhez bőrszínének semmi köze, és a rasszizmusnak sem az ő idejében, sem most nincs helye sem a versenypályán, sem azon kívül, a mindennapi életben. 1985-ben ezen a napon Willy Ribbs sporttörténelmet írt, amit azóta Lewis Hamilton továbbszőtt a maga sikersztorijával. Legyünk hálásak érte a sorsnak.
