Baloghék megvédték a kategória bajnoki címet!

Balogh Jani: „Kimértebben, óvatosabban taktikáztunk ezen a versenyen, nem voltunk annyira bátrak, mint ahogy azt megszokhattuk. Mértékkel vállaltunk csak kockázatot, hiszen tudtuk, hogy az első nap az erdei gyorsaságikon lehetnek meglepetések és ott semmi hiba nem fér bele. Jelentősen lassultunk volna, ha oda nem jó beállítással, vagy abroncsválasztással érkezünk.”

Az első napon a reptéri nézőcsalogatók mellett két igazi erdei szakasz várta a mezőnyt. Ha csak az eredményeket nézzük nem volt nagy változás, továbbra is az élmezőnyben szerepelt a Balogh-Holczer kettős neve.

Balogh Jani: „A két erdei gyorsaságin mind érzésre, mind időeredményre jól tudtunk menni. Ami hátrányunk volt, az az abroncsválasztás, és a beállítások számlájára írható. A repülőtéren az első gyorsaságin vigyázni kellett a gumikra, a második körben már tudtunk gyorsabbak lenni, de ott is hátrányba keveredtünk. Az első nap során, ami még számunkra nem volt előnyös, hogy a második körben a Trefort pusztai gyorsasági szakaszt Janikáék esése miatt kivették etapra és átlagolták, így a mögöttünk jövők a mi eredményünket kapták, ezért nem tudtunk javítani a helyezésünkön.”

Az esti szervizben az autó szokásos átvizsgálásán kívül semmi más feladata nem akadt a szerelő srácoknak, az autó újra tökéletesen működött és úgy tűnt újra társ lesz egy sikeres versenyben.

Balogh Jani: „A második napot kilenctized másodpercnyi hátránnyal kezdtük Matics Miska mögött. Az volt a terv, hogy megpróbálunk menni vele, de nagyon gyors volt, és nekünk a szemünk előtt még mindig az a cél lebegett, hogy hibamentesen autózzunk és a pozíciónkat tartva haladjunk a kitűzött cél felé. A kis ördög ott motoszkált bennünk, közel próbáltunk maradni, ott „ólálkodni”, hogy esetleg előrébb tudjunk lépni, de nem akartunk veszélyes helyzetbe keveredni. Kiszámíthatóan és lendületesen mentünk. ”

Balogh Jani: „Az utolsó gyorsaságin, amikor elrajtoltunk szinte képzeletben már a célban jártam. Zsinóron húztak bennünket, nem színeztük sehol, figyeltük az autó minden rezdülését. Nem ez volt életem egyik legjobb aszfaltos gyorsaságija, de mérhetetlenül megkönnyebbültem, amikor áthaladtunk a célfotocellán. Láttuk, hogy az időeredményünk elég ahhoz, amit szerettünk volna, és amire vártunk egy ideje. A beíró után kicsit elérzékenyültünk, hiszen nagyon keményen dolgoztunk ezért, hogy ez összejöjjön és meg tudjuk védeni a 3-as kategória bajnoki címét. Kemény és munkás év van mögöttünk. Mindenki a maximumon próbált teljesíteni és úgy tűnik megérett a gyümölcse és címvédéssel távozhattunk Pécsről.”