„Elégedett is vagyok, meg nem is” – foglalta össze tömören Matics Mihály. „Elégedett vagyok, mert egy ilyen erős magyar bajnokságban, egy N-es Mitsubishivel az abszolút ötödik helyen végezni szerintem komoly eredmény.”
„A Mecsek Ralin elért eredményünkkel azonban egyáltalán nem vagyok elégedett. Tisztességgel felkészültünk, nagyon sokat teszteltünk a verseny előtt, a pályák feldolgozása is jól sikerült, de ezt nem tudtuk jó eredményre váltani.”
„Ha csak vízen kellett volna menni, akkor szerintem arra nagyon jó beállításunk lett volna, de a saras részekre vissza kellett állítanunk az autót. A verseny elején volt egy műszaki hibánk is. A prológtól kezdve időnként háromhengeres lett a motor, amit csak szombaton, a nap végére tudtunk megoldani.”
„A Mecsek Ralin mindig jó idő szokott lenni, ráadásul volt egy 28 kilométeres gyorsasági is, amelyen jobban felmelegszik a motor, ezért a melegebb versenyeken használt termosztáttal mentünk. Viszont az idő annyira hideg volt, hogy ezzel az olaj nem tudott kellőképpen felmelegedni, sűrűbb maradt a kelleténél és a hidrotőke kitámasztott.”
„A pályák most is nagyon jók voltak, de a rendezés szempontjából ez volt a legrosszabb Mecsek Ralim. Nagyon sok sár, iszaplé volt az úton, az autó alja úgy nézett ki, mint egy saras Veszprém Rali után. De ezzel nincs is baj, hiszen ilyen a rali, inkább a rendezők apró figyelmetlenségei bosszantottak.”
„A bajnokságnak vége van, de minden szurkolót megnyugtatok, látnak még minket az idén versenyautóban.”
