Farnadi Ágnes Oberling Krisztiánnal az oldalán újra csatasorba állította a Suzuki Swiftjét a MARB Nyugati Régiójának negyedik állomásán, az Oroszlány Rallye-n.
„ Erős kategória jött össze az Oroszlány Ralira, örültem is neki, mert MARB-ban bőven 10 fölött neveztünk. Nem akarom a műtétemre fogni, de kimaradt három hónap és többek között ezért is vallom magam amatőrnek, mert nekem sokat számít, ha kihagyok ennyi időt. A verseny előtt mentem a Suzukival pár kilométert és már akkor éreztem, hogy ez most annyira nem fog menni. Ráadásul hiába ismertem a pályát, a rendező elég jól meglassítózta a gyorsokat, emiatt pedig elbizonytalanodtam. Volt olyan, hogy azért sikerült nagyon klassz féktávot vennem, mert elfelejtettem, hogy a kanyar után lassító van, amit meg beláttam, azt meg szépen elfékezgettem, úgyhogy nem igazán sikerült komoly eredményt produkálnunk, de becsületből végigcsináltuk a versenyt. Kicsit gyengébbnek éreztem magam, mind fejben, mind fizikálisan. Abszolút nem akarom erre fogni, de lehet, hogy tudat alatt én bedolgoztam magamba azt, hogy ez egy nehéz pálya, rengeteg fehér aszfalttal. Voltak a gyorson nagyon rossz fékutak, illetve pont oda tették a lassítót, ahol a fékút nagyon dobált és az aszfalt le volt töredezve, de hozzáteszem, hogy ez mindenkinek ilyen volt, tehát ez nem mentség. Most egy kategória kilencedik helyet sikerült kihoznunk a versenyből, sokan nem végeztek mögöttünk.”
Két héttel az oroszlányi Rallysprint után a balatonfüredi navigátor már állandó társa, Osváth Péter mellett diktálta az itinert a nagykállói terep-rallye futamon. Ezúttal ugyan nem látta meg a célt a Toyota RAV 4-sel versenyző kettős, de Osváth Péter pozitívan értékelte a futamot.
„Nagyjából egy kört tudtunk teljesíteni, aránylag jó részidőkkel, de azt látni kell, hogy az a
Toyota, amivel mi versenyzünk jóval fejletlenebb, mint a többiek technikája. Kicsit olyan, mintha egy Zsigulival versenyeznénk a Mitsubishik ellen. Ettől függetlenül nekem nagyon tetszik az autó. Még mindig rettenetesen élvezem, hogy a tereprally-ban nincs tréning, nem tudom, hogy merre kell menni és mi fog következni, mert nincs felírva a pálya. Itt egy gyengébb autóval is lehet eredményt elérni, ha bevállalós az ember. Természetesen itt is menni kell, próbálgatni, tesztelni kell az autót, mindennek tökéletesnek kell lennie, mint a rally-ban, de nem a tréningezéssel lehet nyerni, hanem az autó beállításával és a bátorsággal. A nagykállói futam tetszett, jók voltak a gyorsaságik, sokkal technikásabbak voltak, mint legutóbb Gyulán. Amíg mentünk, én rettenetesen élveztem a versenyt.”
Amíg Osváthék terep raliztak, addig Holecz „Kicsy” Krisztián majd egy év kihagyás után állt rajthoz ismét a Márianosztra Ralin.
„Jó volt, úgy vágtam neki ennek a versenynek, hogy szerettem volna célba érni és jó eredményt elérni, de természetesen volt bennem egy félsz, hiszen két éve nem ültem már a Zsiguliban versenykörülmények között. A futam előtt beállítottuk a futóművet, olajat cseréltünk, átnéztük a féket és aztán lemostuk az autót és ebben ki is merült a versenyre való felkészülés. Ami egy kis pluszt adott a versenyzésünkhöz az az, hogy az idei évben minden ORB futamra elkísértem a csapatot és a teszteken rengeteg dolgot tanultam Maricsek Mikitől és Kovács Antitól. Ha lenne még olyan kategória, hogy A csoport, akkor azt Márianosztrán fölényesen megnyertük volna. Így, hogy a licencesek között indultunk, nagyon komoly BMW-k ellen harcoltunk és csak egy átlagidő miatt maradtunk le a dobogó második fokáról, ami az én autómhoz képest, meg ahhoz, hogy tényleg nem ültem benne két éve, egy nagyon nagy eredmény. A barátok, a nézők, azt mondták, hogy bátran mentünk, komoly féktávokat vettünk, én pedig örülök, hogy nem felejtettem el a Zsigulit vezetni! Azt még meg kell említenem, hogy Csáki Richárd párja, Csabai Eszter volt a navigátorom Márianosztrán. Jó barátok vagyunk és úgy alakult, hogy most ő ült be mellém. Eszter remek munkát végzett, pontos volt, mindig akkor adta az információt, amikor kellett, jó ritmusban és megfelelő hangsúllyal diktált és úgy végezte a dolgát, mint egy rutinos, sok versenyt megélt navigátor, le a kalappal előtte!”
Az első bálozó navigátorhölgynek nem csak a verseny, hanem a zöld Zsiguli adta élmény is nagyon tetszett:
„Én iszonyatosan élveztem! Annak ellenére, hogy ültem már Mitsubishiben és Borbás Szabolcs mellett az R2-es Ford Fiestában is, meglepődtem, hogy mennyire lehetett érezni a tempót a Ladában! Maximálisan megbíztam Kicsy-ben, igazából egyetlen egy dolog miatt izgultam, hogy én hogy fogok teljesíteni, de a drukk elmúlt és nagyon élveztem a versenyt és remélem, hogy nem utoljára ültem így versenyautóban. Teljesen beleszerettem ebbe a sportba és nagyon elégedett vagyok a párosunkkal, bízom benne, hogy fogunk még együtt versenyezni Kicsyvel!”
