Hazatér-e a macska vagy tovább cincognak az egerek? – MotoGP-előzetes

Ha imádod a MotoGP-t és nem szeretnél semmiről lemaradni, akkor csatlakozz a Formula MotoGP Facebook-csoportunkhoz, ahol még több hírről és információról számolunk be a MotoGP és egyéb motoros bajnokságok kapcsán!

A koronavírus-járvány miatt a szokásosnál rövidebb felkészülési időszak állt a gyorsaságimotoros-világbajnokság királykategóriájának rendelkezésére, hiszen a shakedownnal együtt mindössze öt plusz egy napot tesztelhettek (amiből egyet kvázi dobhattak is a kukába a hatalmas szél és homok miatt). Az erősorrend kibogozását tovább nehezítette, hogy mindezt egyetlen pályán teljesítették, ráadásul Katar nem is tartozik az egész szezonra kivetítve a legreprezentatívabb pályák közé a rendhagyó körülményei miatt. Ennek ellenére vannak kirajzolódó trendek – ezeket vesszük most sorra gyártóról gyártóra haladva.

Ducati

Hiába hódították el – nem kis részben a Yamaha büntetése révén – a gyártói világbajnoki címet, csalódáskeltő volt a bolognaiak 2020-as idénye az előző három évben Andrea Doviziosóval elért vb-ezüstérmek után: a vörösök egyszerűen képtelenek voltak tökéletesen ráérezni a Michelin új szerkezetű hátsó abroncsaira. Vannak arra utaló jelek, hogy legalább részben úrrá lettek ezeken a problémákon, a katari eredményeikből azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk, hiszen a Red Bull Ring mellett messze ennek a pályának a vonalvezetése fekszik a leginkább a Desmosedici számára, mindenekelőtt a rendkívül hosszú célegyenese okán, ahol az adatokban ki is rajzolódott a továbbra is meglévő végsebességbeli fölényük.

Az nem kérdés, hogy Dovizioso távozása után Jack Millernek kell a Ducati élére állnia, s a jelek szerint meg is birkózhat ezzel a nyomással, sőt elmondása szerint azt kifejezetten élvezi, hogy sokan a vb-favoritok között emlegetik. Millerről riválisai és márkatársai is elismerően nyilatkoztak: az újonc Luca Marini például úgy fogalmazott, hogy a telemetriai adatok alapján az ausztrál úgy képes kanyarodni a Ducatival, mintha Yamaha lenne, nagy sebességet elérve a kanyarok közepén is. A 26 éves motoros szemlátomást a Ducati egyik fő újításával, az új aero-elemmel is valósággal szerelembe esett, ami szintén bizakodással töltheti el. Miller tempójához kétség sem fér, tavaly már többé-kevésbé a kiegyensúlyozottsága is rendben volt, viszont egy világbajnoki hadjárathoz el kell kezdenie futamokat nyerni, ami tavaly nem jött össze neki – a dupla dohai forduló kitűnő lehetőséget kínál számára ahhoz, hogy ezen változtatva megalapozza a szezonját: Katarban mindenképp ő lesz az egyik fő esélyes.

Miller csapattársának, Francesco Bagnaiának voltak ugyan villanásai 2020-ban, de egyértelmű, hogy emelnie kell a tétet, hogy bebizonyítsa, hogy jó döntést hozott a márka, amikor a gyári csapatba emelték őt. A Pramac Racingnél Johann Zarco ugyanis nagy fenyegetést jelenthet az ülésére: a francia mostanra teljes mértékben maga mögött tudta a KTM-es fiaskót, s úgy tűnik, az őt a projektbe egyre jobban bevonó Ducatinál újra felépítheti kecsegtetően induló MotoGP-s karrierjét. A maradék három Desmosedici GP-n újoncok ülnek, nekik elsősorban a tanulás lesz a feladatuk. Jorge Martin helyzeti előnyben van azzal, hogy a legfrissebb technikát kapja, de Enea Bastianini és Luca Marini is biztatóan szerepelt a teszten.

Yamaha

Ahogy az lenni szokott, a teszteken ismét villogtak a hangvillások – igaz, ezúttal a leggyorsabb köridő nem az ő nevükhöz fűződött. A Yamaha esetében évek óta nem az egykörös forma jelenti a problémát, sokkal inkább a konstans tempó hiánya és mindenekelőtt a pályáról pályára ingadozó forma: 2020-ban is többször láthattuk, hogy az egyik hétvégén még kisajátították a legjobb pozíciókat, aztán a következőn eltűntek a süllyesztőben. Ezt a japánok mindenekelőtt egy új vázzal igyekeztek orvosolni, amellyel a versenyzők által jobbnak ítélt 2019-es verzió irányába szerettek volna elmenni, s bár az első tesztnapok után még visszafogottan nyilatkoztak erről a motorosok, a kollektív gyakorlás végére már kifejezetten optimista hangot ütöttek meg a versenyzők.

A gyári csapatnál idén két olyan fiatalnak kell helytállnia, akik az előző évben a leginkább szenvedtek az említett hullámzó teljesítménnyel. Maverick Vinalesnek emellett hosszú évek óta nehézséget jelent, hogy a jó rajtpozíciót az első körökben meg is tartsa, amire bevallottan rágyúrt a teszten. Új csapattársa, Fabio Quartararo egy körön talán még nála is lobbanékonyabb, neki viszont elsősorban fejben kell még megedződnie: tavaly szemlátomást összeroppantotta őt az esélyességgel járó teher, ami a pályán látott többszöri dühkitöréseiben és bukásaiban is megmutatkozott. Ha viszont a Yamaha tényleg kiszámíthatóbb csomagot tud adni a spanyolnak és a franciának, feltétlenül számolni kell velük. A versenytempójuk is ígéretesnek tűnt, de az is tény, hogy a problémák akkor szoktak kezdődni az esetükben, amikor másokkal együtt, bolyban kell motorozniuk egy futamon.

A Petronas SRT-nél Franco Morbidelli a 2019-es gépre alapuló „A specifikációjú” Yamahával kifejezetten jól boldogult az előző évad végén, s emiatt sokan titkos esélyesnek tartják idén. Az olasz is elégedett volt azzal, amilyen fejlesztések érkeztek az ő motorjához, így a papíron régebbi motorverzió ellenére is hasonló reményekkel várhatja a szezonrajtot, mint gyári márkatársai. A nagy kérdőjel a hangvillásoknál Valentino Rossi szereplése: a 26. (!) világbajnoki idényére készülő „Doktor” a teszten a leglassabb volt a yamahások közül, de a végére ő is kifejezetten bizakodónak tűnt. Az előző két év alapján nagy csodát nem várhatunk Rossitól, de negyedszázados pályafutása során láthattuk már, hogy botorság lenne teljes mértékben leírni a „Doktort”, akinek még 42 évesen is új lendületet adhat a csapat- és környezetváltás.

Suzuki

Tavaly húsz év után jutott fel a csúcsra a királykategóriában a Suzuki, amelynek versenygépe az általános vélekedés szerint a legsokoldalúbb volt a mezőnyben, éppen ezért szinte minden pályán a legjobbak között voltak versenyzőik. Katarban kifejezetten csendes tesztet teljesítettek a „kékek”, sem egy körön, sem versenytempó terén nem villogtak – igaz, előbbi tavaly is kifejezetten a gyenge pontjuknak számított, de Joan Mir is elismerte, hogy jelenleg nem képesek olyan köridőkre, mint a Ducati vagy a Yamaha, legalábbis Katarban semmiképp, amely viszont nem is tartozik a GSX-RR-nek leginkább kedvező nyomvonalak közé. Csapatmenedzserük, Davide Brivio téli elvesztése ránézésre nem ingatta meg a Suzukit. Ami inkább némi aggodalomra adhat okot a márka háza táján, hogy a tesztre elvitt fejlesztések és a kipróbált beállítások egy jelentős része Mir szerint nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket.

Ennek ellenére a legtöbb rivális egyetért abban, hogy a Suzukival idén is számolni kell a legnagyobb esélyesek között. Mindenekelőtt a kvalifikációs formájukon kell csiszolniuk az előző évhez képest, hiszen hiába tudtak a legtöbbször keresztülvágni a mezőnyön, az esélyeiket igenis rontja, ha rendre a mezőny sűrűjéből kell rajtolniuk vasárnaponként. A kiegyensúlyozottság azonban idén is aranyat érhet, ebben pedig a címvédő Mir kifejezetten erősnek számít. A csapattárs Alex Rinsnek leginkább ezen a téren kell javulnia 2020-hoz képest, hiszen tavaly többször is erős pozícióban motorozva dobta el a vasat – ha viszont ezeket a hibákat kiküszöbölni, Mirnek is okozhat kellemetlen pillanatokat.

KTM

Ha ki kell emelni egy gyártót, amely a leghaloványabb teljesítményt nyújtotta a katari teszten, az egyértelműen a KTM. Egyetlen villanása sem volt a 2020-ban jelentős áttörést elérő – három győzelmet szereztek, ráadásul a gyári gárda a csapatértékelésben megszerezte a bronzérmet – osztrák márkának, a top 10-be csupán az első tesztnapon tudtak beférkőzni. Miguel Oliveira el is mondta, hogy úgy érzi, „mintha falba ütköztek volna”: bármit is csináltak az RC16-ossal, képtelenek voltak érdemi javulást elérni. A KTM viszonylagos küszködése a tavalyi forma mellett azért is némileg meglepő, mert bár az eredményeik révén a kedvezményeiket már elveszítették, a tél során az Aprilia mellett ők nyúlhattak még hozzá a motorblokkhoz is.

Azért temetni még fölösleges a KTM-et. Mint arra Brad Binder is rávilágított: a losaili nyomvonal általában nem passzol a motorjukhoz, és tavaly sem tűnt úgy a tesztek és a szezon első két versenye alapján, hogy olyan eredményekre lehetnek képesek, mint amilyeneket végül elértek. Az osztrákok esetén tűnik talán a leginkább úgy, hogy nagyban befolyásolja a teljesítményüket, hogy milyen karakterisztikájú pályán vannak, éppen ezért viszont az egyetlen helyszínen mutatott gyengébb formából kiindulni nagy hiba lenne. A gyári páros, a már említett Oliveira és Binder mindenképp képes lehet nagy dobásokra, míg a Tech3-nél elsősorban az Iker Lecuona mellé érkező Danilo Petruccitól lehet számítani egy-két villanásra, de az ő érkezése a Ducatitól hozott tapasztalatok révén lehet különösen értékes.

Honda

2020-ban alaposan megsínylette Marc Marquez sérülését és távollétét a Honda, de egyértelmű jelek utalnak rá, hogy idén már nem ez lesz a helyzet (sőt, alighanem Marquezt sem kell nélkülözniük, de erről majd később külön). Pol Espargaro ugyanis gyorsan ráérzett a stílusához egészen passzoló RC213V-re, amivel a riválisok figyelmét is felkeltette: mindenekelőtt Miller dicsérte nagyon a spanyolt és az alkalmazkodókészségét. Ami különösen figyelemreméltó volt Espargaro esetében, hogy egészen a negyedik tesztnapig kellett várni az első hondás bukására, ráadásul ő végül azzal az egyetlen eséssel zárta a katari gyakorlást.

Ami aggaszthatja az aranyszárnyasokat, hogy a többi hondás viszont esett-kelt Losailban: a Repsoltól az LCR-hez „áthelyezett” Alex Marquez például nem kevesebb, mint öt alkalommal bukott, sőt az utolsó bukásakor még egy lábközépcsontját is eltörte. Ez arra utalhat, hogy a fejlesztések – itt is feltűnt több új váz is – ellenére sem lett sokkal versenyzőbarátabb a Honda MotoGP-motorja, ami pedig már évek óta a fő panasz szokott lenni vele szemben. Viszont először fordul elő, hogy – papíron legalábbis – négy egyforma technikát küldenek csatába, hiszen immár a tavalyi év egyik pozitív meglepetése, Takaaki Nakagami is a legfrissebb verziót kapja meg maga alá.

Aprilia

Ha a KTM volt a teszt csalódása, akkor az Aprilia volt a meglepetése. A noalei gyártó egy szinte minden téren teljesen átalakított motorral rukkolt elő – hiszen erre lehetőségük is volt a szabályok révén –, s úgy tűnik, hosszú évek után végre elmozdulhatnak a holtpontról. Ne feledjük: Aleix Espargaro révén már egy éve is villogtak a katari teszten, ezúttal azonban többről volt szó, mint egyszerű villogásról: a spanyol gyakorlatilag folyamatosan az élmezőny közvetlen közelében tartózkodott az eredménylistán, s ami ennél is bámulatosabb, hogy a hosszabb etapokon is kifejezetten biztató formát mutatott az RS-GP nyergében.

Ami némileg árnyalja a képet az Aprilia kapcsán, hogy Katarban a korábbi években sem mentek éppenséggel rosszul: Espargarónak van hatodik helyezése is a szezonnyitó helyszínéről. Emellett a csapattárs Lorenzo Savadori rendre a sereghajtók között szerepelt a tesztnapok eredménylistáján, de az olasz saját bevallása szerint nem volt a legjobb fizikai állapotban a néhány héttel korábban egy edzés során elszenvedett vállsérülés miatt. Viszont az nem lehet véletlen, hogy már az őket tavaly határozottan kikosarazó Dovizioso érdeklődését is felkeltette az olasz márka szereplése, amelynek színeiben egy háromnapos tesztet fog majd teljesíteni a következő hónapban. Az előrelépés egyértelműnek tűnik, már csak az a kérdés, mindez mire lesz elég a roppant kiegyenlítettnek tűnő mezőnyben.

A Marc Marquez-kérdés

Nem egy gyártóról van szó, de egy előzetes esélylatolgató cikkben nem lehet nem külön kitérni Marquezre, aki teljes egészében átírhatja az erőviszonyokat. Minden jel arra utal, hogy a nyolcszoros világbajnok a visszatérés küszöbén áll: kedden Barcelonában, pénteken pedig Portimaóban körözött egy a MotoGP-s Hondán alapuló RC213V-S-sel, amely talán az utcai technikák közül a leginkább közel áll egy királykategóriás versenygéphez. A nem hivatalos hírek szerint Marquez pedig jól bírta a terhelést, csupán a többórás edzés végére fáradt el egy kicsit, de ez egy több mint féléves kihagyás esetén még nála is benne van a pakliban.

Ha csak a fizikai állapotán múlik a dolog, akkor most már szemlátomást jobb esély van arra, hogy Marquez ott lesz a Katari Nagydíj rajtrácsán. Van még azonban egy kérdőjel, ugyanis noha az orvosok azt mondták, hogy jól halad a jobb felkarcsontját gyógyulása, ez még nem jelenti azt, hogy egy esetleges bukás esetén nem állna fenn a rásérülés veszélye. A végleges döntést alighanem még egy konzultáció megelőzi ezzel kapcsolatban a repsolos és a doktorok között, hiszen egy újabb sérüléssel dobhatnák is ki a kukába az előző hónapok eredményeit.

A másik nagy kérdés persze az, hogy ha vissza is tér Marquez, milyen formában fogja ezt megtenni: időbe telik-e majd neki a visszarázódás vagy többé-kevésbé ugyanazt a tempót fogja diktálni, mint a jerezi balesetét megelőzően? Ismerve a spanyol extraklasszisát, nehéz róla elképzelni, hogy a mezőny végén kullogjon, de azt sem szabad elfelejteni, hogy ő is emberből van. Ennek ellenére nem lehet kizárni, hogy Marquez egyből az élmezőnyben motorozzon – márpedig ha ő formában lesz, akkor a legnagyobb favoritok között kell vele számolni.

Esélyek, tippek

Amíg nem tudunk biztosat Marquez visszatérése és formája kapcsán (előbbiről alighanem legkésőbb a Repsol Honda általában keddenként érkező előzetes sajtóközleményében kapunk információkat), addig a pontos esélyeket is nehéz megjósolni. A legközelebb talán Morbidelli jár az igazsághoz, amikor azt mondja, hogy a Yamaha, a Ducati és a Suzuki között láthatunk majd elsősorban csatát a vb-címért, de ebbe a körbe Marquez, sőt akár Pol Espargaro is beszállhat, míg az Aprilia és a KTM egy-egy versenyen szólhat bele a győzelemért és a dobogós helyekért zajló küzdelembe.

Végezetül a szubjektív megérzések és tippek. Ha most, egy héttel a katari nyitány előtt kellene tippelnem, akkor mindenekelőtt Mirt, Rinst, Quartararót, Morbidellit és Millert emelném ki mint a fő esélyesek (Vinalest az előző években többször is fő favoritnak tippeltem, de „eljátszotta a bizalmamat”), de ha Marquez topformában tér vissza – amire szerintem reális esély van –, akkor egyértelműen őt is ehhez a körhöz kell csapni. Ha győztesek terén nem is lesz olyan változatos az évad, mint a kilenc különböző első helyezettel rekordbeállítást hozó 2020-as, hasonlóan fordulatos szezonra számítok – és még azt is meg merem kockáztatni, hogy mind a hat gyártó legalább egyszer feljut a pódiumra. A jövő hétvégi Katari Nagydíjon talán már okosabbak leszünk!

A MotoGP 2021-es mezőnye:

A MotoGP 2021-es versenynaptára (jelen állás szerint):