Andrea Dovizioso már évek óta a Ducati gyári alakulatának versenyzője, a tavalyi Malajziai Nagydíjon pedig megszerezte velük első győzelmét, idén azonban komoly kihívót kap csapaton belül Jorge Lorenzo személyében, aki kilenc év után hagyja el a Yamahát a bolognaiak kedvéért. Az olasz motoros jól ismeri új kollégáját, hiszen annak idején több évig ők küzdöttek az azóta Moto2-vé alakult 250 köbcentis kategória összetett elsőségéért. Sokan úgy vélik, hogy Lorenzo mellett esélye sem lesz Doviziosónak kiemelkedőt nyújtani, ám a korábbi 125 köbcentis világbajnok másképp közelíti meg a helyzetet:
„Hogy félek-e? Nem, izgatott vagyok” – nyilatkozta Dovizioso, akit a Motorsport.com idéz. „Nyilvánvaló, hogy komoly kihívás előtt állok és nem lesz könnyű feladatom, hiszen nagyon jól ismerem Jorgét. De úgy érzem, a 30 évem ellenére is most vagyok a pályafutásom legjobb szakaszában. Szóval nagyon örülök ennek a kihívásnak: 30 éves vagyok, de még mindig tudok tanulni valamit mindenkitől, jelen esetben Jorgétól. Nyilván, mint minden versenyző, ő is másképp áll a hétvégékhez, de nyitott vagyok és örömmel fogom figyelni őt, hogy fejlődhessek ezáltal. Szerintem mindig mindenki tud még fejlődni, és biztos vagyok benne, hogy én is versenyképesebb leszek, mint tavaly.”
A hírek szerint a Ducati nem kevés pénzért szerezte meg Lorenzót – nagyságrendileg 10 millió euró lehet az ötszörös világbajnok fizetése –, míg Dovizioso ennél jóval kevesebbet keres. Őt azonban nem zavarja ez: „A fizetések között nagy a különbség, de nem hiszem, hogy a pályán ugyanekkora differencia reális lenne. De számos vb-címet nyert, és teljesen normális, hogy ennyibe kerül, hogy itt tudhassuk őt a Ducatinál. Számomra ez teljesen természetesen. Én sosem a pénz miatt versenyeztem. Nyilván mindenki szeretne a lehető legtöbbet keresni, de nem ez a fő célom, és soha nem is lesz: mindig is az eredményekért fogok versenyezni, ahogy egész karrierem során. Talán ha két éven belül elérem azt az eredményt, amit szeretnék és amire képesnek érzem magam, a fizetés is megváltozik, de nem ez a lényeg.”
