Az idény harmadához érkezve összeszedtem az eddigi legnagyobb győzteseket és veszteseket, akik a leginkább fordítottak a megítélésükön, és akik a legtöbbet buktak a korábbi értékükhöz képest ezekben a hónapokban.
A szezon eddigi 5+1 győztese (szubjektíven) megtalálható ebben a cikkben, most pedig jöjjön szintén 5+1-es formátumban azok, akik szerintem a legtöbbet veszítették eddig a szezon elejéhez képest.
1. Aston Martin.
Az Aston szerintem kérdés nélkül az idény legnagyobb vesztese, még ha a kezdeti sokk után mára ezt szerintem mindenki el is fogadta és meg is szokta. Óriási tervekkel, hangzatos szlogenekkel készültek 2026-ra, a felfokozott várakozások viszont egy elképesztően kínos és eleinte sokak számára már-már sokkoló eredménnyel párosultak.
Az autó nem készült el az első tesztre, a Honda motorja nagyjából szintén félkész állapotban kezdte meg a szezont, közben kiderült, hogy az autóval a rezgések és miegymások miatt alig lehet hosszabb etapot teljesíteni, az is nyilvánvalóvá vált, hogy a csapatvezetés és a Honda között gyakorlatilag nem volt elfogadhatónak nevezhető munkakapcsolat.
Aztán ahogy haladtunk előre, az is világossá vált, hogy itt nem csak a Hondáról van szó, az Aston autója is a mezőny talán legrosszabbja, erre mindkét versenyző tett egyértelmű utalásokat, és ha most, június végéhez közeledve szeretnénk összegezni a projekt eddigi teljesítményét, akkor a totális katasztrófa kifejezés biztosan nem elég erős.
Adrian Newey csapatvezetése gyakorlatilag ennyi idő alatt csak negatívumot tudott felmutatni, már eleve az eredmények ezt mutatják, de ehhez hozzátehetjük azt a kínos kommunikációt és mellébeszélést, amit az első hétvégéken bemutattak Newey-val az élen, a Hondára toltak minden felelősséget úgy, hogy igazából a saját munkájuk is egy felkiáltójeles elégtelent érdemelt csak.
De az is igazolja az előző állítást, hogy Newey közben már nem is olyan aktív csapatfőnök, beszélni most már futamok óta megint azt a Mike Kracket ültetik oda, akit tavaly egyszer csak levettek erről a pozícióról, majd most kitalálták, hogy a bizonyítványt a sajtó előtt magyarázni mégis csak jó lesz. Közben ott lóg a levegőben Jonathan Wheatley, aki a korábbi hírek szerint megérkezhet majd a csapatvezetésbe előbb-utóbb, de az biztos, hogy Newey finoman szólva nem tudott csodát tenni.
Ez persze semmit nem von le Newey korábbi érdemeiből. Továbbra is ő az F1 történetének legsikeresebb és valószínűleg legzseniálisabb mérnöke, aki többet tud erről az egészről, mint bárki más. Ugyanakkor az az aggodalom is beigazolást nyert, hogy attól, hogy valaki jó mérnök, még nem lesz jó csapatfőnök, és attól, hogy sokszor alkotott zseniálisat, még nem lesz minden ötletéből arany.
Egyáltalán nincs kizárva, hogy az Astonnál megtalálják a helyes utat és rohamléptekben elkezdenek fejlődni, de a korábbi várakozásokhoz képest ez a szezon eddig minden téren gigantikus csalódás tőlük, ez szerintem kérdés nélküli.
2. Charles Leclerc.
A szezon eddigi egyik nagy vesztese Charles Leclerc. A monacói pilótát ferraris időszaka alatt maximum átmenetileg tudta legyőzni Carlos Sainz, és eddig nagyjából zökkenőmentesen lubickolhatott a Vörös Herceg szerepében, de idén eddig nagyjából semmi sem akar neki sikerülni.
Hamilton a semmiből megérkezett és jobb teljesítményt nyújt nála, most már kezdenek szétesni az időmérői is, hiszen már egy körön is Hamilton vezet ellene, a csapat, ami a megérkezése óta 110%-ban körülötte forgott, most elgondolkodhat azon, hogy nem feltétlenül Leclerc-t kellene mindig előnyben részesíteni, és a tabellán meglévő 40 pontos hátránya is olyan a csapattárshoz képest, ami azért szokatlan nála.
A megítélése, ázsiója biztosan csorbát szenvedett eddig idén, és bár kapott egy nagyobb szerződést a Ferraritól, de hogy ő egyelőre vesztesnek érzi magát 2026-ban, pláne a neki egyáltalán nem fekvő új autógenerációval, az minden mondatán, az egész testbeszédén érződik.
3. George Russell.
Russell ezen még fordíthat, hiszen ha végül világbajnok lesz az év végére, akkor természetesen a szezon nyertesei közé kerül, de az első egyharmad alapján ez a kategóriája.
Úgy vágott neki a szezonnak, hogy felsőpolcos versenyző, 2025-öt minimum top3, lehet hogy top2 pilótaként zárta a megítélését tekintve, ő a Mercedes szupersztárja, házon belül foghatatlan vezére, akinek eljött az ideje, és világbajnok lehet. Ehhez képest hibázgat, peches, és egyelőre kikap Kimi Antonellitől, az eredetileg lesajnált, második szezonját kezdő tinédzsertől, egyharmad szezon után 50 pont a hátránya az olaszhoz képest.
A megítélése óriási csorbát szenvedett, az eddigi teljesítménye minden szempontból kijózanító a nyilatkozataival együtt (balszerencse ide vagy oda), és a világbajnokká érett topversenyző képe alaposan megrepedezett. Az egyik legnagyobb vesztes eddig kétségtelenül ő, viszont nála tényleg benne van, hogy megfordítja a helyzetét, és világbajnokká, úgy pedig győztessé válik a végére. Igaz, ha így is lesz, ezek a hónapok akkor is ott maradnak figyelmeztető jelként...
4. Alexander Albon.
Albon a Williams vezére volt az első itt töltött éveiben, de Carlos Sainz gyakorlatilag fél év beszoktatás után átvette az uralmat, és mára egyértelműen ő az erősebb versenyző házon belül. Albon tavaly a szezon második felében teljességgel elsüllyedt, három pontot szerzett addig, amíg Sainz három dobogót, és ez a forma egy kicsit idén is megmaradt: eddig 7-1-re kap ki a spanyoltól egy körön, átlagosan közel négy tizedmásodperc (!) a hátránya hozzá képest, és bár a tabellán a monacói bravúrral csak egyetlen pont közöttük a távolság, de egyelőre nem kérdés, hogy melyikük teljesít jobban.
Albon mítosza már tavaly is megrepedt kissé, mostanra pedig alighanem eltűnt az őt körülvevő hype: egy éve ilyenkor még a mezőny legjobbjai között tarthattuk számon, mostanra viszont arról beszélhetünk, hogy keresi a kiutat a Williamstől, részben azért, mert teljességgel elveszítette a pozícióját, és rombolja a megítélését a jelenlegi helyzet.
Nemrég még sztárpilóta-kaliberként emlegethettük, mára ez elveszett, így Albon kétségtelenül az idény eddigi egyik vesztese.
5. Esteban Ocon.
A francia pilóta sorsa már tavaly is elkezdett rosszra fordulni, amikor nem igazán tudott jó kapcsolatot kiépíteni Ayao Komatsu csapatfőnökkel, és ha szűken is, de elsőre kikapott az újonc Bearmantől. Idén viszont ebben az első egyharmad szezonban lehet, hogy kiírta magát az F1-ből.
Komatsuval még tovább romlott a viszonya, a teljesítménye még inkább elmarad Bearmanétől, egyértelmű másodhegedűs lett belőle a fiatal brit mellett (időmérőkön 7-3-ra, pontszámban 18-3-ra vezet előtte Bearman), a háttere sem olyan most, amivel túl sok ülést ki tud magának kaparni, már nem fiatal, sokszor bizonyította, hogy nem annyira csapatjátékos, és jelen pillanatban igazából semmi sem indokolja azt, hogy 2027-re bárki is őt válassza.
Most, június végéhez közeledve kicsit úgy tűnik, hogy egy fejezet végéhez közeledik Ocon, úgyhogy nem vitás, hogy ő lehet a szezon egyik nagy vesztese.
+1. Közel-Kelet.
Az F1 egyik fő ütőere ez a régió az elmúlt években, minden szempontból rendkívül fontos térség a száguldó cirkusz számára, egyre több nagydíj, teszthelyszín, szponzor, befektetés köthető ide, éppen ezért gigantikusan nagy ütés, hogy sem Bahrein, sem Szaúd-Arábia nem tudta itt megrendezni a maga futamát áprilisban.
Persze a Közel-Keleten most nem ez a legfontosabb probléma, de az F1 kapcsán is óriási pofon az, hogy elmaradtak a versenyek, így őszig biztosan várniuk kell arra, hogy visszatérhessen hozzájuk a száguldó cirkusz.
A helyzet ráadásul továbbra is bizonytalan, igazából nem lehet még kijelenteni, hogy a térség az év utolsó időszakában már alkalmas lesz arra, hogy fogadja az F1-et...
