Nagyjából egyharmadához érkezik a 2026-os F1-es szezon, a jelen pillanatban 22 futamos versenynaptár nyolcadik versenyhétvégéje következik Ausztriában. Úgy gondoltam, hogy érdemes összegezni, hogy kik érezhetik magukat összességében győztesnek és kik vesztesnek az eddigiek alapján.
Az első cikkben 5+1 győztest hoztam, a második részben pedig 5+1 vesztest emelek ki.
1. Kimi Antonelli.
Nagyjából senki, meggyőződésem szerint még ő maga sem gondolta azt az idény elején, hogy most ilyen szinten fogunk róla beszélni.
Tavaly tükörsimán kapott ki házon belül George Russelltől, semmi nem utalt arra, hogy fel tudja venni a versenyt a csapattársával, sőt még a top újoncok listáján sem szerepelt az első idényével, sem a tempó, sem a stabilitás nem volt meg nála.
Aztán történt valami inkább Japánban, mint Kínában, és ha azóta szétszálazzuk a teljesítményét, akkor azt látjuk, hogy nem hogy eltüntette a hátrányát Russellhez képest, de konkrétan jobban is teljesít nála, gyakorlatilag az összes létező statisztikában simán vezet, és hét hétvége után 50 ponttal áll jobban a tabellán is.
Közben megfordította a narratívát is, nyert sorozatban öt futamot, és egy kérdéses újoncból egy szempillantás alatt lett ő a Forma-1 új nagy sztárja, a hírek középpontja, Olaszország új reménye, és az egész F1 ünnepelt új csillaga, aki hetekig uralta a komplett közbeszédet a sportágon belül. Mindenféle történelmi listákra került fel ezekben a hónapokban, és minden bizonnyal kiharcolt magának egy elég jelentős szorzót is a mostanihoz képest a következő szerződésével kapcsolatban.
Szóval nálam Antonelli valószínűleg a szezon legnagyobb nyertese!
2. Lewis Hamilton.
A hétszeres világbajnokot az elmúlt két évben, de különösen tavaly nagyon sokan leírták, én magam is kételkedtem abban, hogy lehet-e még visszaút számára, de sokszor úgy tűnt, maga Hamilton is elveszett a negatív gondolatokban.
Aztán idén lépésről lépésre mégis megfordította ezt a trendet, és ma ott tartunk, hogy a legfontosabb statisztikákban előzi házon belül Charles Leclerc-t, megvan az első ferraris nagydíjgyőzelme, második a világbajnoki tabellán, és ha van bárki, aki beleköphet idén a Mercedes levesébe, az csak ő lehet.
A "vonuljon már vissza" narratívából alig pár hónap alatt eljutottunk odáig, hogy "előre a nyolcadikért", a "már megöregedett, kiégett, csak foglalja a helyet" véleményeket felváltották a "még mindig képes rá", és hogy "végre úgy dolgozik a Ferrari, mint egy komolyan vehető csapat".
Hamilton ezekben a hónapokban valószínűleg kicsit megnyújtotta a karrierjét, fordított az aktuális megítélésén, és jó úton jár afelé is, hogy az egész karrierje utolsó fázisát, annak történetét átírja. Közel akkora győztes ő eddig, mint mondjuk Antonelli.
3. Sergio Perez.
A mexikói pilóta megítélése szinte a vízszint alá süllyedt a Red Bull-os időszaka végén, de azóta egyrészt maga a Red Bull is inkább azt igazolta, hogy Perez lehetetlen helyzetben volt akkoriban, másrészt az idei visszatérése is sokat erősített rajta.
Az értékelhető időmérőkön eddig 7-2-re vezet Valtteri Bottasszal szemben, átlagosan közel 2,5 tizedmásodperccel gyorsabb a csapattársánál egy körön, és a futamokon is folyamatosan jobban teljesít, Monacóban kis híján pontot szerzett, ráadásul a háttérben zajló munkáját is nagyon nagyra tartják az újoncnál, gyakorlatilag ő az, aki húzza előre a Cadillacet és minden idegszálával azon van, hogy minél gyorsabban fejlődjön a csapat.
A szezon előtt még ott tartottunk, hogy Perezre mi szükség van, már lejárt lemez, inkább üljön be egy fiatal, de már ennyi idő alatt is bizonyította, hogy az újonc csapat számára óriási értékkel bír a tapasztalata, a teljesítménye és a munkája pedig nem hagy kétséget afelől, hogy hasznos és eredményes versenyző a mai mezőnyben is.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Mészáros Sándor információi szerint több csapat is érdeklődik iránta, és szívesen leigazolná, ha elérhetővé válna, vagyis a piac és a szakma is elfogadta újra, mint komoly versenyzőt. Ez a Red Bull-os távozásához képest óriási fordulat, és éppen ezért egyértelműen ő a szezon egyik nagy nyertese.
4. Alpine és a két pilótája.
Az Alpine és egyben mindkét pilótája. Így egyben, igen. Egyrészt az Alpine: a csapat a tavalyi sereghajtó pozícióból a középmezőny legelejére lépett előre, ötödik a tabellán, a top négy nagycsapaton kívül az egyetlen istálló, amely eddig minden hétvégén pontot szerzett, Pierre Gasly monacói eredménye révén (jelen állás szerint) van egy dobogós helyezése, és minden úgy működik, ahogy azt Flavio Briatore eltervezte.
A Mercedes-motor hatása tökéletesen érezhető, és az egész projekt felértékelődött, amit a Gucci érkezése és a főszponzortól érkező bevétel megtöbbszörözése is jól mutat.
De külön nyertes lehet Gasly is, aki eddig a szezon egyik legjobb egyéni teljesítményét nyújtja az általános vélekedés szerint. A mi erősorrendünkben is ott van a legfelső polcon, Lewis Hamilton mellett ő az egyetlen, aki eddig minden hétvégén szerzett legalább egy pontot, a dobogóját már említettem, és 41 megszerzett ponttal jelenleg a tabella nyolcadik helyén, a két Red Bull-pilóta között áll.
De Franco Colapinto is beleillik a sorba, akinek az ülése erősen ingott még a szezon elején, ám azóta egyre inkább elkezdte felvenni a kesztyűt Gaslyval, négyszer szerzett pontot, a két amerikai hétvégén le is győzte a franciát, és most ott tartunk, hogy megszilárdította a helyét a mezőnyben, és igazolta, hogy miért kapott lehetőséget Briatorétól.
A projekt minden fő tartóoszlopa nyertesnek érezheti magát jelenleg.
5. Toto Wolff.
Mindkét kategóriából 5-5-öt szerettem volna találni, de megmondom őszintén, a győzteseknél voltam nagyobb bajban. Amikor egyesével végiggondoltam a versenyzőket, csapatokat, csapatfőnököket, miegymást, igazából sokkal több vesztes jutott eszembe, aki csalódott, frusztrált lehet most, vagy akár magyarázkodnia kell valamiért. Aztán vannak néhányan olyanok, akik valahol középen helyezkedhetnek el, de nem lehet besorolni igazából egyik oldalra sem, és vannak páran olyanok, akik bizonyos értelemben akár lehetnek is győztesek, de valójában aligha érzik magukat annak.
Mondhatnám Oliver Bearmant, aki nagy formában van, simán veri Esteban Ocont, időmérőn 7-3-ra, pontok terén 18-3-ra vezet, és egyértelműen ő lett a vezér a Haasnál, de közben úgy fest, hogy jövőre mégsem ülhet bele a Ferrariba, úgyhogy a legfőbb célját nem fogja elérni idén.
Mondhatnám Carlos Sainzot, aki eddig tükörsimán veri meg az előbb említett Albont, és emeli a saját értékét, de ezzel a Williamsszel ő sem érzi magát győztesnek, nem véletlenül jönnek azok a pletykák, hogy keresi a kiutat innen.
Lehetne mondani a Fordot, akik a Red Bull Powertrainsszel közösen messze a várakozásokon felüli teljesítményt hoztak ki az első Forma-1-es motorjukból, de közben a megbízhatóság nincs rendben, a Red Bull eredményei harmatosak, ráadásul pont a sok lóerő miatt adhatnak fejlesztési lehetőséget az ellenfeleknek.
Végül arra jutottam, hogy egyszerűen nincs más igazán nagy nyertes az eddigiek alapján, mint Toto Wolff, bármennyire is szerettem volna elkerülni azt, hogy egy csapat háromszor is említve legyen ebben a listában.
De egyszerűen az van, hogy Wolff egyre nagyobb nyomás alatt állt az utóbbi években, főleg tavaly a Mercedes board részéről, egyrészt elmaradtak az eredmények és nem nagyon látszottak a megoldások, másrészt elveszítették Lewis Hamiltont, és beültette azt a Kimi Antonellit, aki újoncként azért nehézzé tette azt, hogy Wolff megvédhesse ezt a döntését.
De ez az év egyelőre stabilizálta Wolff megítélését, egyrészt megmutatta, hogy vissza tudja vezetni a csúcsra a Mercedest, eddig jól elboldogul a politikai játszmákban is, másrészt mostanra beigazolódott Antonelli leigazolásának jogossága, sőt igazából egy kicsit az is, hogy miért nem akart ennél nagyobb szerződést adni tavaly Russellnek.
Szóval az élet ezekben a hónapokban őt igazolta, és bár persze van azért min vakarózni, van olyan faktor, ami most fejfájást okozhat neki, de összességében mégis óriási terheket dobott le magáról, és megkönnyebbülten foglalkozhat a kisebb problémákkal.
A korábbi nyomáshoz képest ez a helyzet főnyeremény Wolff számára, hiszen reálisan nézve két bajnoki címre is az ő csapata a fő esélyes, amivel minden döntését validálhatja, úgyhogy kétségtelenül a szezon egyik nyertesének számít eddig.
+1. Audi.
A sor végére viszont hoztam egy +1 győztest is, akik nem igazán illenek be ebbe a sorba, de mégis úgy érzem, hogy meg kell őket említeni.
A +1 győztes az Audi! Igazából a rengeteg technikai hiba, egyéb probléma és az összesen megszerzett 2 pont miatt nem tudom őket igazi nyertesként elkönyvelni, de egy +1-et nálam megér az, hogy ez a hajtáslánc a rengeteg kétely ellenére elkészült, működik, a csomag így egyben abszolút a középmezőnybe, néha annak elejére jó tempóból, és bár nagyon sokan várták őket a sor végére, a motor miatt akár még a Cadillac mögé is, de minden ilyen bizonytalanságot eloszlattak.
Nagyon sok mindenen lehetne még javítani, kell is, az elvárások növekednek, de az első lépcsőt megugrották, és bizonyos értelemben győztesnek érezhetik magukat.
