Mivel az imolai Autodromo Enzo e Dino és a Visa Cash App RB faenzai főhadiszállása között ajtótól ajtóig 15 kilométer a távolság, a kisebbik Red Bull formáció hazai pályán szerepel a hétvégi Emilia-romagnai Nagydíjon.
A legendás Minardi istállónak már a harmadik jogutódját láthatjuk az F1-ben azóta, hogy az alakulat energiaitalos tulajdonba került 2005 végén: előbb Toro Rossóként, majd AlphaTauriként szerepeltek, a téli időszakban pedig újabb nagy átalakulás zajlott le, hogy az idei szezonnak ismét új identitással vághassanak neki.
Nem véletlenül, ugyanis az anyacég a különítmény egész filozófiáját átszabta: míg Toro Rossóként elsősorban a tehetséggondozás volt a feladat, addig AlphaTauriként technikailag és üzletileg is jóval nagyobb volt az önállóság, mostantól pedig valahol a kettő között kell megtalálniuk az arany középutat.
Mivel az utóbbi évek nem sikerültek túl fényesen, a Red Bull szorosabb felügyelet alá vonta a kisebbik csapatot. Több komponenst szereznek be a nagycsapattól, mint korábban, a Nagy-Britanniában állomásoztatott aero-részleget kibővítették és közelebb költöztették a Red Bull Racinghez, számos további területen is erősödött a szinergia, ráadásul megújult a csapat menedzsmentje is.
Peter Bayer vezérigazgató már tavaly ősszel szolgálatba állt, az idei év elejétől pedig az a Laurent Mekies váltotta fel a csapatfőnöki poszton a nyugdíjba vonult Franz Tostot, aki már a Minardinál is szolgált, majd a Toro Rossótól útnak indulva megjárta az FIA versenyigazgató-helyettesi tisztségét és a Ferrarit is, amelynek sportigazgatói tisztségéből tért vissza Faenzába. A Formula.hu a Miami Nagydíjon folytatott exkluzív beszélgetést az újdonsült csapatfőnökkel, ahol egyebek mellett az átalakulás jelenlegi fázisáról és a célkitűzésekről kérdeztük.
Mi a cél?
„Azt a célt tűzték ki elénk, hogy folyamatosan a középmezőny élén legyünk” – kezdte a küldetés ismertetését Mekies. „A hátrányunk meglehetősen nagy és egészen más dolog elérni a kitűzött célt egyszer-egyszer, mint rendszeresen, saját erőből. Van legalább hét hihetetlenül erős csapat, így ha komoly erővé akarunk válni, ahhoz le kell rakni a megfelelő alapokat. Erre összpontosítunk jelenleg. A feladatunk egyik része az, hogy az emberekkel beszélgetve és egyeztetve feltérképezzük, hogy hol tudunk javulni. A másik terület a versenyhétvége, ahol szembesülünk a valósággal. Brutális harc zajlik a középmezőnyben, ahol a futamok zömén tíz autó van egy-két tizedmásodpercen belül. Minden egyes hétvégén meg kell próbálnunk a lehető legjobbat nyújtani, ez pedig remek tréning ahhoz, hogy egy éles, kiváló csapat épüljön fel. A csapat egyébként csodálatos, a srácok imádják a kihívást és hihetetlen energiákat mozgósítanak.”
Mekies a VCARB-01 Las Vegasban tartott prezentációjakor kijelentette: az átalakulások után nehéz idénykezdetre számít, mert a hosszabb távú előnyök érdekében elvégzett változtatásokért komoly árat kell fizetniük. A versenyzők közül Daniel Ricciardo látványos küszködik, Yuki Tsunoda viszont élete formájában versenyez, hat forduló után pedig a csapat a konstruktőri tabella 6. helyén állomásozik, így máris közel állnak az eredetileg kitűzött célhoz. Adódik a kérdés: valóban annyira nehéz volt az idénykezdet, mint amire az új szakvezető számított?
„Az mindenképpen pozitívum, hogy részei vagyunk a középmezőnybeli harcnak, vezetjük ezt a csoportot és volt néhány igazán erős hétvégénk is. A negatívum az, hogy nagy a hátrányunk a legjobb öt csapathoz képest. Hogy ez demoralizáló-e? Nem, egyáltalán nem, hiszen azért vagyunk itt, mert szeretjük a kihívást. Most már legalább látjuk, hogy mekkora a hátrányunk és tudjuk, hogy komoly tervezéssel, a szükséges lépésekkel ledolgozhatjuk azt. Ez a plusz és a mínusz” – mondta a csapatfőnök.
Mit ér a Red Bull-szinergia?
A felkészülési időszakban az F1-es mezőny egyes csapatai szinte démonizálták a VCARB alakulatát, mondván, a szorosabb fűzött Red Bull-szálak révén gyakorlatilag a tavalyi RB19-es átmatricázott változatával állnak majd elő és hirtelen ugranak előre.
Voltak, akik a csapatok közötti együttműködésre vonatkozó szabályok újragondolását kezdték szorgalmazni, mostanára azonban látszik, hogy az ugrás nem lett akkora, mint amire sokan számítottak. Mekies szerint a szorosabb kapcsolatnak megvan a maga haszna, de pusztán ez nem elég az előrelépéshez.
„Egyik területen sincs ezüstgolyó, amely egycsapásra megváltoztatná a helyzetet. A szabályok világosak arra vonatkozóan, hogy mit lehet beszerezni másik csapattól és mi úgy döntöttünk, hogy mostantól több dolgot szerzünk be, mint korábban. Mások is csinálják ezt a mezőnyben, de mindig van kompromisszum, amit meg kell kötni. Csapatként azt a feladatunk, hogy optimalizáljuk ezt a szinergiát és erre is törekszünk, miközben háromszázhatvan fokba nézünk körbe folyamatosan, hogy hol és hogyan tudnánk kisebb, de biztosabb előrelépést produkálni” – mondta a francia szakember.
Családias hangulatban, de professzionálisabban
Akármilyen név alatt futottak, a faenzai csapat a Minardi-korszak óta híres volt arról, hogy náluk a leginkább családias a hangulat - ezt maga Mekies is tapasztalta karrierje elején. A szakvezető később láthatta azt is, hogy milyen egy óriási, élvonalbeli szervezeten belül dolgozni, így nem egészen alaptalan felvetni, hogy milyen irányba akarja vinni a különítményt: maradhat-e a családias hangulat, esetleg megpróbálja meghonosítani azt a kultúrát, ami a nagyobb csapatok sajátossága?
„Nagy igazság, hogy ez a csapat egészen különleges és egyedi amiatt, hogy nagyon itt nagyon családias a légkör és ezt semmiképp nem szeretnénk elveszíteni. Hihetetlenül tehetséges embereink vannak, akik nagyon lelkesek és ezt a szervezetet próbáltuk megerősíteni azzal, hogy igazoltunk néhány nagy múltú szakembert hozzájuk. Ez az egész a szervezetről szól, nem pedig az egyéniségekről. Szeretnénk elérni azt is, hogy fejlődjön valamelyest a kultúránk. Meg kell tartanunk a családi szellemet, de közben biztosak akarunk lenni abban, hogy mindenkiben megvan a kellő elszántság, a kellő agresszió és a jobb teljesítmény iránti vágy, mert csakis így léphetünk előre” – fogalmazott a csapatfőnök.
Mekies útja mindenképpen elismerésre méltó: a 47 esztendős mérnök 2001-ben az Arrows kötelékében csatlakozott az F1-hez, ahonnan a Minardihoz távozott, ahol mások mellett Baumgartner Zsolt versenymérnökeként is dolgozott. Faenzának 2014-ben intett búcsút, előbb az FIA-hoz, majd a Ferrarihoz igazolt, a nagy visszatérés pedig saját bevallása szerint jó érzésekkel töltötte el.
„Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy felkértek erre a feladatra. Roppant tehetséges emberek alkotják ezt a csapatot. Amikor besétálok a gyárba, minden egyes alkalommal úgy érzem, kivételesen szerencsés vagyok, hogy én vezethetem ezt a társaságot” – mondta Mekies, aki megjegyezte: vannak még olyan munkatársak Faenzában, akikkel a kezdeti minardis évek alatt is együtt dolgozott.
A Formula.hu Mekies-interjújának első része már megjelent, abban Daniel Ricciardo küszködésének hátteréről és az ausztrál pilóta esélyeiről, valamint Yuki Tsunoda szárnyalásáról és kilátásairól is beszélt a francia szakember.
