Az valószínűleg soha, senki számára nem volt és most sem kérdés, hogy Charles Leclerc és Carlos Sainz közül az előbbi képes nagyobb csúcsteljesítményre, az előbbi tud egy fokkal gyorsabb lenni, egy körön biztosan, de összességében is inkább felé billen a mérleg nyelve.
Mint ahogy az sem vitatható igazán, hogy a Ferrarinál ő a kinevezett alfahím: a saját nevelésű pilóta, akit a juniorok közül juttattak az F1-be, aki azonnal futamot nyert a csapattal, és aki azóta is a jobb eredményeket hozza – legalábbis a kiugróbb produkciókat mindenképpen, győzelmekben, dobogókban, pláne pole-pozíciókban Sainz előtt jár.
A spanyol többször mondta, hogy a Ferrarihoz alkalmazkodni kell, főleg tavaly volt látványos, ahol elfogyott Leclerc mellől, de az is, hogy az év második felére felnőtt a feladathoz. Idén is valami hasonlót látunk: a nyári szünet előtt nagyon egyértelmű volt az állás kettejük között a mutatott teljesítmény terén, és Leclerc több pontot is szerzett Sainznál a több technikai hibája ellenére. Azt se hagyjuk ki, hogy egyébként az idény korábbi szakaszában a Ferrari stratégiája is egyértelműen őt segítette – egészen Zandvoortig 100%-ban egyértelműnek tűnt, hogy mik az erőviszonyok házon belül, nem is lepődhettünk meg azon, hogy Sainz esetében erősödtek az Audi-pletykák és azok a hírek, melyek szerint nem újítja meg 2024 végén lejáró szerződését Maranellóban.
Azóta azonban történt valami. A nyári szünet óta eltelt három F1-es hétvégén „lejátszotta a pályáról” Leclerc-t: mindhárom időmérőn megverte az egy körön közel verhetetlennek tartott monacóit, mindhárom futamon előtte zárt, Monzában dobogóra állt, Szingapúrban pedig megszerezte a Scuderia első 2023-as győzelmét. Ezekkel a teljesítményeivel nem mellesleg 19 pontos előnybe került csapattársával szemben a tabellán, és az ezen a három hétvégén szerzett 50 pontjánál csak Max Verstappen tudott többet gyűjteni a nyári szünet óta – vagyis azóta Sainz a második a „minitabellán.”
Az igazi kérdés az, hogy az időmérőkön mi történt. A pihenő előtt 8-4-re vezetett a kvalifikációkon Leclerc, aki pole-okat is szerzett, míg Sainz inkább a stabilitást jelentette, azóta viszont 3-0 az állás a spanyol javára, aki egyébként ezek miatt érte el a kiemelkedő eredményeit – Monzában és Szingapúrban is azért tudott előrébb zárni a futamon, mert ő rajtolt előrébbről.
Mi változott?
Erre nagyon nehéz pontos választ adni. Leclerc nem lett lassabb – minimális lemaradásban volt csak Monzában és Szingapúrban is, előbbi helyszínen pedig a verseny végén egyértelműen gyorsabb is volt Sainznál, csak minden, néha már eszetlennek tűnő próbálkozása ellenére nem tudott előzni.
Az autó nem változott jelentősen, a Ferrari nem hozott gigantikus megfejtéseket a szünet után. Zandvoortban kifejezetten szenvedős volt vezetni az SF-23-at, Monzában a speciális csomag viszonylag jól működött, Szingapúrban pedig váratlanul stabilan és könnyen mozgott az autó az adott körülmények között, de nem a nagy fejlesztések miatt. A Ferrari alapvetően ugyanazokkal az erényekkel és hátrányokkal rendelkezik, mint eddig. A beállítások viszont most nem fekszenek Leclerc-nek.
„Egy kicsit most orrtolós az autó, ami nem igazán kedvez a vezetési stílusomnak, viszont ha túlkormányzottabbra hangolom, akkor túlságosan kiszámíthatatlan lesz” – magyarázta a bizonyítványt a monacói.
Vagyis az idei Ferrarit szinte lehetetlen vezetni olyan módon, ahogy Leclerc a leggyorsabb tud lenni, és az évközi tapasztalatok alapján a csapat egy nyugodtabb, orrtolósabb irányba indult el a beállításokkal – így stabilabb, kezelhetőbb és kiszámíthatóbb az autó mozgása, ami a bombaformában lévő Sainznak fekszik, az extrémebb hátsó tengelyt kedvelő Leclerc viszont bizonytalanabb vele.
Ugyanakkor mégsem alapvetően az autó, hanem Sainz változott meg az elmúlt időszakban.
„Most jól érzem magam az autóban, jól is vezettek, talán a legjobban, mióta a Ferrarinál versenyzem. Végre képes vagyok kihozni magamból a maximumot. Boldog vagyok amiatt, hogy a mérnökeimmel való munka nyomán sikerül egyre többet kihozni az autóból, emiatt pedig az önbizalmam is egyre csak nő” – mondta Sainz Szingapúrban.
A spanyol azt is hozzátette, hogy a nyári szünetben sokat gondolkodott és elemzett, a mérnökökkel együtt pedig talált néhány dolgot, amin sikerült javítani. Erről Fred Vasseur csapatfőnök is elejtett egy-két mondatot:
„Egy ideje már tett egy nagy lépést előre, valószínűleg a hétvégékre való felkészülésben is. A legnagyobb különbség az, hogy mostanában már az első szabadedzés első körétől kezdve készen áll” – mutatott rá a fejlődésre Vasseur.
Mi várható később?
Ez a harmadik évük csapattársként, és ha Sainz elöl marad az idény végéig, akkor a pontok terén 2-1-re nyerhet Leclerc-rel szemben. Persze ne tévedjünk: az egész évre vetített nyers tempó és kiugró teljesítmények tekintetében mindháromszor Leclerc volt a gyorsabb, de ilyen mértékű mintánál már az is komoly faktor, hogy ki szerez több pontot.
Leclerc azért valószínűleg előbb-utóbb úrrá lesz a problémáin, annál tehetségesebb versenyzőről beszélünk, még akkor is, ha az autó beállítása most nem neki kedvez.
Sainz dolga pedig az, hogy ezt a formát és lendületet elnyújtsa az év végéig, így folytassa egészen Abu Dhabiig, és az idény végén azt mondhassa, hogy igen, ő amúgy legyőzte Leclerc-t házon belül.
Hogy mit hozhat 2024, azt nehéz megmondani, már csak azért is, mert a Ferrari állítólag teljesen új koncepcióval készül, azt pedig láttuk, hogy alkalmazkodni a monacói tud gyorsabban – minden év elején ő a jobb, mindhárom szezonjuk képe azt mutatta, hogy ő kezd sokkal gyorsabban, aztán Sainz fokozatosan felzárkózik, 2021-ben és idén végül előzni is tudott, 2022-ben nem.
Mindkettejük szerződése 2024 végén jár le, Leclerc maradása nem kérdés, Sainz pedig az ilyen teljesítményeivel nem könnyíti meg a Ferrari PR-részlegének dolgát, ha meg akarják magyarázni az esetleges lecserélését…
