A harmadik világbajnoki címe felé tartó Max Verstappen sorra írja át a Formula–1 rekordjait, és bár a különböző korszakok összehasonlítása sok szempontból lehetetlen, a következőkben áttekintjük, számszakilag hol helyezkedik el ez az év minden idők legdominánsabb idényeinek sorában. Az összeállításhoz a futamgyőzelmek arányát és a riválisokkal szembeni előnyt vettük figyelembe a legnagyobb hangsúllyal, emellett a rangsoroláshoz használt képletben szerepet játszott az is, hogy mennyire hamar biztosította be világbajnoki címét az adott versenyző.
Az olyan versenyzők esetében, akik többször is kiemelkedő teljesítményt nyújtottak (például Michael Schumacher 2002-ben és 2004-ben), csak a legerősebb idény szerepel a listában, az olyan szezonokban pedig, amikor a bajnoki értékelésbe nem számított bele az összes verseny, a teljes pontszámot számoltuk, az F1-es mezőny nélkül futott, de a bajnokság részét képező Indy 500-akat pedig nem vettük számításba.
10. Jack Brabham (Brabham, 1966)
Az egyetlen versenyző, aki saját csapatával tudott világbajnoki címet szerezni, 1966-ban az F1 történetének második triplázója lett. Kis híján a futamok felén győzni tudott, kilenc futamból négyet is megnyert és már két versennyel a vége előtt biztosította világbajnoki címét. 45 pontot szerzett a 28 pontos Surteesszel szemben a megbízhatósági problémák által meghatározott szezonban – a brit úgy szerzett bajnoki ezüstérmet, hogy a futamok több mint felén kiesett.
9. Max Verstappen (Red Bull, 2022)
Egy rekordhosszúságú szezonban szerzett rekordmennyiségű győzelmet a szezont döcögősen kezdő Max Verstappen, aki kerülhetett volna előrébb is a listán (és idén minden bizonnyal fog is), ha a számos siker mellé nem csúsznak be 6-7. helyek is, valamint két kiesés is, aminek köszönhetően kevéssel ugyan, de a következő három helyezett mögé került. Verstappen a 22 futamból 15-öt tudott megnyerni, rajtelsőség viszont „csak” hét jutott neki, valamint egyet elveszített az időmérő megnyerését követően. A 18. versenyen lett világbajnok, 454 pontot szerzett a 308 pontos Leclerc ellenében.
8. Lewis Hamilton (Mercedes, 2020)
A hétszeres világbajnok legerősebb szezonja a csúcsbeállítást jelentő hetedik címet hozó Covid-év volt: a 17 versenyből 11-et nyert meg és 10 pole-t is szerzett úgy, hogy egy hétvégét ki is kellett hagynia. Három futammal a vége előtt koronázták bajnokká, összpontszáma 347 volt, míg csapattársa, Valtteri Bottas 223-mal lett második.
7. Sebastian Vettel (Red Bull, 2013)
A szezon első felében még volt némi változatosság, a nyári szünet után viszont mind a kilenc fennmaradó versenyt megnyerte az összesen akkor még csúcsbeállítást jelentő 13 győzelemig jutó német, akit végül a 19 nagydíjból idény 16. futamán koronáztak bajnokká, és 397 pontnál állt meg, míg az ezüstérmes Alonso 242-t szerzett. A pole-okat tekintve viszont nem ez volt a legerősebb szezonja, hiszen 2011-ben 19-ből 15-öt húzott be.
6. Jackie Stewart (Tyrrell, 1971)
Senki más nem szerzett egynél több győzelmet 1971-ben a biztonság nagykövetén kívül, aki viszont 11 futamból hatot is behúzott, és már a 8. hétvégén megszerezte a bajnoki címet – végül 62 pontja lett, míg az ezüstérmes Ronnie Peterson mindössze 33-ig jutott. A Tyrrell története első szezonjában önálló konstruktőrként rögtön bajnok lett – aztán soha többet.
5. Nigel Mansell (Williams, 1992)
Amikor rajta kívül már mindenki elhitte, hogy sosem lesz világbajnok, a Vörös Ötös az akkor rekordot jelentő kilenc versenyt nyert meg a 16-ból 1992-ben, s már öt futammal a vége előtt bajnokká avatták. 108 pontot szerzett, míg csapattársának, Patresének csak 56 jutott. A pole-okat tekintve fölénye egészen döbbenetes volt: 16-ból 14-ez húzott be.
4. Michael Schumacher (Ferrari, 2002)
A modern éra legdominánsabb szezonját futotta a hétszeres bajnok német 2002-ben, akit már hat versennyel a vége előtt, a 17 futamos szezon 11. hétvégéjén megkoronáztak. Minden futamon dobogós lett, végül 144 pontja lett a 74 pontos Barrichellóval szemben. 2004 még erősebben indult, az első 13 versenyből 12-t megnyert, de a maradék ötből „csak” egyet, és volt két gyengébb hétvégéje is.
3. Juan Manuel Fangio (Maserati és Mercedes, 1954)
A második világbajnoki címét a szezon közben csapatot váltva megszerző argentin legenda 8 futamból hatot nyert meg, és két hétvégével a vége előtt bebiztosította a bajnoki címét. 57,14 pontja lett, míg Gonzalez mindössze 26,64-et szerzett. Csak egyszer nem lett dobogós, amikor Silverstone-ban többször is koccant a terelőhordókkal és végül negyedik lett.
2. Jim Clark (Lotus, 1963)
A Lotus 25-ös szenzációs autó volt ugyan, de Clark csapattársai csak szenvedtek vele. Az első világbajnoki címét szerző brit klasszis viszont a szezon tíz versenyéből hetet megnyert, a maradék hármon műszaki hibái támadtak, egyszer az élről esett ki, egyszer az élről esett vissza másodiknak, egyszer pedig a rajt után került körhátrányba, s így lett harmadik. A 7 győzelem mellé 7 pole-t is szerzett, s a 7. hétvégén koronázták meg. Végül 73 pontot gyűjtött, míg Graham Hill 29-et, és 1965-ben is nagyszerű produkciót nyújtott: az első hét versenyből hatot nyert meg, míg a hetediket kihagyta, hogy átmenjen az óceán túlpartjára megnyerni az Indy 500-at.
1. Alberto Ascari (Ferrari, 1952)
Az első F2-es világbajnoki szezonban nem volt ellenfele a Ferrarinak, Ascarival pedig a csapattársai sem tudtak mit kezdeni. A hétből hat futamot megnyert, a hetediket pedig kihagyta, két versennyel a szezon vége előtt bebiztosította bajnoki címét, s a hat versenyen szerezhető 54 pontból 53,5-öt gyűjtött – csak azért nem a maximumot, mert a szezonzáró leggyorsabb körét Gonzalezzel együtt érték el. A második legtöbb egységet, 27-et Nino Farina szerezte.
+1. Max Verstappen (Red Bull, 2023)
Ha úgy folytatja, ahogy a szezon eddigi részében teljesített, Max Verstappennek minden esélye megvan arra, hogy a lista élére ugorjon. Jelenleg 14 versenyből 12 győzelemnél jár, aminél jobb arányt senki nem produkált az F1 történetében, ha a 22 futamos szezonban hat versennyel a vége előtt bebiztosítja a bajnoki címet – ami teljes mértékben elképzelhető, az szintén kiemelkedő, még ha nem is a lehető legjobb eredmény, a bajnoki második helyezettel szembeni előnye pedig jelenleg 60 százalék, ami példátlan a sportág történetében.
