„Az utolsó körben tudtam, hogy van még idő az Ascariban és a Parabolicában, úgyhogy ráhajtottam, és ez jól sikerült, hála Istennek, mert tényleg keményen nyomtam a végén” – ezt nyilatkozta Carlos Sainz szombat délután arról, a pálya melyik pontjain dőlt el javára az Olasz Nagydíj pole-pozíciója. Nézzük meg részletesebben, kanyarról kanyarra, hogyan alakult az egykörös csata Sainz és a második helyre szorított Verstappen között, és megértjük, miért volt annyira fontos az utolsó két kanyar a Scuderia sikere szempontjából:
Első szektor
A célegyenes végéig Sainz 351 km/h, Verstappen 344 km/h csúcssebességet ért el – érdekes, hogy nem a padlógázas szakasz végén, ugyanis annak ellenére, hogy a versenyzők továbbra is gázon álltak, az energia-visszaforgatás megszűnésével a végsebesség is visszaesett némileg, 345 és 341 km/h-ra. Itt fizetődött ki leginkább a Ferrari szombaton sokat emlegetett szárnyválasztása: az SF-23-at a lehető legkisebb felületű hátsó szárnnyal szerelték fel, hogy minimalizálják a légellenállást – ez egyértelmű előnyt jelentett a Ferrari oldalán az időmérőn a Red Bull nagy szárnyával ellentétben, a futamon, gumikezelésben azonban visszaüthet. Az egyenesbeli sebességkülönbség már itt 0,07 másodperc előny jelentett a Ferrari oldalán.
A Red Bullra jellemző nehézkesebb gumibemelegítés érződött az első kanyarban, ahol Sainz jobban fordult, fél méterrel többet tudott használni az első rázókőből, így kedvezőbben tudott ráfordulni a kanyar balos részére. Verstappen mégis kedvezőbb kanyarközepi minimumsebességet ért el, így övé volt a jobb kigyorsítás a Curva Grande irányába. A padlógázas kanyarban és azt ezt követő egyenesben Sainz aztán visszaszerezte a célegyenesben látott vezetést, 5 km/h végsebességelőnyben volt Verstappenhez képest a Roggia sikán féktávja előtt.
Második szektor
Verstappen gumijai még a Roggia kombinációban sem bizonyultak optimálisnak, a Ferrari ismét jobban fordult és tisztábban gyorsított ki – Sainz előnye már ezen a ponton 0,178 másodpercet tett ki. Az RB19 első tapadása a Lesmókban kelt életre, a Lesmo 1-ben Sainz szintjét hozta, a 2-ben pedig lényegesen később fékezett a spanyolnál. A Ferrari 5 km/h-val volt lassabb a kanyarkijáraton a Red Bullnál, ráadásul túlkormányzottság miatt meg is bicsaklott. Verstappen egy tizedmásodperc alá csökkentette a különbséget ezen a ponton. A Lesmo 2-t azonban a pálya második hosszú egyenese követi, ahol Sainz az apró probléma ellenére is 5 km/h pluszban volt végsebességet tekintve, és 0,164 másodperc előnyben járt.
Harmadik szektor
Következett az Ascari, amit a spanyol kiemelt nyilatkozatában: rámenősen fordult a bal-jobb-balos kombinációban, korai befordulás és a belső kerékvető nagyfokú használata jellemezte. A jobban tapadó Red Bull-lal azonban Verstappen kevesebb kerékvetővel érte el ugyanazt a kanyarsebességet, a nyújtott jobbos szakaszon pedig nyert, a különbség így újra az egy tizedes határ alá ment.
A pálya harmadik, Parabolicához (hivatalosan Arboleto) vezető egyenesében nem érvényesült Sainz korábban látott előnye, az utolsó kanyar pedig ismét a Red Bullnak kedvezett. A spanyol próbálta maximalizálni a bejáratot, de a Ferrari hátulja elkönnyült, ezért engednie kellett a kormányszögből. Verstappen tapadásbeli előnye újra számottevő volt, a csúcsponton 9 km/h előnyt mutatott a telemetria. További deficitet dolgozott le a hosszú kanyarban, ennek következtében pedig kedvezőbben ki tudott gyorsítani. A célvonalhoz közeledve a Ferrari hátsó szárnya ismét működni kezdett, de a kör legvégén Verstappen még így is 3 km/h-val gyorsabb volt.
A végeredmény: mindössze 0,013 másodperc különbség Sainz javára, a pálya eleji és közepi vezetés alig hetedrésze. Látható, hogy a Ferrari tényleg abban a két kanyarban szerezte meg a pole-pozíciót, ahol a Red Bull volt a gyorsabb – ha Sainz nem veszi agresszívan ezt a két pontot, akkor hiába az előnye a pálya többi részén, kikapott volna Verstappentől.
