„Seb eléggé hülyének állít be minket” – nyilatkozta a Mexikó Rali után a Toyota versenyzője, Elfyn Evans. Hogy miért? Mert három futam után Sebastien Ogier vezeti a Rali-világbajnokág pontversenyét – és bár ebben eddig nincs semmi meglepő (egy óvatlan pillanatban azt is gondolhatnánk, hogy találomra kiválasztottunk egy szezont 2013 óta), csakhogy Ogier már visszavonult, és a háromból egy futamot ki is hagyott. Tényleg beárazza a világsztárokat, korábbi ellenfeleit?
Röviden: nem. Kicsit hosszabban: Ogier nem vonult vissza úgy, ahogy más sportágak nagyjai szoktak, búcsú, elköszönés, soha viszont nem látásra. Jelenleg ott tart, hogy szinte csak azokon a futamokon nem indul, amelyeken amúgy is csekély esélye lenne a kiemelkedő eredményre: például Svédország, Észtország, Finnország, stb., azok a helyszínek, amelyek neki nem fekszenek, és ahol a riválisai alighanem legyőznék.
Ez egyrészt azt hozza magával, hogy nem kell olyan versenyeken szenvednie, küszködnie, ahol nem indul szívesen, illetve mivel azokon nem szerez pontot, így jóval kedvezőbb lesz a rajtpozíciója a neki fekvő futamokon. Ezt láthattuk Mexikóban is, ahol nem hogy nem kellett takarítania, hanem a többiekhez képest tisztább pályán autózhatott, ami komoly előnyt jelentett, pláne azokhoz az évekhez képest, amikor rendre az élről rajtolt ezen a futamon, és hátrányban volt emiatt.
Ezzel jutunk el a gondolatmenet „másrésztjéhez”: Ogier egész hangulata, hozzáállása, közérzete más most, mint korábban. A 2010-es évek második felében többször is kikelt éppen az ellen, hogy ő a vb-pontverseny éllovasaként, címvédőként mindig elöl rajtol, míg Sebastien Loeb, Kris Meeke vagy bárki más egy-egy futamra beugorva irreális eredményeket érhet el a pályatakarítás-faktor miatt.
Most ő élvezi ennek előnyeit, ráadásul nem kell a teljes bajnokságra koncentrálnia, nem nyomja a teher, nem kell figyelembe vennie az összképet, csak az a hétvége létezik számára, amelyiken autóba ül, a többi nem számít. Ki tud kapcsolni, tud mással foglalkozni, és éppen annyira mélyed el a raliban, amennyire akar, ami még érdekli, nem ez tölti ki minden percét – a kedvenc futamain elindul, azokra felkészül, koncentrál, jó helyzetből versenyezhet, és végig mosolyog. Nem árnyékolja be a morálját egy-egy elrontott Svéd Rali, egy-egy kudarc, egy-egy végigszenvedett, végigtakarított, küszködéssel eltöltött Szardínia Rali vagy hasonló – csak a sikerélmény, a pozitív töltet marad meg. Ogier-t évek óta nem láthattuk ilyen jókedvűnek és kisimultnak, ez pedig kétségtelenül az ő szájízéhez igazított menetrend, és az ebből fakadó sikerek eredménye.
A francia a tavalyi szezon elején még közel sem így viselkedett, aztán az év végére megtalálta az összhangot a Yarisszal (illetve valószínűleg ezzel az új életformával is), és jelenleg magasabb szinten vezet, mint 2020–2021-ben, a két, Toyotával megszerzett vb-címe idején, amikor pont azt az erőlködést láthattuk nála, ami idénre kiveszett belőle.
Pluszfaktorként megemlíthetjük azt is, hogy a Toyota továbbra is a legkönnyebben vezethető, legerősebb, legjobb autó a mezőnyben, és bár Kalle Rovanpera, valamint Elfyn Evans is ilyennel versenyez, de Thierry Neuville-hez vagy Ott Tanakhoz képest a technikai előny is Ogier mellett szól. Evans tavaly került olyan negatív spirálba a sok probléma és küszködés miatt, amiből még nem tudott teljesen kitörni, Rovanpera pedig éppen azzal küzd, amivel Ogier küzdött bajnokként: pályatakarítás, az összképre való koncentrálás, hátráltató tényezők, miegymás. Rajta nagyon látszik most, hogy „megütötték” a vb-címmel járó nehezítések – éppen azok, amiktől Ogier megszabadult.
A nyolcszoros világbajnok most elődje, Loeb útját járja. Utóbbi is ugyanazzal aratja a sikereit a WRC színpadán, mint Ogier: a neki fekvő futamokon, egy oda, arra a hétvégére alkalmas és jó autóval, beugorva, a többieknél kedvezőbb rajthelyről indulva mutat be bravúrokat, legalábbis ezt láthattuk tavaly. Ezzel a két francia valóban kissé „hülyének” állítja be a teljes szezont teljesítő bajnokesélyeseket – hiszen ha valaki beugorva legyőzi őket egy-egy futamon, akkor biztosan egész évben is előttük lenne, nem?
Nos, nem, valószínűleg nem. A kép ebben az esetben erősen felfelé torzít, mert azokat a futamokat nem látjuk, nem történnek meg, amelyek lefelé húznák. De ez semmit nem von le abból, amit a két „öreg” csinál – remélhetőleg még évekig csinálják, hiszen ők a sportág történetének két legnagyobbja.
A WRC egyéni pontversenyének állása három futam után
1. Sebastien Ogier, Vincent Landais Toyota GR Yaris Rally1 56
2. Thierry Neuville, Martijn Wydaeghe Hyundai i20 N Rally1 53
3. Kalle Rovanpera, Jonne Halttunen Toyota GR Yaris Rally1 52
4. Ott Tanak, Martin Jarveoja Ford Puma Rally1 47
5. Elfyn Evans, Scott Martin Toyota GR Yaris Rally1 44
A WRC konstruktőri pontversenyének állása három futam után
1. Toyota Gazoo Racing WRT 127
2. Hyundai Shell Mobis WRT 100
3. M-Sport Ford WRT 73
Loeb is „beárazott”
Az Azori-szigeteken tért vissza a ralipályákra Sebastien Loeb: a kilencszeres világbajnokot a Skoda küldte az ERC-naptárból kimaradó, csodaszép tájakon zajló murvás versenyre Andreas Mikkelsen, Ole-Christian Veiby vagy éppen Eric Cais mellett, de indult többek között az ERC-futamgyőztes Nil Solans is. Nos, Loeb sosem versenyzett még ezeken a szakaszokon, sosem ment még Rally2-es autóval, majd jött, látott és győzött – amolyan „loebös” stílusban. Pedig Mikkelsen egy világszinten top10 körüli pilóta még most is, aki ráadásul éveket versenyzett ilyen autóval, és ezt a konkrét Fabia RS Rally2-t ő maga fejlesztette…