Kimi Antonelli európai szenvedése élesen rávilágított arra, hogy egy újonc számára mennyire gyorsan felborulhat az addig stabilnak hitt ritmus. A hazai versenytől hazai versenyig, Imolától Monzáig tartó gödör végül nem törte meg, mert a belső visszajelzések – köztük Toto Wolff és édesapja kemény kritikája – segítettek neki irányba állítani a szezonját, azóta pedig valósággal szárnyal.
A szezon első futamain még magabiztos és gyors újoncnak tűnt a fiatal olasz, ám amint a mezőny Európába ért, minden megváltozott: nem találta a ritmust, a hibák megszaporodtak, az önbizalma megroppant. A kontraszt hatalmas volt, hiszen a kilenc európai versenyen összesen három pontot szerzett, miközben a szezon többi helyszínén 119-et.
Antonelli a rutinos szakírónak, Roger Benoit-nak adott interjúban nem tagadta, hogy számára is nehezen érthető volt az összeomlás: „Ez nagyon furcsa. Azt hittem, Európában majd kamatoztathatom a tapasztalataimat. Aztán szembejött a valóság, ami teljesen meglepett, amit vártam, nem úgy történt, minden más volt, mint amire számítottam. Gyorsan megtanultam, hogy minden versenyhétvége máshogy alakul.”
A Mercedes fiatalja hozzátette, hogy a pályán kívüli terhelés is új nehézségeket hozott: „Meg kellett tanulnom azonnal beépíteni a rutinomba olyan helyzeteket, amikkel korábban nem találkoztam. Be kellett osztanom az energiámat a hosszú napokon. Ott voltak a marketinges megjelenések, a média, a mérnökökkel folytatott megbeszélések, és közben fókuszáltnak és gyorsnak kellett lennem.”
„Volt néhány műszaki problémánk, és az új felfüggesztéssel sem nem találtam meg a ritmust. Nem éreztem jól magam a cockpitben, mintha semmi nem passzolt volna, és ettől még idegesebb lettem. Folyton nyomást helyeztem magamra, túlerőltettem, és olyan hibákat csináltam, amiket normálisan soha.”
A mélypont Monzában, hazai közönsége előtt jött el, de éppen ez a kudarc hozta el a fordulatot – két ember miatt, akik nem kerteltek. „A főnökömtől, Toto Wolfftól és az édesapámtól kaptam egy alapos seggbe rúgást után” – árulta el Antonelli, s bár a beszélgetések számára fájdalmasak voltak, de éppen erre volt szüksége:
„Ez a néhány kemény szó és tanács fájt, de kellett ez a reset. Újra a fontos dolgokra kellett koncentrálnom, hogy visszataláljak a régi formámhoz. Ebből a spirálból egyedül soha nem jöttem volna ki. A mérnökeimmel tartott hosszú megbeszélés szintén sokat segített.”
