Egy évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy Adrian Newey elhagyja a Red Bull csapatát – még ő maga sem. A korábban Williamsnél és McLarennél is világbajnok autókat tervező mérnök 19 évet töltött a csapatnál, ez idő alatt pedig hét konstruktőri és nyolc egyéni vb-elsőséghez adta felbecsülhetetlen műszaki tudását.
„Ha 12 hónappal ezelőtt azt mondták volna nekem, hogy távozom a Red Bulltól, most pedig máshol kezdek új lappal, azt feleltem volna, hogy dehogy, megőrültél. De különböző okok miatt úgy éreztem, nem lennék hű magamhoz, ha a Red Bullnál maradok” – mondta az Auto Motor und Sport lapnak adott interjúban Newey.
„Az első nehéz döntés erről szólt: maradjak a Red Bullnál vagy ne? Nyilván arra a döntésre jutottam, hogy ha hű maradok magamhoz, akkor nem tudok maradni. Ezután kellett meghozni a másik döntést: mi legyen a következő?”
„Feleségemmel, Mandyvel megvitattunk különféle dolgokat. Az egyik nyilvánvaló módon az volt, hogy szerencsés helyzetben vagyok, nem a pénzért kell dolgoznom. Ennélfogva egyszerűen nyugdíjba is vonulhattam volna, hogy a strandon üldögéljek. Vagy belefoghattam volna valami teljesen másba, mint az America’s Cup, vagy munkába állhattam volna az egyik autógyártónál az utcai szegmensben, vagy maradhattam volna a versenyzésben. Ha pedig a versenyzésben maradok, akkor maradhatok a Formula-1-ben is, feltéve, hogy akarnak engem” – mondta Newey.
A szakember így fogadta el az Aston Martin ajánlatát, ahol a szokatlanul hangzó ügyvezető technikai partner pozícióját kapja márciustól, amikor megkezdheti a munkát – a partner arra utal, hogy Newey tulajdonrészt is szerez az istállóban, ami számára is új szerep a Red Bull-os időszakhoz képest.
A nyugdíj unalmas lett volna
A felsorolt opciók egyike a nyugdíjba vonulás (és strandon üldögélés) lett volna. A feleségével tanácskozó Newey ezt elvetette: úgy érezte, 66 évesen túl unalmassá váltak volna napjai.
„Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy olyan helyzetben voltam, amelyben élvezhettem az ébrenléttel töltött napom. Mondjuk, hogy az ember 16 órát tölt ébren egy nap során, melyből legalább nyolc-tízet, ha nem többet munkával tölt. Ez nagy része az ébren töltött életnek, és nagyon szerencsés, aki ezt élvezheti.”
„Így jutottam arra a következtetésre, hogy igazából folytatni akarom a munkát, untatna, ha semmit nem csinálnék. Ha pedig tovább dolgozom, akkor miért ne csinálnám azt tovább, amit mindig akartam és mindig szerettem csinálni?” – futtatta le gondolatmenetét Newey.
