A 2010-es évek leggyengébb és legfelejthetőbb versenyzői közé tartozott a médiában a versenypályánál jóval nagyobb sikereket elérő Karun Chandhok, aki az F1 hivatalos honlapjának mesélt arról, milyen volt a múlt évtized elején érkező új csapatok legkisebbikénél, a Hispania Racingnél bemutatkozni az F1-ben.
A korábban a Red Bull által támogatott és a Force Indiánál is bepróbálkozó Chandhok számára a Lotus (később Caterham), a Virgin (később Marussia, majd Manor) és a Hispania (később HRT) érkezése jelentett új lehetőséget, de emellett felvette a kapcsolatot a később bedőlt USF1 projekttel, valamint az óriási szélhámosságnak bizonyuló Stefan GP-vel is – sőt utóbbinak a Toyotától bérelt, csak néhány biztonsági őr által „benépesített” kölni bázisára is ellátogatott.
Végül Chandhok a Dallara által épített autókat használó Hispaniánál kapott ülést Bruno Senna oldalán, s bár visszatekintve ez inkább megmosolyogtató, akkor kifejezetten szép reményeik lehettek, ahogy az kiderül Chandhok visszaemlékezéséből: „Ha a mából visszatekintünk, az autó egyszerűen szar volt, és semmi érdemleges nem történt, de szerintem valójában komoly kiaknázatlan potenciál volt a csapatban.”
„Emlékszem, amikor elmentem a Dallarához az üléspróbára. Elvittek a szélcsatornába, megmutatták az autó modelljét, a CFD-t, az érkező alkatrészeket, és azt mondták, hogy ezzel az autóval csak az első négy Európán kívüli futamot fogjuk megcsinálni, kizárólag a szezon elejére épült” – mondta Chandhok, aki szerint az akkori ígéretek szerint a középmezőny vége is elérhető lett volna az érkező fejlesztésekkel, és volt is oka elhinni ezt.
„Rengeteg tapasztalat, rengeteg szellemi tőke volt a csapatnál, és a Dallara projektje igazán remek volt. Olyan embereik voltak, mint a technikai igazgató, Geoff Willis és a vezető versenymérnök, Toni Cuquerella, akik mindketten nagyon okos fickók voltak. A pénz viszont hiányzott, ám az én szemszögemből nézve ez segített abban, hogy megvalósítsam az álmomat, és F1-es versenyző legyek.”
Hamarosan azonban kiderült, hogy jóval több pénz hiányzik, mint amit Chandhok a csapathoz tudott vinni. A várt fejlesztések ugyanis soha nem kerültek fel az autóra: bár Monacóba még megérkezett egy teherautónyi alkatrész, azokat már ki sem pakolták, ugyanis – természetesen pénzügyi alapú – nézeteltérések támadtak a csapat és a Dallara között. Sőt, ahogy az indiai felidézte, nem ez volt az egyetlen különös történet abban a félszezonban, ami megadatott neki.
„Történt néhány furcsa dolog abban az évben” – folytatta Chandhok a visszaemlékezést. „Folyamatosan a hátad mögé kellett nézned. Emlékszem, Barcelonában bementem a garázsba versenyzői overálban, és ugyanabban a pillanatban besétált Christian Klien is, szintén overálban. Rám nézett, és azt kérdezte: Mi a f***t csinálsz? Mire én: Te mi a f***t csinálsz?” – idézte fel a Spanyol Nagydíj edzésnapját, amelyen végül a később a csapattal három futamot teljesítő osztrák autóba is ült.
„Ránéztem az autóra, és az egyik oldalán az ő neve állt, a másikon pedig az enyém. Fogalmunk sem volt, hogy mi folyik itt. Kinyitottam egy fiókot a szerszámosládában, és benne matricákat találtam lapokon, rajtuk pedig nevek. Pastor Maldonado, Jacques Villeneuve, Giorgio Mondini... Minden név ott volt matricákon, én meg azt kérdeztem, hogy mi folyik itt? Colin Kolles mindenféle üzletet kötött” – hozta szóba Chandhok az istálló első emberét, aki nem sokkal később a csapattulajdonossal együtt útilaput kötött a talpára:
„Aztán Silverstone-ban Colin és Jose Carabante azt mondták nekem, hogy kell egy kis pénz a kasszába. Kaptak egy ajánlatot Sakon Yamamotótól, ami versenyenként félmilliót jelent a szezon hátralévő részére, és ezt el kell fogadniuk. Erre én azt mondtam, hogy tudjátok mit, én megértem. Nem örülök neki, de megértem.”
Így ért véget Chandhok tízfutamos hispaniás karrierje, amit 2011-ben még egyetlen, a Lotusszal teljesített nagydíj követett, az endurance-versenyzést viszont egészen 2017-ig folytatta, legnagyobb sikere a Le Mans-i összetett hatodik hely volt.
