Továbbra is motiváltnak érzi magát Daniel Ricciardo: a VCARB ausztrál veteránja szerint van még benne tartalék, és véleménye szerint megváltozott a hozzáállása – hálás az F1-es karrierjéért és a lehetőségeiért, de nem akar még visszavonulni.
„Ez egy mókás üzlet, és a tavalyi kihagyás után úgy térhettem vissza, hogy az ilyen dolgokat sokkal jobban kezelem. Nevetek rajtuk, élvezem az egészet. Egy kicsit stresszes, igen, de ez egy őrült világ, és mókás a részesének lenni. Mindegyikünkön van nyomás, és vannak pillanatok, amikor kérdéses, hogy elbírjuk-e. És izgatott vagyok, hogy kiderüljön, én bírom-e” – mondta Ricciardo az Autosportnak.
„Nem arról van szó, hogy nem érdekel, de úgy vagyok vele, hogy ez az egész számomra már egy bónusz, mert 2022 végén tényleg azt hittem, hogy talán sosem versenyzem már az F1-ben többé. Szóval itt van a második esély, jár egy kis nyomással, de ez van, csináljuk, nekem már nem árthat semmi. Nem uralhatok mindent, ami történik, csak azt, ami a pályán. Még csak nem is versenyről versenyre, hanem szekcióról szekcióra gondolkodom” – magyarázta az ausztrál.
Ezzel együtt úgy érzi, hogy a gyenge szezonkezdet óta összekapta magát, és hozza azt, amit hoznia kell – így az sem esne neki jól, ha 2025-re már nem lenne ott a mezőnyben.
„Szerintem Yukinak nem volt annyi mélypontja, végig erős formát mutatott, nekem pedig időre volt ehhez szükségem. Nyilván a kínai karosszériacsere volt az a pont, amikor a szezonom elkezdett ígéretesebbé válni, onnantól egyértelműen úgy éreztem, hogy jobban a kezemre áll az autó, és a hitem is kicsit visszatért. Kritikus, hogy még mindig meglegyen a sebesség, és most az a dolgom, hogy ezt minél gyakrabban ki tudjam hozni magamból, amit megtettem, de persze mindig többet akarok” – tette hozzá.
Ami pedig a jövőjét illeti:
„Még mindig éhesnek és motiváltnak érzem magam, szóval nyilván szomorú lennék, ha nem lenne ülésem, mivel úgy érzem, hogy van még bennem, egész jó helyre hoztam vissza magam. Szóval szomorú lenne, de itt segít a hozzáállásom: hálás vagyok az itt eltöltött időmért, olyan autót vezethettem, amellyel futamokat lehetett nyerni, több mint tíz évet tölthettem el abban a sportban, amiről a legtöbben csak álmodnak. Valószínűleg ezzel a gondolattal hajtanám álomra a fejemet, de belül úgy érzem, hogy még nem állok erre készen.”
