Ahogy egyre hevesebben kopogtat a Formula-1 ajtaján az Andretti, úgy vált ki egyre hevesebb ellenállást mindez a sportág vezetése részéről. Az egyre inkább kiéleződő huzavona végkimenetele még mindig nem látszik, bár az amerikaiak állításuk szerint olyan biztosak a sikerben, hogy már nekiálltak csapatot építeni, létesítményekkel, konkrét tervekkel foglalkoznak, szakembereket igazoltak, úgy viselkednek, mintha már aláírták volna a beszállásukkal kapcsolatos dokumentumokat.
Pedig a helyzet közel sem ez: az F1 eddig is sziklaszilárdan állította, hogy csak akkor érkezhet új csapat a száguldó cirkuszba, ha az valamilyen komoly értéket képvisel. Ez a mantra a mai napig megmaradt, de egyre kevésbé érthető, hogy egészen pontosan mit is vár a sportág vezetése egy esetleges új jelentkezőtől.
Az Andretti akarata nyilvánvaló, az autósportban szerzett tapasztalatai és a felmutatható eredményei szintén önmagukért beszélnek, az anyagi biztonságot pedig egyrészt jelzi, hogy nem jelent neki gondot befizetni a 200 millió dolláros „beszállási díjat”, illetve hogy már építi is a csapatát.
Megvan a gyári háttér – vagy mégsem?
Egy ideig úgy tűnt, hogy a nagy gyártó, a nagy márka hiányzik a projekt mögül, ami egyrészt még sokkal vastagabban aláhúzhatná az anyagi biztonságot, másrészt az F1 számára is vonzerőt jelentene az, hogy egy újabb beszálló autógyárat tehetne ki a kirakatba. A General Motors megnyerésével ezt a kritériumot is kipipálja a csapat, ahogy azt Michael Andretti sietett is leszögezni: véleménye szerint ezzel az utolsó akadály is elhárul, nincs más indok, ami kizárhatná őket ebből a körforgásból.
Mindez azonban kissé optimista hozzáállás, az F1 pedig természetesen nem bolond. A GM semmi mást nem tett, mint az Andretti mellett állva bejelentette azt a szándékát, hogy a nevét adja az amerikai privát csapat projektjéhez a Cadillac révén. De maga a gyártó valóban csak névadóként tűnne fel a történetben, egyelőre nem gyártana például saját motort, márpedig mondjuk egy Andretti Cadillac néven futó Renault-motor valóban nem biztos, hogy akkora hozzáadott értékkel bír a sportág számára.
De mégis minden feltétel teljesül
Ezzel együtt nem lehet azt mondani, hogy nem vonna be az F1-be egy újabb, méghozzá globálisan is jelentős gyártót az Andretti, mint ahogy azt sem mondhatja senki, hogy az F1-es térnyerés legfőbb célpontja, Amerika nem kerülne még inkább ezer szállal a körforgásba, ha csatlakozhatna a formáció.
Az nem kérdés, hogy a Liberty Media hatalmas lépéseket tett az USA F1-be integrálására, és hatalmas sikereket is ért el ezen a téren, 2023-ban már három város rendezhet futamot, megugrott a nézettség és az érdeklődés az országban, ennek adhatna újabb lökést, ha lenne egy amerikai csapat, és akár egy amerikai pilóta. Mi ez, ha nem hozzáadott érték?
Ezen kívül egy dolgot szoktak folyamatosan emlegetni az új érkezők kapcsán az F1 tiszviselői: hogy komoly legyen az anyagi háttér, a szándék, nem szabad új Hispaniának vagy hasonlónak teret adni. Pontosan erre dolgozták ki a 200 milliós beszállási költséget, amit szétosztanak a meglévő csapatok között. A cél az volt, hogy a komolytalan beszállók kedvét elvegyék, ugyanakkor kedvet csináljanak a komoly beszállóknak: korábban az első két évben nem járt érdemi bevétel egy új istállónak, ezt váltották fel azzal, hogy ebből a körből nem zárják ki őket, de egy egyszeri kompenzációs összeget le kell tenni az asztalra.
Ez azt eredményezi, hogy a meglévő csapatok nagyjából két, esetleg három évre elegendő kompenzációt kapnak az új jövevénytől annak fejében, hogy innentől egy plusz résztvevő is szeletet kér a a bevétel tortájából, két-három év alatt nullázódik ki az egyenleg, onnantól negatívba süllyed. De ha ez nem elegendő, akkor miért ez a megállapodás? Ha pedig a csapatok belementek ebbe a konstrukcióba, akkor miért nem akarják betartani a megbeszélteket? Itt viszont fontos leszögezni: az igenről vagy nemről természetesen nem a csapatok döntenek, ők is csak nyomást gyakorolhatnak, ahogy az Andretti.
Azért alakították így a szabályokat, hogy a komoly érdeklődőket a sportágba csábítsák, majd kiderül, hogy igazából az lenne a legjobb, ha nem is jönne senki? A gyakorlatban ez az első példa, hogy beválnak a tervek, valóban itt van egy csapat, amely megszerez maga mögé egy gyári támogatást, hajlandó kifizetni a kért összeget, minden feltételt teljesít, majd mégis azt mondják neki, hogy nem?
Mit vár még az F1?
Sok mást nem várhat, legalábbis ettől a formációtól. Az Andretti annál többet nem tud tenni, mint hogy a fentiekről győzködi az illetékeseket, építi a csapatát, és egyre kézzelfoghatóbbá teszi azt, hogy csak az aláírást kell megejteni, mert minden adott, minden biztosított.
Egy más dologra viszont még várhat a sportág: hogy jön egy jobb ajánlat. Az eddigi indokok okafogyottá válnak, sem a komolyságot, sem az értéket nem lehet különösebben megkérdőjelezni, a GM szerepvállalását természetesen lehet még masszírozni, de ha csak ezen múlik, biztos, hogy érkezni fog egy olyan ígéret, amire a jó megítélés sérülése nélkül nem lehet nemet mondani.
Akkor viszont vissza lehet utasítani ezt a konstellációt, ha érkezik egy jobb ajánlat. Egy másik márka, másik gyártó teljesen gyári háttérrel, saját motorral, saját csapattal, nem másoktól bevásárolva. Stefano Domenicali tett már arra utalást, hogy bizonyos gyártók mozgásba lendültek a háttérben, csak róluk nem szólnak olyan hangosan a hírek, mint például az Andrettiről. Neveket nem mondott, de felmerült már a Ford vagy éppen a Hyundai is, és ki tudja, hogy még ki érdeklődik a színfalak mögött.
Ha érkezik egy ehhez hasonló jobb ajánlat, akkor az F1 elfogadhatja azt, és mondhatja azt az Andrettinek, hogy bocs srácok, ebben a versenyben csak a második helyre vagytok jók. Ugyan Mohammed ben Sulayem FIA-elnök már megpendítette azt is, hogy több érkező is jót tenne a sportágnak, de ha egy új csapat esetében ekkora az ellenállás, vajon mit szólnának a mostani istállók két komoly újfiú érkezésénél? Azt sokkal könnyebben vissza lehet utasítani, mondván: egyelőre csak egynek lehet helyet csinálni, az az egy pedig a teljesen gyári hátterű formáció lesz.
De ehhez az kell, hogy legyen ilyen, méghozzá komolyan vehető. Az időkorlát is érdekes kérdés, hiszen az Andretti már végzi a beruházásokat, de azért a vezér részéről ott is elhangzott egy árulkodó mondat: szerinte mindenki más előtt járnak a projektjükkel, ők tartanak legelőrébb. Vagyis tisztában van vele, hogy van mozgolódás, és ez vethet gátat az amerikai érkezésnek.
A pénz beszél
Andrettinek alighanem igaza van abban, hogy a csökkenő tortaszelet mellett az sem tetszik a meglévő csapatoknak, hogy az amerikai formáció vélhetően jobb esélyekkel pályázna az amerikai piacra, az amerikai szponzorokra. A jelenlegi istállók érezhetik úgy, hogy az amerikai piacért ők küzdöttek meg, ők hódították meg az országot, részben azért, hogy többet tudjanak halászni onnan. Most pedig jönne egy új csapat, és rátenné a kezét arra a meglehetősen mély pénztárcára?
Abban igazuk van az F1-es csapatoknak, hogy évekig a költségekről szólt ez a sportág, most végre megéri F1-es istállót üzemeltetni, mert keresni lehet vele, stabilan lehet működtetni mindent, és jön belőle a pénz. Nyilván nem véletlen, hogy Andretti is most akar mindenáron bekerülni: vádolhatja a többieket a pénzéhséggel, de ő sem azért akar beszállni, hogy elfüstölhesse a pénzét. Keresni akar az üzlettel. Akik eddig hajtották a kerékpárt, valahol érthető módon érzik azt, hogy az ő munkájuk gyümölcsét nekik kell learatni.
De visszautalok egy korábbi bekezdésre: ez mind szép és jó, de ha a kért feltételeket teljesíti valaki, akkor mi a probléma? Ha nem tetszik, más feltételeket kellett volna szabni...
Lesz-e szabad pilótaülés?
Segíthetné a csapatok jóváhagyását az, ha tudnák, hogy fiataljaiknak jelenthet pluszlehetőséget az új csapat. Annyi tehetség kerül partvonalon kívülre azért, mert a 20 autó egyszerűen kevés, hogy bizonyos ülésekért még licitálni is hajlandóak a nagy utánpótlásnevelők. De vajon mennyire lenne ebben partner az Andretti?
Azt már a bejelentés kapcsán elmondták, hogy nagyon szeretnének amerikai versenyzőt az autójukba ültetni, így minimum egy ülés már el is veszett a többiek számára, és ki tudja, hogy az amerikaiak vevők lennének-e arra, hogy egy borítékért cserébe odaadják az ülésüket a Ferrari, a Red Bull, a Mercedes, a McLaren, az Alpine vagy a Williams neveltjének?
Mi lehet a vége?
Az Andretti mindent meg fog tenni azért, hogy teljesítse a kéréseket, feltételeket, a GM megszerzése is bizonyítja: a garanciákat be fogja gyűjteni annak érdekében, hogy ne lehessen nemet mondani a projektre. Egy ponton túl az F1-nek sem lesz már hova menekülni, főleg hogy a jelek szerint az FIA is az Andretti pártján áll, így egyre nehezebb lesz magyarázatot találni arra, hogy miért mondanak nemet.
Ha nincs jobb ajánlat, akkor előbb-utóbb igent kell mondani, csak az a nagy kérdés, hogy mi történik még addig. Az, hogy az F1 agyonhallgatta az Andretti bejelentését, zárt csoportokban igyekezett hűteni a kedélyeket, és egy szóval sem mondott semmi pozitívat vagy biztatót, nagyon árulkodó a szándékokat illetően. Főleg, hogy egy évvel ezelőtt például Guanyu Zhou bejelentésénél szokatlan módon külön gratulált a sportág Kínának és örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az országnak F1-es pilótája lesz. A szándék ott is egyértelmű volt, ahogy most is az.
Ugyanakkor az Andretti nyílt támadásai, kirohanásai sem segítik az ügy gördülékeny előrehaladását. Nyilvánvaló, hogy Michael Andrettiék a médián keresztül szeretnének nyomást gyakorolni az F1-re és maguk mellé állítani a közvéleményt, nem is járnak rossz úton. De a kikényszerített beszállás vajon milyen közös munkát eredményezhet majd, ha megtörténik, amit szeretnének?
A jelenlegi helyzetből kicsit vissza kellene venni mindkét oldalnak: az Andretti a pénzéhség, az F1 az érték szót mantrázza, miközben pontosan tisztában vannak azzal, hogy kicsit mindkettő sántít. Ha viszont az Andretti és a GM minden szükséges garanciát felmutat és mindent teljesít, akkor előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik az F1 rábólintása.
