Miután a szezon első öt versenyén a Mercedes domináns formát mutatott öt kettős győzelmet aratva, a rivális Ferrari és Red Bull eltökélten várja az évad hatodik fordulóját, hogy visszavághasson, és megállítsa a német-brit alakulatot győzelmi menetelében.
A Ferrari idei autójának, az SF90-nek a teljesítménye ezidáig elmaradt a lassú kanyarokban a Mercedes W10 kanyarsebességétől, de a maranellói csapat intenzíven dolgozott a probléma enyhítésén a Spanyol Nagydíjat követő teszteken, hogy a legjobb beállítást találják meg Monaco szűk és kíméletlen utcáira. A Red Bull pedig magabiztosan várja a hétvégét, ugyanis autójuk meggyőzően viselkedett a szezon eddigi lassú kanyarjaiban, legutóbb a barcelonai pálya utolsó szektorának lassú fordulóiban mutatott kiváló menetstabilitást és jó trakciót, azaz kigyorsítási képességet.
Történelem
Sok futamhoz hasonlóan a Monacói Nagydíj története is a Formula-1-es világbajnokság megalakulása előtti időszakra nyúlik vissza. Az Automobile Club de Monaco elnöke, Anthony Noghes ötlete volt az, hogy a hercegségben futamot rendezzenek. Elég gyorsan sikerült neki meggyőzni az akkori herceget arról, hogy jó ötlet lenne egy futam a szűk utcákon. Ráadásul maga mellé állította Louis Chiront is, aki annak az időnek egy neves monacói versenyzője volt.
Az első futamra 1929-ben került sor, és csak meghívás alapján lehetett rajhoz állni. Az akkori időszakot uraló Alfa Romeo és Maserati nem jelent meg, így a Mercedes és a Bugatti harcolt a győzelemért. Végül a francia autógyártó nyert William Grover-Williamsnek köszönhetően.
A futam ezután gyorsan hírnevet szerzett magának különleges helyszínének köszönhetően. A következő években a Bugatti, az Alfa Romeo és a Mercedes osztotta le a győzelmeket egymás között. A második világháború miatt szüneteltették a versenyzést a hercegségben. Először 1948-ban rendeztek versenyt a háború után, majd a nagydíj a második állomása lett az 1950-ben életre hívott Formula-1-es bajnokságnak. 1951-ben nem rendeztek futamot, és noha a következő évben megtartották a nagydíjat, nem számított a világbajnoksághoz. Az ezt követő két évben ismét elmaradt a verseny, de 1955 óta minden szezonban ellátogatott a mezőny Monte-Carlóba. Ezzel Monaco Monza után a Formula-1 második leglátogatottabb helyszínévé vált.
Legsikeresebb versenyzők és csapatok
A Monacói Nagydíj történetében Ayrton Senna a legsikeresebb pilóta. A brazil versenyző hat első helyével a hercegség koronázatlan uralkodója. Graham Hill és Michael Schumacher követik a háromszoros bajnokot, mind a ketten öt győzelmet szereztek Monte-Carlóban. Alain Prost az egyetlen versenyző, akit pontosan négy alkalommal intettek le győztesként. Stirling Moss és Jackie Stewart három-három futamon bizonyultak legyőzhetetlennek a tengerparti miniállamban.
A két brithez hasonlóan Nico Rosbergnek is három győzelme van Monacóban. A német pilóta 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben szerzett győzelmet a Mercedes színeiben. A kedden elhunyt Niki Laudára visszaemlékezve 2016 világbajnoka elárulta, hogy ezek közül a legelső monacói diadalát tartja a legkülönlegesebbnek, ugyanis az osztrák kitörő örömmel fogadta őt a futam leintése után. A kétszeres futamgyőztesek táborát a Monacói Nagydíjak történetében Sebastian Vettel, Lewis Hamilton, Niki Lauda, Mark Webber, David Coulthard, Juan Manuel Fangio, Maurice Trintignant, Fernando Alonso és Jody Scheckter alkotják.
A csapatok közül a McLaren Monaco uralkodója. Az illusztris brit istálló összesen tizenöt futamgyőzelmet aratott, ugyanakkor 2008 óta nem sikerült diadalmaskodniuk. Akkor Lewis Hamiltont intették le elsőként. A Ferrari birtokolja a második pozíciót ezen a listán. Az olaszok kilencszer nyertek, legutoljára 2017-ben Sebastian Vettellel a volánnál. A Lotus a harmadik legsikeresebb alakulat, összesen hét győzelemmel. A Mercedes és a Red Bull négy-négy versenyt nyert meg.
Pályabejáró
A monacói utcai pálya a szezon legrövidebb aszfaltcsíkja. A mindössze 3,337 km hosszúságú pályán a versenyzők 78 kört tesznek meg, ami még így is a legrövidebb versenytáv az évben. A sportszabályzatban rögzített 305 km-es minimális versenytáv helyett mindössze 260,286 km-t teljesítenek a versenyzők a futam során.
A körrekordot Max Verstappen tartja. A holland pilóta a tavalyi futamon 1:14.260 alatt futotta meg a verseny leggyorsabb körét, amellyel új rekordot állított fel. Nemcsak a versenypálya, hanem a bokszutca is jóval szűkebb a kalendárium többi helyszínéhez képest. A versenyzők emiatt legfeljebb 60 km/h-s sebességgel mehetnek a bokszutcában a hétvége egésze során.
A célegyenesben a pilóták 280 km/h-s sebességet érnek el, majd egy erőteljes fékezést követően érkeznek meg a Sainte-Devote kanyarba. A Beau Rivage emelkedőjén padlógázzal hajtanak fel a pálya legmagasabban fekvő pontjára. A harmadik kanyar, a Massenet egy közepes sebességű rész, teljes precizitást követel meg a versenyzőktől, a legkisebb elfékezés is a kanyarkijárati palánkba küldheti a pilótát. Az ezt követő Casino kanyarban fontos az autó egyensúlya. Ebből kijövet a pálya folyamatosan lejt.
A második szektort a Mirabeau kanyar nyitja meg. Itt ismét fontos a precíz féktáv, a versenyzőket minél későbbi fékezésre csábítja, de egy elfékezés könnyen jelentheti azt, hogy a pilótának a kifutózónába kell hajtania. A pilóták ezután az évad leglassabb kanyarába, a Grand Hotel fordulóba érkeznek. A kényelmetlenül lassú kanyart két másik lassabb forduló követi. Ezután a versenyzők az évad egyetlen alagútjába érkeznek meg.
A 10-11-es kanyarból álló sikánnál ismét nehéz megtalálni a legkésőbbi féktávot. Fontos a kigyorsítás, ugyanis egy egyenes szakasz következik, majd két – monacói viszonylatban - gyors kanyar. A 15-ös és 16-os egy újabb sikánt képez, ahol a versenyzőknek tökéletesen kell a rázóköveken manőverezni. A Rascasse kanyar újabb lassú fordulót jelent, majd jön az Anthony Noghes, amelyből fontos a kigyorsítás, ugyanis ezt elhagyva a versenyzők a célegyenesre érkeznek vissza.
