Már a nyolcvanas években megjelent az előre programozható, menet közben saját magát átállítani képes kerékfelfüggesztés a Formula-1-ben, de igazán kiforrott, győztes technika csak az 1990-es évek elején vált belőle, köszönhetően a Williams-Renault csodálatos innovációjának.
1992-ben és 1993-ban magabiztos egyéni és gyártói világbajnoki címhez segítette az istállót, valamint Nigel Mansellt és Alain Prostot. 1994-re betiltották ezt a segédeszközt (meg is torpant egy időre a grove-i gárda). A feltételezések szerint a Red Bull egy trükkel kijátssza a rendszert és a kanyarokban alacsonyabbra kerül az autó hasmagassága.
A Mercedes éppen ezért azt javasolja, hogy az aktív kerékfelfüggesztést vissza kellene hozni a száguldó cirkuszba, egy másik irányzat viszont inkább további egyszerűsítést foganatosítana a felfüggesztések tekintetében lengéscsillapítók és rugók használatával.
A Mercedes egyik meg nem nevezett mérnöke nyilatkozott az Auto Motor und Sport szaklapnak. „Sokkal olcsóbb lenne a csapatoknak, mert egyszer kell csak kifejleszteni a rendszert, aztán befagyasztani. Évente eurómilliókat lehetne spórolni ezzel és nem maradnának a szabályzat ezen részében homályos zónák”.
„Az FIA számára is sokkal könnyebbé válna az ellenőrzés, ráadásul az előzések számára is jótékony hatással lenne, mivel úgy lehetne programozni a rendszert, hogy az autó mögött fellépő turbulencia hatását minimalizálni lehetne” – tette hozzá a német istálló mérnöke. Meg nem erősített értesülések szerint azonban a Ferrari ellenzi az aktív felfüggesztés visszahozatalát. Tény, hogy a kilencvenes évek elején ebben a technológiában egyáltalán nem jártak az élen az olaszok.
