Vezetési tudásban nem volt hiány az amerikai versenyzőnél, Stirling Moss bevallása szerint is a maga idejében Gurney az egyik legtehetségesebb és legértékesebb pilóta volt azok között, akiknek sosem sikerült világbajnoki címet nyerniük a Formula-1-ben.
Összesen négy futamon diadalmaskodott 1962 és 1967 között, ezeket ráadásul három különböző istállóval érte el (Porsche, Brabham, Anglo American). 1959 és 1970 között volt (egy év kivételével) aktív, 133 pontot szerzett, győzelmei mellett még tizenkilenc dobogós helyezést, három pole-pozíciót és hat leggyorsabb kört is begyűjtött. 1967-ben megnyerte a Le Mans-i 24 órás viadalt A.J. Foyt oldalán, a győzelmi dobogón pedig szétlocsolta a pezsgőt. Később ebből lett a pezsgőzés hagyománya a Formula-1-ben is.
Hosszú pályafutása során a Ferrarinak és a McLarennek is vezetett, előbbivel ráadásul igen fiatalon debütálhatott a száguldó cirkuszban, akkor még csak négy versenyen át vezethette a vörös autót. Minden kategóriát figyelembe véve, mindössze húsz futamot futott előtte. „Féltem a haláltól” – idézte fel egyszer Gurney az 1959-es évet.
„Húsz verseny és máris Ferrarit vezethettem a Formula-1-ben! Nem sok hiányzott hozzá, hogy feladjam és hazamenjek abban az időszakban. Phil Hill azonban sokat segített és bátorított engem, hogy tartsak ki” – tette hozzá az amerikai pilóta. Egészen 1970-ig maradt is a sorozatban, kitartó, harcos egyéniséggé vált. Sajnos, 86 évesen a tüdőgyulladás végül legyőzte őt, de szép kort megélt.
