A versenyigazgató nem aprózza el: nem kevesebbet szeretne, mint hogy jövőre a McLaren legyen a legjobb Renault-motoros csapat a rajtrácson. Néhány éve még a Hondával szőttek olyan nagyratörő célokat, mint hogy együttműködésük első évében, 2015-ben pódiumra állnak, aztán pedig jöhetnek a győzelmek is. Egyik sem valósult meg. Nemhogy dobogós helyezésre bizonyult alkalmatlannak a mezőny legmegbízhatatlanabb autója, de a fejlesztésben tett szerencsétlen fordulattal idén még a 2016-os aránylag jó szereplésüket is lenullázták, és 2015-höz hasonlóan a konstruktőri kilencedik helyen találták magukat. Az eredetileg tervezett ötéves együttműködésből három lett: a McLaren felmondta a szerződést, és motorszállítót cserélt a Toro Rossóval.
„Nem tagadjuk, három kemény év áll mögöttünk. Nehéz dolgunk volt a pályán, a pályán kívül viszont akadtak pozitívumok is, sokkal több, mint azt bárki gondolná” – állítja Boullier. „Erősségünk, hogy le tudjuk szegni a fejünket. Büszke vagyok az embereinkre, akik három évnyi csalódás ellenére kemény dolgoztak azon, hogy a McLaren javulni tudjon szervezettségben, szállításban, alkalmazkodásban, és felzárkózzon ezekben a legjobb csapatok szintjére. Igyekeztek alkalmazkodni az új szabályokhoz, valamint meggyőződni arról, hogy a három éve bemutatott új autókoncepciónk tisztességes eredményt érjen el. Ezt elértük, és sok jutalmat hozott a McLaren oldalának köszönhetően.”
Az új motorok új elvárásokat is jelentenek a McLaren számára, nem kevesebbet, mint hogy legyőznék a másik két Renault-motoros csapatot, a gyári Renault-t és a Red Bullt: „Jó a karosszériánk, ami fontos lesz abban, hogy kiderüljön, hol tartunk. Olyan versenytársaink lesznek jövőre, mint a Red Bull és a Renault, akikkel ugyanazt az erőforrást használjuk. El kell hinnünk, hogy le tudjuk győzni őket. Ez a célunk” – fogalmazta meg a sikerre áhítozó Boullier, aki a napokban arról beszélt, hogy már behozták a késésüket, amit a partnercsere okozott a következő évi felkészülésben.
