Amikor 2009 végén egy hihetetlenül enervált Raikkönent elküldtek Maranellóból, mert érkezett helyére az új sztár, Fernando Alonso, a fene sem gondolta volna, hogy egyben a Forma-1-nek is hátat fordító finn még egyszer a Ferrari pilótája lesz. Ebből is látszik, hogy igaz a „sohase mondd, hogy soha” tétel. Mert aztán Kimi visszatért, a Lotusnál két remek szezont abszolvált, és a Gestione Sportivo élén tevékenykedő urak úgy vélték: nekik ő kell.
Nekem ez volt a furcsa, hogy az abszolút szupersztár Alonso mellé hogyhogy nem kerestek egy, a harci vágytól jobban égő fiatalt. Egyrészt Raikkönen fizetése, ha nincs is alonsói magaslatokban, de ugyancsak megcsapolja egy csapat költségvetését. Másrészt tudhatták, hogy a motivációs tényező nála eléggé kérdéses. Az olasz vagy az Alonso féle latin mentalistással szöges ellentétben lévő viselkedése mostanra már nem annyira hátrány, mint amikor a Mclaren PR-tanfolyamra küldte a nem túl beszédes ifjú pilótát: ebből ma már márka lett, rajongói tán épp szótlansága és ásítozásai csípik Kimit, nem is annyira pályán véghezvitt tettei miatt.
A lényeg, hogy 2014-re másodszor is megérkezett Maranellóba, és az épp széteső félben lévő csapattal egy rettenetes szezonja volt, sokan visszasírták Massát, aki meg a Williamsnél reneszánszát élte.
Az Alonso-Vettel váltással Raikkönen szempontjából annyi történt, hogy a régi kedvenc helyét átvette az új. Ám tény, hogy Marurizio Arrivabene sportigazgató mintha a korábbinál több figyelmet szentelne a finnek. Legfrissebb nyilatkozataiban elárulta, hogy kifejezetten kérte a mérnököket, Kimi vezetési stílusára szabják valamennyire az SF15-T-t. Ennek meg is van a hozadéka, hiszen Räikkönen az első három futamon is jól ment, bár pechje volt, és Szahírban pedig parádézott, amikor Vettel hibát hibára halmozott.
Tehát működött az a minden csapatvezető számára ideális felállás, amikor, ha csúcspilótájuk valami miatt nem teljesít 100%-osan, a helyére ugrik a másik versenyző.
A jövőt nézve azonban a Ferrarinak inkább egy fiatalra kellene tán szavaznia. Még Mika Hakkinen sem állt ki honfitársa mellett, a hullámzó teljesítményét emlegette, és persze nem is burkoltan beajánlotta helyette a harmadik finnt, az általa menedzselt Valtteri Bottast. Kétségtelen, hogy a Bottas-Hülkenberg-Perez-Ricciardo generációban vannak a következő évek potenciális bajnokai, avagy, persze, a még ifjabbakban, hogy a Toro Rosso legénységére utaljak.
Még nem tudni, a Ferrarinál miben gondolkodnak: mint Schumacher esetében valaha, Vettellel mindent egy lapra feltéve ostromolják majd a bajnoki címet, vagy a Mercedeshez hasonlóan, két ásszal támadnak – bár ehhez egy világverő autó kellene, ami még nem áll rendelkezésükre.
Egy biztos, Raikkönen sorsa leginkább a saját kezében van most. Ha elkezdené sorozatosan verni Vettelt, nyerne egy-két futamot, akkor senki sem mondaná, hogy nem pont rá van szükség.
