Mindig különös, ha valaki először áll rajthoz Forma-1-es futamon – különösen, ha az pontszerzésre alkalmas autóban történik. Az elmúlt húsz évben számtalan tehetség száguldott az Albert Park fái alatt elsőbálozóként: volt, akit műszaki hiba, vagy kizárás fosztott meg nagyszerű eredménytől, többeknek sikerült pontot, vagy pontokat szereznie, hárman pedig a dobogót is meglátogatták. Egy azonban mindannyikban közös: debütálásukkal örökre beírták magukat a sportág aranykönyvébe.
1996: Jacques Villeneuve (Williams-Renault) – Rajthely: 1.; Verseny: 2.
Ha azt vesszük, az 1997-es bajnoké a leginkább említésre mind közül, hiszen a kanadai legelső időmérőjén odapörkölt a több bajnoki csatában is részt vevő csapattársának, Damon Hillnek – a sors furcsa fintora azonban, hogy első rajthelyét nem tudta győzelemre váltani, hiszen olajfolyás miatt a csapat lassításra szólította fel. Villeneuve épp annyit vett vissza tempójából, hogy a második hely biztonságosan meglegyen – de a CART-bajnok így is az évadnyitó morális győztesévé vált.
2000: Jenson Button (BMW-Williams) – Rajthely: 21.; Verseny: Kiesett a 6. helyről
Hatalmas médiahype vette körül a britek legújabb csillagát, aki első fizetéseit luxustermékekre költötte, és akiben a Williams tagjai már az új Sennát látták. Az időmérő után a szkeptikusok még nevettek az átalakuló csapaton, de a futam megmutatta, hogy jól döntöttek a grove-iak, amikor Button, nem pedig Bruno Junqueira mellett döntöttek januárban. A 20 éves frome-i srác egészen a hatodik helyig tornázta fel magát, 11 körrel a vége előtt azonban motorhiba vetett véget pontszerzéssel kecsegtető versenyének.
2001: Kimi Raikkönen (Sauber-Petronas) – Rajthely: 13.; Verseny: 6.
Szinte a semmiből érkezett a Forma-1-be, és már az első futama előtt felforgatta a sportágat – Kimi Raikkönen 23 formaautós futammal a háta mögött vágott bele az F1-es kalandba, az FIA-elnök Max Mosley külön engedélyével, aki csak négy futamig biztosított számára szuperlicenszet. Jól tette, hiszen amíg mások estek-keltek, a finn hiba nélkül futotta első futamát, és a leintés után, Olivier Panis büntetését követően megkaparintotta első F1-es pontját.
2002: Mark Webber (Minardi-Asiatech) – Rajthely: 18.; Verseny: 5.
Nem illik elhallgatni a tényt, hogy Mark Webber eredményében erősen közrejátszott a számtalan kiesés, de ez mégsem von le semmit az ausztrál érdemeiből. Az évek óta tesztpilótaként paddockban ólálkodó pilóta örömünneppé varázsolta honfitársai számára 2002. március 3-át: hazai támogatással, hazai közönség előtt az ötödik helyen futott be a három év óta pontnélküli Minardival, nem csoda, hogy a hivatalos pódiumceremónia után maga is felment ünnepelni Paul Stoddart és egy ausztrál zászló társaságában.
2007: Lewis Hamilton (McLaren-Mercedes) – Rajthely: 4.; Verseny: 3.
Hogy mindenki Fernando Alonsótól várta a nagy durranást? Hogy soha nem vezetett még az Albert Parkban? Ezek a kérdések teljesen hidegen hagyták a McLaren „szuperújoncát”, a frissen sült GP2-es bajnokot, és zseniális teljesítménnyel Jacques Villeneuve óta az első pilóta lett, akinek sikerült pódiumra állnia debütáló futamán. A 22 és stevenage-i még azt is megengedte magának, hogy szemfülesen befurakodjon a második helyre a rajt után, és Alonso csak annak köszönhette pozíciója visszaszerzését, hogy Hamiltont feltartották boxkiállása előtt.
2008: Sebastien Bourdais (Toro Rosso-Ferrari) – Rajthely: 18.; Verseny: 4. helyről esett ki, és a 7. pozícióban rangsorolták
A négyszeres Champ Car-, és korábbi F3000-bajnokot sokan szívesen látták volna már korábban is a Forma-1-ben, de valahogy sohasem kapkodtak utána a csapatok. A Toro Rosso azonban meglátta benne a potenciált, és lehetőséget biztosított neki a 2008-as szezonra. A francia aztán megbízhatóan hajtotta körbe autóját, és taktikájának, valamint kieséseknek köszönhetően a negyedik pozícióban találta magát. Egészen három fordulóval a leintés előtti 55. körig, amikor elfüstölt alatta a Ferrari-motor, de mégis sikerült pontot szereznie, ugyanis csak hatan fejezték be a versenyt.
2011: Sergio Perez (Sauber-Ferrari) – Rajthely: 13.; Verseny: Kizárták a 7. helyről
Egészen jól alakult a Sauber versenye, hiszen a csapat mindkét pilótája pontot szerzett – ráadásul az újonc Sergio Perez vezetésével, aki a hetedik helyen végzett. A verseny után nem sokkal azonban jött a lesújtó hír: a gárda mindkét autóját diszkvalifikálták szabálytalan hátsó szárny-kialakítás miatt, tönkretéve a mexikói debütálását.
2014: Kevin Magnussen (McLaren-Mercedes) – Rajthely: 4.; Verseny: 2.
Az esős időmérő edzés után szinte mindenki a körülményeknek tulajdonította a dán rajtpozícióját, és a versenyre is legfeljebb pontszerzést jósoltak neki. A papírforma ellenére azonban Magnussen végig megőrizte 3. pozícióját Hamilton kiesése után, és boldogan pezsgőzött a dobogóról, első újoncként a brit debütálása óta. Mosolya a verseny után még szélesebbé vált, amikor megtudta, hogy a versenybírák kizárták a második helyen végző Daniel Ricciardót, így második helyével Jacques Villenuve-i magasságokba emelkedett.
2015: Felipe Nasr (Sauber-Ferrari) – Rajthely: 11.; Verseny: 5.
Most mondja valaki, hogy Nasr csak a pénzéért kapta meg a Sauber ülését! Az persze túlzás, hogy csakis istenadta tehetsége repítette Hinwilbe, de tény: a szponzorok sem támogatnak kutyaütő pilótát. Nasr egy pozícióval maradt le a Q3-ba jutástól, a versenyt végig a kezében tartotta, és olyan versenyzőket oktatott, mint Kimi Raikkönen, vagy épp Daniel Riccardo. Ha tavaly azt mondtuk, hogy egy pont úgy kellene a Saubernek, mint egy falat kenyér, Nasr ötödik helyével egy egész pékséget vett csapata számára.
2015: Carlos Sainz (Toro Rosso-Ferrari) – Rajthely: 7.; Verseny: 9.
Felipe Nasr ragyogása elhomályosította a Toro Rosso hispán bikáját, de Sainz már az időmérőn letette névjegyét: hetedik rajthelyét csak azért nem tudta magasabb pozícióra váltani a kilencediknél, mert a csapat hibázott a kiállásánál, és a pályán sem tudott sokat tenni a háta mögött dohogó gyenge Renault-motor miatt. Ennek ellenére brazil társához hasonlóan ő is letette a névjegyét – beteljesítve 2015 zseniális „újonc-eresztését”.
