Három győzelme ellenére csalódást keltő szezonként élték meg 1987-et a McLarennél, az előző két év világbajnoka, Alain Prost ugyanis a 4. helyen zárt, és esélye sem volt beleszólni a Williamsek öldöklő csatájába. Ron Dennis ezért úgy döntött, lapot húz a tizenkilencre: partvonalra tette a TAG által tuningolt Porsche-erőforrásokat, és egy huszárvágással elhappolta a Honda Turbóját Frank Williamstől.
A meglepő húzás kockázatos is volt egyben, hiszen a japánok turbója a korszak egyik legjobbjának bizonyult, 1989-től viszont csak szívómotoros autókkal lehetett a világbajnokságra nevezni, de Dennis bízott Tokióban, és a japánok évtizedes szakértelmében. A ’87-es szezon után pár héttel, de még az év decemberében Alain Prost kapta meg a lehetőséget, hogy először pályára vigye a turbó erejét, egy módosított MP4/2C volánja mögött.
I
Az F1 Racing visszaemlékezése szerint a Professzor 30 kört tudott futni Silverstone-ban, mielőtt egy váltóhiba megállásra nem kényszerítette. Ezt a rövid bemutatót Estoril követte, egy komolyabb gyakorlás helyszíneként, a portugál pályán azonban végig szakadt az eső és köd hátráltatta a produktivitást.
Ahogyan az akkori szemtanúk látták, a csapatot elborította a „spagetti”, melyet a kábelrengeteg jelentett a teljesítmény és az üzemanyag-fogyasztás stabilizálása érdekében. Karácsony után az átmenetei autót Jerezben nyúzták tovább, majd a friss igazolás, Senna is kipróbálhatta magát a csapatnál Rio de Janeiróban. A teljesítmény továbbra sem volt olyan, melyről szuperlatívuszokban lehetne beszélni.
Az utolsó, 1988 eleji imolai teszten aztán megjelent a Gordon Murray és Steve Nichols tervezte MP4/4. A wokingi gyárban éjt nappallá téve dolgoztak a mérnökök, hogy az autó időben kész legyen, de így is a tesztelés utolsó napjára érkezett meg a gyorsposta Angliából. A gárda akkori tesztfőnöke, Indy Lall így emlékszik vissza erre:
„Szörnyű tapasztalataink voltak az átmeneti autót illetően, és amikor megérkezett az MP4/4, teljesen elcseszettnek tűnt. De az ezt követő időszaktól még mindig libabőrös leszek. Amikor az MP4/4 pályára lépett, a köridők egyre gyorsabbak és gyorsabbak lettek. Már sötétedett, de Ayrton nem akarta abbahagyni a vezetést. Hihetetlen élmény volt.” Az imolai csúcsidő akkor 1 perc 29 másodperc környékén mozgott, de Senna hamarosan már 1:27-nél járt. Két másodpercet vert az addigi körrekordra.
A folytatást mindenki ismeri: 16-ból 15 pole pozíció 1988-ban, és ugyanennyi elképesztő diadal. A McLaren-Honda új érája hasonlóan rosszul kezdődött novemberben, de hamarosan bemutatják a csapat 2015-ös járgányát, mely Alonsóval pályára is lép február elsején. És Melbourne sincs már olyan messze…
