A DTM és a Bajnokok Tornája kétszeres bajnoka ezen a hétvégén gyökereihez visszatérve az FIA Rallycross Európa-bajnokság svédországi versenyén indul egy VW Polóval, ahol ezúttal olyan újabb nagyneveket pipálna ki áldozatainak listáján, mint Petter Solberg, Henning Solberg, Timur Timerzsanov, Liam Doran, Andreas Bakkerud, Timmy Hansen, Stig-Olov Walfridson és társaik.
A vérprofi, kimért svéd versenyző mögött pedig beszélgetésünk során egyre inkább felismerjük a hajdani kiskölyköt, aki anno édesapját kísérve minden egyes versenyre, éppen itt, a höljesi és egyéb rallycross depókban szívta magába egy életre a motorsportok szeretetét, és most hosszú évek múltán a szíve visszahúzta ide. Vannak ezzel így néhányan a mostani depóban, elég, ha csak a Solberg-fivérekre, Walfridsonra vagy a kis Hansenre gondolunk, ők is egytől-egyig már kisgyerekként is a rallycross depókban flangáltak, és ezzel gyakorlatilag el is dőlt egy életre a sorsuk. Mert aki a rallycross-ban volt gyerek, azt lehet, hogy felnőttként átmenetileg másfelé sodorja az élet, de valójában örökre megmarad gyereknek, és előbb vagy utóbb vissza fog térni a kiindulási alaphoz, a bázishoz, ahol annak idején minden elkezdődött.
Ãgy nyílt alkalmunk Nyirádon diktafonvégre kapni Petter Solberget, és így beszélgethettünk most el Höljesben Mattias Ekströmmel is. Nagyon különböző személyiségek mindketten, televan a depó különböző személyiségekkel, de egyvalami itt mindenkiben közös, és ez a rallycross, illetve az autósport mindenekfelett való szeretete. És ennek az életérzésnek valahogy Höljes leginkább az otthona az egész világon.
- Mindenekelőtt nagyon örvendek a szerencsének, hogy találkozhatunk itt Höljesben. Milyen érzés újra itt lenni a rallycross családjában?
Mattias Ekström: - Nagyon jó érzés, mindig jó visszatérni a sok-sok kedves ismerős közé, és versenyzőként még sosem voltam részese egy ilyen hatalmas rallycross versenynek, úgyhogy ez most egy izgalmas kihívás nekem. Ráadásul hazai pályán versenyezhetek, ami ilyen rengeteg szurkoló előtt eddig még soha nem adatott meg nekem. Ez egy különleges érzés, úgyhogy már alig várom, hogy kihajtsak a pályára az autóval. Igazából nem tudom, mire számítsak az eredmények tekintetében, de kíváncsi vagyok, mire megyek ebben a nagyon erős mezőnyben, és izgatottan várom a versenyt.
- Édesapád, Bengt Ekström egy kiváló rallycross versenyző volt a múltban, aki két Eb-futamot is nyerni tudott 1990-ben, és számtalanszor állt a dobogón a "™90-es években. Kisgyerekként magaddal cipelt a versenyeire? Vannak rallycross-os emlékeid gyerekkorodból?
- Persze, nagyon is! Gyakorlatilag itt nőttem fel a rallycross depóban, úgyhogy rengeteg szép emlékem van a régi időkből, és olyan mintha az egész tegnap lett volna. Nagyon élénken élnek bennem az emlékek édesapám versenyeiről, egy csomó ember van itt, akit ismerek, úgyhogy olyan kicsit, mintha hazatértem volna, ami részben igaz is, hiszen itt vagyunk Svédországban, és most abban a versenysorozatban indulok, ahol annak idején magamba szívtam a benzingőzt. Nagyon izgalmas találkozni a régi ismerősökkel, és látni, hogy kiből mi lett. Van itt néhány gyerekkori barátom is, akikkel azóta alig találkoztam, most meg itt vagyunk és mindannyian felnőttünk, de mégsem változott semmi, mert lélekben ugyanazok a kiskölykök vagyunk még mindig, és a sportág szeretete most újra összehozott minket. A gyerekkori emlékek mindannyiunk jövőjére nagyon komoly kihatással voltak, és nagyon jó érzés most visszatérni picit a gyökereimhez, amint azt Petter és Henning Solberg és a többi srác is teszi. örülök, hogy itt lehetek.
- Édesapád révén mondhatni beleszülettél az autóversenyzés világába, és az imént Te magad fogalmaztál úgy, hogy itt nőttél fel a rallycross depóban. Saját döntésed volt, hogy Te is autóversenyzőnek állsz, vagy édesapád hatására kezdtél el versenyezni?
- Természetesen hatással voltak rám a gyerekkori emlékek is, de talán épp ezek miatt teljesen magamtól jutottam arra a döntésre, hogy én is versenyezni akarok. Láttam édesapámat és a többi kiváló versenyzőt, és már kisgyerekként arról álmodoztam, hogy egy nap én is az ő nyomdokaikba léphetek majd. Szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és a DTM-nek köszönhetően meg is tudok élni ebből. A rallycross számomra megmaradt hobbinak, és jó most visszatérni ide, de profi versenyzőként a megélhetésemet jelenleg a DTM-nek köszönhetem, és jól érzem ott magam. Ãgy most minden tökéletes.
- Amikor elkezdtél versenyezni, az édesapád még aktív volt, vagy már visszavonult? Volt olyan időszak, amikor még mindketten versenyeztetek?
- Igen, volt egy rövid átfedés a pályafutásunkban. Én 1993-ban kezdtem el versenyezni, és akkor néhány évig még édesapám is folytatta, de egymás ellen sosem versenyeztünk, én akkor gokartban, ő pedig rallycross-ban versenyzett. Szép idők voltak azok is!
- Miért esett végül a DTM-re a választásod? Miért ott kezdtél profi versenyzői karrierbe?
- Ez nem is egy döntésről szólt igazán, hanem arról, hogy mérlegeltük a lehetőségeinket, és ez tűnt a legésszerűbb opciónak akkor. Sok minden számításba jött, de végül azzal a lehetőséggel, amit a DTM-ben kaptunk, egyik másik lehetőségünk sem tudott vetekedni, így lényegében adta magát, hogy ott folytassuk. A jó időben voltunk a jó helyen, jött egy lehetőség, és ezt megragadtuk.
- A DTM előtt a Svéd Túraautó-bajnokságban is versenyeztél, ahol 1999-ben bajnoki címet szereztél. Az egyik legnagyobb akkori ellenfeled az a Tommy Rustad volt, aki azóta a különféle skandináv túraautó-bajnokságokban sikert sikerre halmoz, és aki most hozzád hasonlóan visszaruccant rallycross-ozni egy kicsit. Milyen érzés most egy tucat év után újra ellene versenyezni, ezúttal egy teljesen másik terepen?
- Nagyon jó érzés, és örülök neki, hogy újra ellene versenyezhetek. Tommy egy rendes fickó, de van 10 év közöttünk, így ő már akkor rallycross-ozott, amikor én még kisgyerekként kísértem apámat a versenyeire, még ők is mentek egymás ellen. Az én szememben ő még mindig az egyik legjobb skandináv versenyző kategóriáktól függetlenül, nagyon kemény ellenfél volt mindig is, úgyhogy jó lesz ismét megmérkőzni vele, biztos vagyok benne, hogy izgalmas csatákat vívunk majd egymás ellen itt a rallycross-ban is.
- Sebastien Loeb, Michael Schumacher, David Coulthard, Mika Häkkinen, Alain Menu, Jean Alesi, Christijan Albers, Tom Kristensen, Heinz-Harald Frentzen, Markus Winkelhock, Allan McNish, Bernd Schneider, Paul di Resta, Ralf Schumacher, Andy Priaulx, Augusto Farfus, Timo Glock, Marcus Grönholm, Heikki Kovalainen, Francois Duval, Sebastien Bourdais, Stephane Peterhansel, Colin McRae, Yvan Muller, Jenson Button, Guerlain Chicherit, Mick Doohan - csak a legnagyobb nevek azok közül, akik ellen versenyeztél eddigi pályafutásod során, és akiket kivétel nélkül legyőztél. Ki volt közülük a legkeményebb ellenfél, akinek a legyőzése a legnagyobb büszkeséggel tölt el?
- Valóban szerencsés vagyok, hogy ilyen sok kiváló versenyző ellen összemérhettem a tudásomat, és nehéz is közülük kiemelni egy vagy két nevet, mert mindannyian világklasszisok, és tényleg a legjobbak közül valók. De Sebastien Loeböt a Bajnokok Tornáján a saját Citroën WRC-jével tudtam legyőzni azonos körülmények között, ez olyasvalami, amire különösen büszke vagyok, mert ehhez tényleg tökéletes teljesítményre volt szükségem. Nyilván ugyanígy büszke vagyok Michael Schumacher legyőzésére is, de a raliban is voltak jó eredményeik néhány remek pilóta ellen. Ezért is szeretek sok különféle dolgot kipróbálni, mert számomra ez mindig egy új kihívás, mindenhol kiváló versenyzők vannak, és soha, sehol nem könnyű nyerni. Szóval csak kihúztál belőlem két nevet, de az igazság az, hogy legalább 20-30 nevet tudnék mondani kapásból, akiket hasonlóan kimagasló tehetségnek tartok, mint őket kettőjüket, és akiket borzasztóan nehéz volt legyőznöm a pályafutásom során.
- Itt a mostani depóban is vannak ilyenek? Sok helyen jártál már, és sok mindent láttál, így bőven van összehasonlítási alapod. Milyen erősnek tartod a rallycross Eb jelenlegi mezőnyét?
- Persze, itt is vannak ilyen szép számmal! Tele van a mezőny jó versenyzőkkel, elsősorban talán Petter Solberget és Timur Timerzsanovot emelném ki, de tényleg sokan vannak itt is, akiket kimagaslóan tehetségesnek tartok. A jó szereplés kulcsa számomra viszont az lesz most szerintem, hogy ne rájuk, a többiekre, hanem a saját versenyzésemre koncentráljak, és okosan megpróbáljak minden felesleges vívásból kimaradni. Szeretném a saját versenyemet futni, aztán a végén megnézni, hogy ez mire volt elég ebben az erős mezőnyben. Nagyon jó újra itt lenni; ma nagyon jól érzem magam, remélem, vasárnap este is ilyen jól fogom! (nevet.)
- Nemcsak a világhírű ellenfeleid névsora ilyen hosszú, de azoké az autóké is, amikkel versenyeztél már. Túraautó, rali, Nascar, plusz a Bajnokok Tornáján ugye minden, ami szembejött - tényleg elég hosszú a lista. Hova tennéd a rangsorban ezt a 600 lóerő feletti VW Polo Rallycross Supercart? Milyen érzés vezetni ezt a kis vadorzót?
- Mesés! Persze nehéz ezt megítélnem, mert másik rallycross autót még nem vezettem, így ilyen szinten nincs összehasonlítási alapom, de az biztos, hogy ez az autó nagyon-nagyon erős, de mégis jól irányítható, olyan, amilyenről minden versenyző álmodik. Minden körülmények között jó teljesítményt nyújt az autó, és könnyű igazodni vele a különféle külső változásokhoz, ami itt a rallycross-ban nagyon fontos, hiszen itt körről körre változik minden, és az nyer, aki a leghatékonyabban reagál ezekre a külső változásokra. Jelen pillanatban nagyon elégedett vagyok az autó viselkedésével, és ez egy újabb egyedi tapasztalat nekem, amit rendkívüli módon élvezek.
- Úgy tudom, hogy az édesapád is itt van, és tegnap be is ült melléd az autóba néhány bemutató kör erejéig, majd helyet is cseréltetek, és ő is vitt néhány kört a Polóval. Milyen érzés volt egy versenyautóban ülni vele?
- (Nevet.) Jó kis móka volt! Szerencsére nem mérték az időket, mert lehet, hogy gyorsabb volt nálam, elképesztő, milyen gyors még mindig. Mondtam is neki utána, hogy szerintem itt az ideje elgondolkodni a visszatérésen, mert biztos vagyok benne, hogy még mindig megállná a helyét ebben a mezőnyben is. Ezt persze félig tréfából mondom, jó ez így, ahogy most van. Volt idő, amikor ő versenyzett, és én néztem őt, mostanában én versenyzek és ő néz engem. Most ennek van az ideje, és ismerve őt, valószínűleg ugyanúgy élvezi ezt, mint anno én kisgyerekként.
- A túraautósport nagyon népszerű Magyarországon is a WTCC révén. Nem tervezel rajthoz állni valamikor a WTCC-ben is?
- Nem, a WTCC számomra nem opció. Jól érzem magam a DTM-ben, és ha túraautó, akkor a jövőben is ott szeretném folytatni pályafutásomat.
- Végül egy utolsó kérdés: van valami mottód a versenyzésben, amit mindig igyekszel követni?
- Igen! Valahányszor felcsatolod a bukósisakod, támadj keményen, vagy menj haza!
- Ez tetszik! És most épp hazajöttél keményen támadni! Köszönöm az interjút, és sok sikert a hétvégére!
- (Nevet.) Igen, ez a legjobb verzió! Köszönöm, igyekezni fogok.
P1Race.hu
