A német versenyző azonnal alkalmazkodott az új szabályokhoz, a versenyautó beállításait is mindig jól ítélte meg, az első öt nagydíjon két győzelmet és három második helyet szerzett, míg Raikkönennek egyetlen harmadik helyre, két negyedik, egy ötödik helyre és egy kiesésre (nem saját hibából) futotta.
Ez idő alatt Vettel óriási pontelőnybe került finn istállótársához képest, így a Hamiltonnal szembeni csatában kezdett kikristályosodni, hogy a német előnyt élvezhet majd csapaton belül. Ennek halvány (?) jelét láthattuk Monacóban, amikor is az időmérőn a hirtelen feltámadó Kimi Raikkönen szerezte meg az első rajtkockát, ám a versenyen Vettel stratégiája volt jobb, a kerékcserék után Kimi elé keveredett és meg is nyerte a versenyt.
Monacótól ébredezni kezdett már Raikkönen is, első rajtkocka és második hely. Kanadában gyengébben teljesített, de ha nincs fékhibája, a dobogó ott is meglehetett volna. Azerbajdzsánban is teljesen egálban voltak Vettellel, de első körös balesete (Bottasszal koccant és defektet kapott) tönkretette esélyeit.
Ausztriában nem ment neki igazán, de Nagy Britanniában végig gyorsabb volt Vettelnél, az időmérőn és a versenyen is. Harmadik lett, de gumiproblémák nélkül sima második hely nézett ki a finn jégembernek. Magyarországon is kiválóan tartotta Vettel tempóját, a német autójának meghibásodása után pedig remekül játszotta a hátvédszerepet. Ha a világbajnokság érdeke nem kívánta volna Vettel győzelmét, jó eséllyel Raikkönené lett volna az idei Magyar Nagydíj. Láthatóan a hatodik futamtól kezdve formajavuláson ment keresztül a finn, ám Vettel a korai megingást a maga javára fordította, óriási pontelőnyt kiautózva, mialatt Raikkönen csak kereste önmagát.
Kimi sosem volt egy botrányhős, beállt a csapatjátékba, bár a monacói második hely szemmel láthatóan nem tetszett neki. A Mercedesnél nem igazán ez a helyzet. Bár jól megérti és segíti egymást a két pilóta – többnyire Bottas Hamiltont -, mégis a Hungaroringen Bottas úgymond elvett pontokat Hamiltontól, még ha ez a brit saját döntése is volt. Vettel 202 pontjával szemben Raikkönennek mindössze 116 egysége van, tehát a vb-címbe nincs valós esélye beleszólni. Hamilton-Bottas viszont 188-169, kevesebb, mint egy győzelemnyi a távolság.
Ha a Mercedes sokáig halogatja a vezérpilóta kinevezését, úgy járhat, mint a Williams-Honda 1986-ban, amikor Piquet és Mansell addig-addig vették el egymástól a pontokat, ameddig Alain Prost nevető harmadikként elhalászta az orruk elől a világbajnoki címet. Hasonló történt a McLarennél is 2007-ben, Alonso és Hamilton az utolsó futamig harcoltak egymás ellen, Raikkönen pedig köszönte szépen és a Ferrarival az utolsó futamon eléjük került és világbajnok lett. Vajon ki jön ki jobban a nyári szünetből? A Ferrari megtartja kiváló formáját, vagy a Mercedesnek sokkal inkább fekvő pályán nem lehet majd megfogni az Ezüst Nyilakat?
