A CITROËN TÁVOZÁSÁRÓL ÉS ENNEK HATÁSÁRÓL A BAJNOKSÁGRA…
Biztos, hogy kiszámíthatatlanabb lesz a világbajnoki címért folyó harc 2017-ben, nagyobb lesz a küzdelem és az izgalom, ami első ránézésre persze pozitív változásnak tűnik. Ugyanakkor én nem örülök a Citroën távozásának, mert elveszíti a bajnokság azt a referenciát, amely mindenkit húzott felfelé, mindenkit még jobb teljesítményre sarkallt. Nagyon magasra tették a lécet, megmutatták, milyen egy minden apró részletet a végsőkig profin megtervező csapat működése. A sikerük nemcsak a magas költségvetésüknek, hanem a mentalitásuknak is köszönhető volt. Ebből a WTCC összes résztvevője tanulhatott, engem személy szerint is formált versenyzőként és emberként, amit a Citroëntől láttam.
Ha kikerül a körforgásból egy ilyen erős húzóerő, annak kétoldalú hatása lehet. Egyrészt negatív, mert bekövetkezhet egyfajta elkényelmesedés. Másrészt pozitív, mert megszűnik a többi márkára nehezedő nyomás az eredménytelenség miatt, és felszabadultan jobb döntések születhetnek. Szerintem az első verziótól nem kell félni, mert mindenki kellőképpen ki van éhezve a sikerre, hogy ugyanolyan motivált maradjon, mint a Citroën jelenléte mellett volt. Hiszem, hogy vb-cím és vb-cím között nincsen különbség. És bár óriási elégtételt jelentett minden egyes apró siker a francia márkával szemben, jövőre sem lesz alacsonyabb a technikai színvonal elsősorban a Volvo és a Honda fejlődésének köszönhetően.
Azt látni kell, hogy az elmúlt három évben a joker rendszer korlátozásai miatt nem tudtunk komolyabban közelíteni a Citroënhez, mert évről évre meg volt kötve a kezünk a fejlesztéseknél, hogy mihez nyúlhatunk hozzá. Az azonban már a mostani szezonban is egyértelművé vált, hogy a fejlesztéseknek és az újragondolt büntetősúlyrendszernek köszönhetően tudunk közelíteni hozzájuk, hiszen ha a marokkói eredményeinket nem veszik el, most José María López mögött három Honda-versenyző harcolna a világbajnoki pontversenyben az összetett második helyért. Pontosan tudjuk, hogy mely területeken kell tovább erősödnünk, és mivel jövőre új homologizációs időszak következik, nagyobb szabadsággal változtathatunk az autó összetevőin. Tudom, hogy – az elmúlt évekhez hasonlóan – a Honda időt, energiát és pénzt nem sajnálva fog fejleszteni a télen, így a legjobb elméleti esélyünk az előrelépésre 2016-ról 2017-re lesz a mostani autóval.
Ebből a szempontból szerencsétlenül jön ki, hogy a Citroën gyártóként pont most távozik a sorozatból, hiszen a technikája jövőre is bőven versenyképes lesz, és izgalmas, a mostaninál sokkal nyitottabb csata alakulhatna ki közte és a kihívók között. Ugyanakkor ezt a döntést ők már tavaly szeptemberben meghozták. Egy olyan sorozatba távoznak a rali vb-vel, amelyben bár korábban sikeresek voltak, jelenleg egyértelműen komoly kihívást jelent számukra a visszatérés. Szeretnek nagy tét mellett játszani, ami becsülendő.
JOSÉ MARÍA LÓPEZ EGYEDURALMÁRÓL ÉS A FORMA–E-S JÖVŐJÉRŐL…
Lópezzel kifejezetten jó volt a kapcsolatom, és ez idén még tovább is fejlődött – úgy fogalmaznék, hogy komolyodott kicsit. Ebben a szezonban több szoros, egymás elleni csatánk is volt a pályán, és talán ez is elősegítette a másik kölcsönös elismerését. Azt vettem észre, hogy egyre többet beszélgetünk egymással, Japánban például ő jött oda hozzám azzal, hogy mennyire élvezte az argentínai ütközetünket.
Megnyert mindent, amit csak lehetett, háromszoros világbajnokként hagyja el a WTCC-t az év végén. Egy kicsit mindig ott lesz a megítélésében az is, hogy – főleg az első két évében – egy a mezőnynél messze jobb autóval sikerült győznie. Ugyanakkor a kvalitásait megmutatta azzal, hogy Sébastien Loeb és Yvan Muller személyében klasszis csapattársakat tudott legyőzni, hiszen előbbi a jelenkori autósport egyik legnagyobb alakja, utóbbi pedig négyszeres WTCC-világbajnokként a sorozat mindent tudói közé tartozik.
López nagyon jó ritmusban érkezett meg a WTCC-be, mivel egy nyerő technikát kapott maga alá. Jövőre a Forma–E-ben azonban más helyzetben lesz. Az elején meg is kell szoknia az új közeget, a másfajta vezetési stílust, de ennek ellenére arra számítok, hogy már az első ottani szezonjában a futamot nyer majd.
YVAN MULLERRŐL, AZ EMBERRŐL ÉS A LEGELSŐ KÖZÖS ÉLMÉNYÜNKRŐL…
Az első emlékezetes találkozásom Yvan Mullerrel 2009-ben történt, amikor ő a világbajnoki címért harcolt, én pedig beugróként vettem részt a brit versenyhétvégén. Meghibásodott az autóm, és ennek következtében nekimentem, mindketten kiestünk, ő nagyon fontos pontokat veszített, végül el is bukta a vb-címet Gabriele Tarquinivel szemben. Azt mindig nagyon becsültem benne, hogy nem esett nekem emiatt, ritkán kereste a másikban a hibát. Talán csak egy 2012-es esetnél történt olyan, hogy szerintem a saját hibájából jött nekem, de ő ezt úgy állította be, mintha én vétettem volna, de a személyes kapcsolatunkra ez sem volt hatással.
Egy nagyon jó gondolkodásmódú embert ismertem meg benne, akit ezért annak ellenére is megkedveltem, hogy az átlagosnál távolságtartóbb. Idén ez is megváltozott kicsit egyébként, többször előfordult, hogy reggelinél összefutottunk a szállodában, és együtt ettünk. Volt lehetőségem a pályán kívüli énjét is megismerni, mesélt például a kislányáról. Azt kell mondanom, hogy a nem versenyző Yvan Muller kifejezetten szórakoztató és kellemes társaság tud lenni.
A pályán azonban nagy változást láttam rajta az elmúlt években. 2014-ben például észrevehető volt, hogy mennyire zavarja, hogy kikap Lópeztől, de 2015-ben már csak egyszer-kétszer fedeztem fel rajta ezt a tüzet, idén pedig már annyiszor sem. Előbb-utóbb az ember életében a személyes preferenciák, értékek átalakulnak, talán nála is ez történt, és nincsen ezzel semmi gond. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a tíz évvel fiatalabb Yvan Mullerrel szemben mire ment volna López, de ezt sosem tudjuk meg...
