„Kedden úgy érkeztem meg a Nürburgring közelébe, hogy egész nap szakadt az eső. Egyből eszembe jutott a tavalyi első szabadedzés, amikor volt lehetőségem esőben kipróbálni a pályát. Mit mondjak? Sokak szerint a Nordschleife alapjáraton is a legnagyobb kihívás, ami egy autóversenyzőt érhet, de ez vizes körülmények között hatványozottan igaz. Rengeteg féle aszfalt és felfestés tarkítja a pályát, amelyek hihetetlenül csúsznak, így jókora rutin kell az átvészelésükhöz. Mivel egy éve már versenyeztem a legendás körön, száraz pályán nem hiszem, hogy nagy hátrányom van azokkal szemben, akik már sokat mentek rajta. Ugyanakkor esőben akár 6–10 másodperces előnyt is jelenthet a behatóbb pályaismeret. Úgyhogy kíváncsian nézegetem az előrejelzéseket. :)
A 2015-ös verseny előtt bérautóval mentem a Nordschleifén és otthon szimulátoron gyakoroltam a feladatra. A szimulátor idén is része volt a felkészülésemnek, de ezúttal nem otthon, hanem a marokkói futamok után Olaszországban szenteltem ennek egy napot, amibe kb. 20 megtett kör fért bele. Korábban már írtam a kint elvégzett szimulátoros munkánkról, ami mellett persze a versenyekre való felkészüléshez is használjuk az olasz lehetőséget. Ez most alapvetően nem is a pálya miatt volt nagy segítség, hiszen a kereskedelmi forgalomban kapható játékok között is van nagyon jó minőségű, lézerszkennelt verzió. Tavaly viszont nehézséget okozott, hogy bár a pálya pontos volt, nem tudtam a mienkéhez hasonló autóval menni rajta. Olaszországban viszont a saját Hondánk virtuális változatával készültem fel.
Nem felejtettem el tavaly óta egyetlen kanyarkombinációt sem, a pálya beégett a fejembe, de rengeteg olyan apróság volt, amit az előző évi telemetriából kellett felfrissítenem. Hol érhet le az autó alja, hol küszködnek az első és a hátsó kerekek, hol billentik ki az autó egyensúlyát az útegyenetlenségek… Ez a 25 kilométeres kör tele van meglepetésekkel, úgyhogy ugyanazt a taktikát választom a hétvége során, mint tavaly. A szabadedzéseken lépésről-lépésre gyűjtöm majd az önbizalmat a pályával kapcsolatban. Vannak részek, ahol bőven 220–230 km/h feletti tempóval megyünk, és ott nincsen hibalehetőség, de az alacsonyabb sebesség is 160–180 km/h-t jelent ezen a pályán, úgyhogy vigyázni kell. Szükség lesz legalább 8–10 körre, hogy felépítsem magam a Nordschleifén, hogy úgy érezzem, uralom a pályát, így szerintem az első időmérős gyors köröm lehet az, amelyiken már 100 százalék közelit tudok nyújtani.
A hétvége egyik érdekessége az időmérős forgalom kezelése lesz. Egyszerre leszünk a pályán az ETCC mezőnyével, ami azt jelenti, hogy körönként 1–1,5 perccel lassabb autók mögé is be lehet ragadni egy-egy gyors körön, hiszen vannak előzésre alkalmatlan részek is. És hiába lesz egyórás az időmérő (ezúttal nincs külön Q1, Q2, Q3), nincsen akkora benzintartályunk, hogy ki tudjuk ezt használni – nagyjából három gyors körre futja majd felvezető plusz levezető körökkel együtt. Ezért sokat fog számítani a szerencsefaktor, hogy éppen forgalomban ragadsz, vagy szabad a pálya, és ezt nagyon nem is lehet kiszámítani előre.
A Nürburgring ugyanakkor nem olyan érzékeny a rajtpozícióra, mint legutóbb például Marokkó volt, ahol a rajt és az első egy-két kanyar után lényegében kialakult a vonatozás. Itt a három kör alatt simán lehet akár három-négy előzést is véghezvinni, hiszen a Grand Prix részen az egyes kanyar féktávján például jól be lehet szúrni, illetve a Nordschleifén is van két–három rész, ahol nagyobb kockázatvállalással meg lehet próbálkozni az előzéssel. Hondás szempontból azonban mégis kiemelten fontos lesz az időmérős helyezés, mert végsebességben bár sokat fejlődtünk tavaly óta, még mindig lemaradásban vagyunk. Biztos sokan emlékeztek arra, ahogy legutóbb a második futam utolsó körében José María López a hosszú egyenesen elég nagy hátrányból megelőzte mindkét gyári Hondát. Idén ekkora különbség biztos nem lesz, de az utolsó szektorban most is nehéz helyzetben leszünk, így jó lenne minél előnyösebb pozícióból rajtolni.
Arra számítok, hogy a 40 kilós pluszsúlyunk nem jelent majd leküzdhetetlen hátrányt, viszont a Nürburgringen a Volvo is nagyon erős lehet. A két gyári Citroën és a svéd márka két pilótája után jöhetünk mi, hondások az erősorrendben. Bizakodó vagyok, mert nagyon szeretem a pályát, és már alig várom, hogy újra vezessek rajta!”
